Reform, 1994. szeptember-december (7. évfolyam, 35-52. szám)

1994-12-23 / 51. szám

reform Vizsgálat minden gyanú felett állók ügyében.. Ismeretlen informátor híradása alapján indult a vizsgálódásunk a határ nyugati felén. „Valami van” - bizonygatta a meglepően jól tájékozott úr, s hogy állítását igazolja, „tényeket” sorolt fel. Igazi nevekkel s beosztásokkal, igazi összefüggésekkel. Állításait ez idáig senki sem tudta cáfolni hivatalos körökben. Volt viszont, aki óva intett bennünket, nem kellene vizsgálódnunk rendőrségi ügyekben, mert megüthetjük a bokánkat. Csakhogy egyes állítások makacsul ragaszkodnak a „tény” titulushoz, amit alátámaszt az a - kontrollált - ügyészségi vizsgálat, amely bizonyos megyei rendőrségi vezetők ellen folyik, persze a legnagyobb titokban. Vagy ennek éppen az ellenkezője - állítja informátorunk. Bizonyos ügyeket ez idő tájt igyekeznek jogászi segédlettel kéz kezet mos alapon eltusolni a közvélemény elől egyes urak - menekítve ezzel a besározódottakat. Vizsgálódásunk első eredményeiről, valamint az ezzel kapcsolatos hivatalos reakciókról lapunk következő számában számolunk be. K. L. Gy. A település egyik városszéli zugkocsmájából indult a 16 ezres lakosság számára bosszantó hír, miszerint a „mindenevő” tolvajbanda tagjai ismét szabadon garázdálkodhatnak. A három „vállalkozó kedvű” munkakerülőt - akik közül az egyik fiatalkorú - a helybéli rendőrkapitányság nyomozói havonta többször csípik nyakon törvénytelen tetteik miatt. Néhány órával az őrizetbevétel után azonban kiengedik őket, mert a megyei főügyészség ukáza így szól. Az ügyről a kisvárosi kapitányság bűnügyi osztályvezetőjével beszélgettünk. - Százados úr, mi igaz abból, hogy a tettesek a sorozatos betörések ellenére még mindig nincsenek előzetes letartóztatásban? - Valóban igaz, de sajnos mi nem tehetünk szinte semmit, mert hatáskörünk nem terjed addig. Országos szinten ez az eset bizonyára csip-csup ügynek minősül, de a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy egyre gyakrabban fordulnak elő olyan esetek a rendőrkapitányságok életében, amikor a megyei főügyészség rendelkezésére szabadon kell engedni az elkövetőket. - Kik a tettesek ? - Az elkövetők helyi lakosok és valamennyien a cigánytelepen laknak. Az egyesített, folyamatban lévő ügyek közül a legutóbbit emelném ki, amit két egymást követő napon hajtottak végre. Mindkét alkalommal ugyanabba a bölcsődébe hatoltak be és onnan minden mozdítható tárgyat és élelmiszert elvittek. A betörések teljesen megbénították a bölcsőde életét. Eltűntek a konyhai felszerelések, az élelmiszerek, a ruhaneműk, a kiscipők, a játékok. Hihetetlenül hangzik, de a gyerekeknek nem volt mit enni, nem tudtak mivel játszani. A tetteseket rövid időn belül elfogtuk és őrizetbe vettük. Kiderült róluk, hogy sorozatosan, havonta többször hajtottak végre betöréses lopásokat. Kedvelt időtöltésük közé tartozott a szőlőskerti kunyhók feltörése, s azokból rendre értelmetlen dolgokat tulajdonítottak el. A tettesek több mint tízrendbeli betöréssel gyanúsíthatók. - Mi történt az elkövetők elfogása utáni A bölcsődei betörésből származó bizonyítékok alapján a három notórius visszaesőt őrizetbe vettük és egyben előterjesztést tettünk a megyei főügyészségnek előzetes letartóztatásukra. A büntetőeljárás azon részére hivatkoztunk, mely szerint abban az esetben, ha a bűnismétlés reális veszélye fennáll, az elkövetőkkel szemben indokolt az őrizetbe vétel. -Ennek ellenére a tettesek mégis szabadlábon vannak... - A megyei főügyészség szabadlábra helyeztette őket két nappal az őrizetbe vétel után... -Mivel indokolták döntésüket? - A hivatkozás alapja a bűncselekmény csekély tárgyi súlya volt. Az indoklás szerint a szabadlábra helyezés mellett szólt az, hogy az eltulajdonított tárgyak egy része megkerült és a bűncselekmény egy része kísérleti szakaszban maradt. -A több mint tízrendbeli betöréssel mekkora kárt okoztak? A rongálással és eltulajdonítással okozott kár összege meghaladja a százezer forintot... * Azt bizony józan paraszti ésszel is tudni illik, hogy nincs „kis balhé és nagy balhé”, mert a balhé az bizony balhé. A rendőrségi tájékoztatásból egyértelműen az is kiderült, hogy a nevezett személyeket kizárólag a lopás kényszere hajtja, s figyelembe véve az eltulajdonított tárgyakat, esetünkben nem a „rászorultság” dominál. Vajon az ügyészség szerint hány rendbeli „rosszalkodás” kell ahhoz, hogy a tettesek rács mögé kerüljenek? A nevezett személyek esetében hónapok óta fennáll a bűnismétlés reális veszélye, de erről éppen az nem vesz tudomást, akinek kellene. Az pedig kizárólag a véletlen műve, hogy a bűncselekmények egy része kísérleti szakaszban maradt. Ha csak a tetteseken múlt volna, bizonyára valamennyit befejezik. Hogy az eltulajdonított tárgyak egy része megkerült, semmiképpen sem az elkövetőknek köszönhető, sokkal inkább a rendőröknek. Az pedig, hogy a cselekmény tárgyi súlya csekély volt, meglehetősen relatív dolog. Aki tízezer forintból él és akár ezer forinttal is meglopják, jogosan dühöng. Siva Meddig még? BŰNÜGY 39 07-es ügyek Lányrablóriumvír- Pénzbehajtó triumvirátus tette tiszteletét az éjszakai órákban Szekszárdon dr. K. Attila 49 éves helyi vállalkozónál. 23 éves leányát gépkocsijukba kényszerítették, és szabadon bocsátása fejében kétmillió forintot követeltek, amely összeggel a nevezett úr tartozik egy budapesti vállalkozónak. Dr. K. Attila az ügy megnyugtató lerendezése érdekében nem a bankszámlájához nyúlt, hanem a rendőrséget hívta fel. Ennek megfelelően a paksi Neutron beavatkozó alosztály kommandósai lerohanták a pénzbehajtók kocsiját, s F. Lukácsot, P. Lászlót és B. Attilát - akik fogva tartották a lányt — őrizetbe vették. Bravó, postás! A pénzespostást szemelte ki magának áldozatul Kaposváron T. Csaba 22 éves fiatalember. Egy darabig figyelte a gyanútlan ember mozgását, majd az egyik lakóház első emeletén megtámadta s egy eddig ismeretlen tárggyal többször fejen ütötte a 47 éves kézbesítőt. Megkísérelte elvenni a félig ájult férfi postástáskáját, amely - ha sikerül - igazi karácsonyi meglepetés lehetett volna a rablópalántának. T. József azonban makacsul ragaszkodott a 800 ezer forintot tartalmazó munkaeszközéhez. A rendőrség a fiatalember ellen megindította az eljárást. Emília ellenállt Itt a karácsony, az ajándékozás időszaka. Persze vannak, akik ezt úgy értelmezik, hogy önmagukat ajándékozzák meg. Továbbá, ha nem megy hagyományos módon, akkor erőszakkal. A 15 éves B. Béla ferencvárosi rablónövendék a XII. kerületi Sashegyi utcáig sétált azzal a tudattal, hogy őt valaki megajándékozza nemsokára. Ajándékozóként a 48 éves I. Emíliát szemelte ki. A hölgyhöz lépett kezében egy késsel, és a megrémült nő válltáskáját levéve megkísérelt elmenekülni. A hölgy felmérte a helyzetet és támadójával dulakodni kezdett. B. Béla ütött, rúgott, majd a táskát a helyszínen hagyva elmenekült. I. Emília nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Zsaruverő duó Megfelelő mennyiségű ital elfogyasztása után érezte magát elég erősnek két 21 éves férfi a III. kerületi Himző utca 6. szám előtt. Garázdaságuknak egy magát szabályszerűen szolgálatba helyező rendőrzászlós próbált véget vetni. A garázda duó - alátámasztva az előzetes megállapítást - úgy érezte, hogy ma nem állhat az útjukba senki, ennek megfelelően B. Szabolcs rendőrzászlóst bántalmazták, több esetben arcon ütötték, majd a helyszínről eltávoztak.