Református Egyházi Értesítő, 1929 (19. évfolyam, 1-20. szám)

1929-01-01 / 1. szám

Alapította : Dr.T frdős István A MISKOLCI GYÜLEKEZET KEBELÉBŐL Egy régi óra gondolatai Szilveszterkor Nemsokára meg fognak állítani. Érzem. Mindig-mindig járnom kell, csak ilyenkor állnak utamba. Azt mondják: vége van ekkor valaminek, valami megkezdődik. Valami új. Milyen balgaság! Egyébként én nem hiszem, hogy ők elhigyjék azt, amit beszélnek. Csak áltatják magukat. Az a gondolat is, hogy engem megállítanak, hogy ne menjek tovább! Furcsa! Mintha bizony az változtatna a dolgon! Mintha azért az idő nem telne tovább! Azért, hogy az a különös teremtmény, az én alkotóm, nem méri! Mintha az tőle függne! Csakhogy nagyon szeret ám megállani a küszöbön az én gazdám, meg a többi hasonló szerkezet. Szeretnek se itt, se ott lenni. Szeretnének meg­állni, főleg mikor már sok ilyen küszöb­it átléptek. A volt gazdám is ilyen volt. Oly sokszor néztünk farkasszemet. Ismertük egymást jól. Gyakran áll­tunk egymással szemben. Nagyon sok ilyen küszöbön megállított. Kezébe vett, simogatott. Sajnáltam, hogy úgy ragaszkodik a gyarlóságához, hogy úgy sze­retné megállítani az időt. Ő meg tán rajtam sajnálkozott, hogy mindig futnom kell. Már az új gazdám nem ilyen. Az jobban siet, mint én. Azért nem is vagyunk olyan jó barátok, nem is ismerem jól. Nem áll annyit velem szemben, mint tette a régi gazdám. Folyton jön-megy, szaladgál. De nem oly egyked­vűen, mint én. Neki igazán nincs nyugta. Ő a nyugtalansága miatt jár. Én a nyugalomként járok folytonosan. Az nyugtalanítana, ha megállanék. A kör­nyezetemet is háborítaná. Azért nem szeretem ezt a közelgő percet sem. Pe­dig eljön, érzem, itt az ideje. . . . Megállítottak. Most csend van. Azt mondják: fordul az esztendő. Be­szélnek a régi és új évről. Van-e egyáltalán régi és új? Gondolkodtam ezen már sokat ilyenkor, de nem tudtam eldönteni. Azt legkevésbbé, mi van ezen Megjelenik minden hó elején és közepén Előfizetés egy évre 2 (két) pengő Szerkeszti dr. Enyedy Andor. Tájszerkesztő : Derencsényi István

Next