Reform, 1998. január-március (11. évfolyam, 1-13. szám)
1998-01-13 / 2. szám
KULTÚRA Jövőre lesz hatvanéves, de Mireille Darc jobb formában van, mint valaha. A franciák legkedveltebb tévésztárja, a TF1-en a minap kezdték meg a nagy sikert aratott (nálunk most bemutatott) Hélene szeme című sorozat (A megperzselt szívek folytatásának) újrasugárzását, ezt követi majd a tavaly elkészült Indigó föld. Mireille boldog. Nem is annyira sikerei miatt, mint inkább azért, mert tízévi magány után ismét megtalálta a boldogságot. Mireille Darc megtalált boldogsága A boldogság szónak nála különös jelentősége van, hiszen életében, a sikerek mellett, sok megpróbáltatás, szerencsétlenség érte. Egész életében magányos volt Szerény családból származott, anyja egy kis szatócsboltot vezetett, apja kertészkedett Alig beszéltek lányukkal, aki a szabadban töltötte ideje nagy részét, fára mászott, az utcákon csatangolt - 13 éves voltam, amikor az iskolában Marivaux-t és Massen olvasva felfedeztem, hogy milyen csodálatos érzéseket lehet a szavakkal kifejezni. Ekkor határoztam el, hogy mindenáron színésznő leszek. A hatvanas-hetvenes években igazi botránykő volt, a lapok tele voltak meghökkentő, frivol dolgaival. Habzsolta az életet Környezetében csak nagyon kevesen tudták, hogy tizenéves kora óta szíve beteg, s ez a tudat Damoklész kardjaként lógott a feje fölött. Anginás panaszai egyre gyakoribbá váltak, mígnem 1980-ban műteni kellett. Aztán jött autóbalesete. Imádja a versenyeket, a ralikal maga is nemegyszer volánhoz ült, hogy próbára tegye vezetői képességeit Emlékszem, hogy szívműtétem után egy hónappal már végigszurkoltam a Le Mans-i 24 órás versenyt, majd autóbalesetem után négy hónappal már ott voltam a Fáraó ralin Egyiptomban, miközben pokolian fájt és vérzett a sérülésem. Aztán jött a nagy szerelem Alain Delonnal, majd az elkerülhetetlen szakítás. A mai napig nem heverte ki ezt a traumát Szíve miatt gyereke sem lehetett, magányra ítéltetett. Marrakech-ben találta meg azt a helyet ahol végre otthon érezte magát. Barátai éveken át Marrakesh magányos háremhölgyének nevezték. Egy csodálatos palotát vásárolt magának itt, ahol mindig megtalálni, ha éppen nem forgat A Zahia palotát még 1981-ben, Alain Delonnal szemelték ki, amikor tartott köztük a szerelem. Aztán a szerelem elmúlt, s ez a csodálatos, az Ezeregyéjszaka meséire emlékeztető épület az övé maradt egyedül. A 2500 négyzetméteres épület Marrakech szí■ A hatvanéves bombázó vében, az óváros közelében fekszik, teraszáról rálátni a pálmafákkal övezett házakra. A palotát a múlt , században építette testvérének Hasszán I Alavita szultán. Később kisebb módosításokat végeztek rajta, de ma is őrzi a marokkói építészet legszebb hagyományait. Kései lakói kínosan ügyeltek arra, hogy megőrizzék a falak ódon leheletét. A hatvanashetvenes években Paul Getty lakott benne, a Beatlesek ebben az épületben komponálták Black Bird című nótájukat. Alighanem a sokezres madársereg csivitolása ihlette meg őket, amely egész nap, de különösen a reggeli és esti órákban hallható. Az embert valami megfoghatatlan, varázsos érzés keríti hatalmába, amikor este a kandalló lángjánál elmereng. Egy hetven centi vastag fal választ el a külvilágtól, egy utcácskától. Egész éjszaka hallom lépteiket, hallom amint ruhájuk a ház falához ér, s beszélnek egy számomra ismeretlen nyelven. Ilyenkor úgy érzem, mintha Seherezade világa elevenedne meg. Mireille itt szabadjára engedheti gondolatait. Életében két embert szeretett igazán: Alain Delont és Pierre Barret-t, az Europe 1 tévéállomás riporterét. - Minden férfit fölülmúltak, akiket valaha is ismertem. Barret meghalt, Alainnel szakítottunk. Beletörődtem abba, hogy hozzájuk hasonló egyéniséggel többé nem találkozom. A középszerű emberek soha nem érdekeltek - hangoztatta egészen az elmúlt hónapokig, amikor az egyik nap egy új férfi oldalán jelent meg Pascal belsőépítész, tíz évvel fiatalabb nála. Azóta elválaszthatatlanok. Darc nem is titkolja, hogy boldog. - Olykor magam sem hiszem, de újra szerelmes vagyok. Már nem érzem magam magányosnak. Hirtelen nem tudnám megmagyarázni, hogy mi tetszik benne, azt mondhatnám, az egész ember. Az élet kegyes és törékeny ajándéka ez, jól tudom. Éppen ezért mindent megteszek azért, hogy sokáig, talán örökre megőrizzem. Móra László ■ 1983-ban élet-halál mezsgyéjén járt, de megúszta. A képen látható autóból vitték kórházba