Reform, 1994. szeptember-december (7. évfolyam, 35-52. szám)
1994-10-07 / 40. szám
reform Sokfutás,sok pénz Felületes szemlélő azt hihetné, minél rövidebb távon kell futni, annál több pénzt lehet vele keresni, de ez nem igaz. Lewis, Christie, Burrel és a többi villámlábú - legjobb tudomásunk szerint - ötven-hatvanezer dollárokat is megkeres egy versenyen tízegészvalahány másodperc alatt, viszont nagyjából ugyanennyi folyik be a legtöbb hasonló kaliberű atléta zsebébe. Tehát nem a távolság és nem is az időtartam a lényeg. A nevet fizetik meg, Maratonin viszont a győztest. A világ legnagyobb hosszútávfutó-versenyein még a fentieknél is több pénzt lehet begyűjteni, aminek leginkább persze nem az az oka, hogy a versenyszervezők belátták, hogy maratoni távot futni valamivel fárasztóbb, mint sprintet, vagy hogy az igazságérzetük billentené ily módon helyre a mérleg nyelvét - maratonizni ugyanis nem lehet hetente. Nem, nem ilyen megfontolások vezettek oda, hogy busásan megfizessék a 42 195 méteren nyerteseket és helyezetteket, hanem az az egyszerű tény, hogy a két és félórás élő tévéközvetítésekbe számolatlanul férnek a jó pénzt hozó hirdetések. Vagyis bőséggel van miből csurrantani a bőrét a vásárra vivőnek. Legalábbis az utóbbi tíz-tizenöt évben. Sajnos a magyar sportolók közül a tehetségesebb hosszútávfutók kicsivel korábban abbahagyták a versenyzést. Nagyjából akkor, amikor már az is örömmel töltötte el a mieinket, ha szereplésükért cserébe teljes ellátást, repülőjegyet és ráadásnak pár száz dollárt vagy egy futócipőt kaptak. A volt csúcstartó, magyar bajnok Szekeres Ferivel (ma már öregfiúk kategória) beszélgettem a nyáron, ő mesélte, egyetlen egyszer futott rajtpénzért, de az összeget röstelli bevallani, annyira kevéske volt. Ma viszont, amikor lehetne jókat szakítani egyegy utcai maratonin, jó, ha akad pár futónk, akit hajlandóak a rendezők meghívni. Még ők is inkább a gyengébb nem képviselői. Pedig - micsoda igazságtalanság! - a világ legtöbb városában a férfi győztes jelentősen több pénzt markol föl, mint a női... CAT áron kelnek el a reklámpiacon. A sztárok éves nettó jövedelméről a német sportlap nem közöl adatot, de túl csekély nem lehet, mert amikor például Uta Pippig Dieter Hagennel, barátjával és trénerével áthurcolkodott edzeni az USA-ba, nyomban vettek egy házat a Sziklás-hegységben. (szó) SPORT Koreai Keresztapa Choi Hong Hi „írta és rendezte”, Harmat László importálta Magyarországra és Veszprémi Linda (alias Görbe Nóra) tette híressé. A taekwon-do visszavonhatatlanul elterjedt, Szöul óta olimpiai szám, az Encyclopedia Britannicában betűrendben mindjárt Tádzsikisztán után szerepel mint a „rúgások és ütések koreai művészete”, és mozgásrendszerének hála, a szülést is megkönnyíti a nőknél. Mintha csak a Linda-sorozatnak tisztelegne, hívta meg a közelmúltban pont egy veszprémi röpke edzőtáborra Harmat László dános főnökét, Choi Hong Hit (76). Elvégre autentikusabb egyén nincs, mint maga a megalapító, a taekwon-do név keresztapja, a koreai küzdősport negyvenmilliós családjának feje. Ki más miatt választotta volna a honi fekete öves garnitúra önként és dalolva egy hosszú víkend háromszor nyolc óra megpróbáltatását?... Bemutatkozásunkkor egy szívélyes handarudat és egy névjegykártyát eresztett el, majd kisebbfajta szimpóziumot tartott keleti mentalitásból, belemélyedve a taekwon-do rejtelmeibe. Hogy hiba volna sportnak elkönyvelni (Egy tehetséges és kitartó futó akár olimpiai bajnok is lehet anélkül, hogy ezt valakitől is tanulná. Míg a taekwon-do, mester nélkül, elképzelhetetlen...”), valamint nevelői hatására („Erkölcsi tarta-lom nélkül nem létezik a harcművészet.Ír Katonadolog. Ez nem ír. vigasztalás, hanem a tagekwon-do eredete. Egykoron ugyanis a kis ember (legfeljebb ötven kiló és százhatvan centi) az egyik legmagasabb rangú tisztnek számított otthon. A porosz és koreai nevelés közös tőről fakadhat, mert Choi úr elmondása szerint csakis megtámadhatatlan pozíciójánál fogva hozta, hozhatta létre élete főművét. A mű forog, de az alkotó nem pihen. Míveli s nem mímeli a mozgást, 1938 óta nap nem nyugodott le testgyakorlás nélkül. Ráadásul hosszú ideje az „utazás, tanítás, utazás, tanítás” refrén vezérli életét, így vagy két hetet tölt évente repülőgépek fedélzetén... Túrák Király úr Nemrég még Mike Tysont ölelgette győzelemittasan Don King, a profi boksz legismertebb és legrémesebb fizimiskájú alakja, most meg már annak az Oliver McCallnak emelgeti az ég felé a befaslizott öklét, aki a napokban legyőzte a WBC nehézsúlyú világbajnoki cím védőjét, a brit Lennox Lewist. Kellett már ez a siker Don Kingnek. Egyrészt a tekintélyes summa, más- x részt a sikerélmény miatt. Amióta Tyson nemi erőszakt ért a rácsok mögött, azóta az ő szénája sem áll éppen rendben. Csalások, átverések, megkopasztások, sikkasztások, korrupciók kapcsán merül föl állandóan a neve. (Két gyilkosság is a lelkén szárad, de az elsőt megúszta, a másodikat rég leülte.) Szeptember elejétől egyes amerikai kaszinókból is kitiltották, no nem mint a félkarú rabló nyűvőjét, hanem mint bokszmenedzsert, tudniillik Las Vegasban kicsit eljátszadozott egy profi találkozó gondolatával, majd miután az esemény meghiúsult, úgy érezte, muszáj telipakolnia a zsebeit, és leakasztott pár rongyos dolcsit a biztosítótól, mégpedig az igen jó hírű Lloydtól. Most azonban újra markában van egy nagyágyú, aki az eleddig huszonötször győztes Lewist a második menetben padlóra küldte. Az amerikai McCall amúgy nem az ismeretlenségből bukkant föl. Az egykori világbajnok Mike Tyson edzőpartnere volt, mintegy háromszáz menet erejéig. emka 41