Reformátusok Lapja, 1981 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-04 / 1. szám

xxv. évfolyam, 1. szám ORSZÁGOS REFORMÁTUS HETILAP mi. január 4. Jövőnk: kegyelmi idő írta: Dr. Tóth Károly ÚJ ESZTENDŐ első napjaiban, újévkor pedig különösen, min­denki kutatva fordul az ismeret­len jövő felé. Sokan felteszik a kérdést: mit hoz a ránk köszöntő új esztendő? Nincs olyan ember, aki ne szeretné — ha csak egy pillanatra is — fellebbenteni a jövő titkáról a fátylat. Az idő felett azonban nem mi rendelke­zünk, az idő nem a mienk, hanem Istené. Mindkét értelemben igaz ez, úgy is, hogy közülünk senki sem tudja, mennyi a számára „ki­mért ideje a múlandóságnak”, és azt sem lehet tudományos felké­szültséggel sem előre megmon­dani, hogy mi fog történni körü­löttünk a világban és személyes életünkben a ránk következő esz­tendőben. Az idő, s az időnek az új esztendőre kimért része sem a mienk, hanem Istené, mert az új esztendőben is az ő akarata sze­rint fogunk élni, és az ő gond­viselő jósága irányítja majd az eseményeket. Ezt a mély igazsá­got a zsoltáríró így fejezi ki: „Én benned bízom, Uram! Azt mon­dom : te vagy Istenem. Életem ideje kezedben van” (31. Zs. 15—16). Mindez azt is jelenti, hogy Isten ad időt az új évben is és ezzel az idővel az ő akarata szerint kell élnünk. JÉZUS MEGHIRDETTE az „Úr kedves esztendejét”. Ezért, aki Jézusról tud, azt is tudja, hogy az idő — az új esztendővel kezdődő idő is — kegyelmi idő. „ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvös­ség napja” (II. Kor. 6­2). Isten ígérete szerint szólni fog az evangélium, lesz menetelünk az Atyához, mert Isten megbékélt velünk, és ránk bízta a békéltetés szolgálatát. Mivel hitben bizo­nyosak, vagyunk afelől, hogy a ránk következő esztendő a mi Urunk, Jézus Krisztusunk ideje is, ezt a bizonyosságot a remény­ségnek és a szeretetnek a tettei­vel pecsételjük meg. Isten népe tehát a „kegyelmi időben” nem­csak „vár s mereng” (Milton), hanem nagyon­ is tettre kész. Az Úr kedves esztendejét így hirdet­te meg Jézus: „ Az Úrnak Lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elkül­dött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyok­nak szabadulást hirdessek, és a vakok szemeinek megnyitását, hogy szabadon bocsássam a le­­sújtottakat” (Lukács 4:18). Azaz Isten azért adja az­ időt, és az időben az ő , kedves esztendejét, mert ő rajtunk keresztül is akar ebben az esztendőben tevékeny­kedni. HÁLÁRA KÖTELEZŐEN KI­VÁLTSÁGOS helyzetben élünk , ez az első, amit látnunk kell, amikor nyitott szemmel, és tettekre készen tekintünk szét magunk körül. A nehézségek és a megszaporodott gondok mellett is a legfőbb jó az, hogy békés körülmények között léphetjük át az új esztendő küszöbét. Akkor tudjuk ezt igazán értékelni, ha meggondoljuk, hogy a békét a világnak ezen a részén, ahol mi élünk, sikerült ugyan megőrizni, de az emberiség feje fölött még mindig ott lebeg a pusztulás ve­szélye, és sok helyen harcok dúl­nak, folyik a vér, emberek ezrei pusztulnak el naponként, és pó­tolhatatlan értékek semmisülnek meg. Gondoljunk az iraki—iráni értelmetlen háborúra, Latin-Amerika egyes országainak hely­zetére, a dél-afrikai faji elnyo­másra, és más gyötrő problémák­ra. Korunk parancsa, és Isten ke­gyelmének, az evangéliumnak hí­vó szava, hogy minél többet imádkozzunk, és minél többet te­gyünk a békességért. Ez konkré­tan azt követeli meg tőlünk, hogy a kelet-nyugati enyhülé­sért, és a leszerelésért tegyünk meg mindent, mert ha tovább romlik a kapcsolat világunk ke­leti és nyugati fele között, akkor nekünk is, ebben az országban is nagy árat kell ezért fizetnünk. Alapvető kérdés ma Keleten, Nyugaton, Északon és Délen, a kapitalizmus, a szocializmus és a „harmadik világ” országaiban egyaránt, hogy meg tudja-e őriz­ni a békét az emberiség, vagy egy mindez ideig még nem lá­tott mértékű pusztulás szakadéka felé tart. A veszélyt elhárítani, a békét megőrizni közös érdeke mindenkinek: hívőnek, nem hí­vőnek, keresztyénnek, buddhistá­nak, hindunak, muszlimnak, a fehér, a fekete és a sárga bőrű embernek egyformán. TEMPLOMAINKBAN ZÚG­NAK A HARANGOK, zeng az ősi zsoltár, és szól az evangélium üzenete — ezt kell először is há­lás szívvel megállapítanunk, ami­kor egyházunk, gyülekezeteink felé fordítjuk bizakodó remény­séggel és tettre készen figyel­münket. Örömmel és boldogan mondhatjuk, hogy a kegyelem ideje,­az „Úr kedves esztendeje” még tart. Ez azonban nem magá­tól értetődő és természetes, ezért azt a kérdést kell feltegyük ma­gunknak szüntelenül: hűségesek vagyunk-e a ránk bízottakon, élü­nk-e a kegyelmi idő lehetősé­geivel, rászolgáltunk-e a többre bizatásra, vagy félénken elássuk a talentumot? Szakadatlanul tu­datosítani kell magunkban, hogy népünk, és benne egyházunk, olyan történelmi jelentőségű vál­tozás folyamatában él, amelyre több mint ezeréves története so­rán még nem volt példa. Öröm­mel és alázattal kell megjegyez­ni, hogy Isten megőrizte, meg­tisztította, és új feladatok elé ál­lította egyházunkat, az új, szocia­lista társadalom viszonyai között.­­Egyházként élünk a megváltozott világban, és nem tudunk másról, mint „Jézus Krisztusról, mégpe­dig mint megfeszítettről”, aki ..tegnap és ma, és örökké ugyan­az”. Miközben hirdetjük ezt az örök és mindig új evangéliumot, vál­laljuk ezt az új világot is, mert szeretjük azokat az embereket, reformátusokat és nem reformá­tusokat, akik fel akarják építeni azt. E nagy változás sodrásában sok minden megváltozott az egy­házban is, a régi formák eltűnő­ben vannak, és új szolgálati le­hetőségek nyílnak előttünk. Így válik nyilvánvalóvá az evangé­lium titka, a mindig másként, és mégis ugyanúgy szóló Ige je­lenléte, az új társadalmi viszo­nyok között letagadhatatlan való­ság. HOL VANNAK egyházunk szó­val és tettel végzett bizonyság­­tételeinek különös területei? Négy ilyen területet érintek rö­viden. Először is az Isten kicsinyei között végzett önzetlen munkát említem. Más szavakkal ezt sze­retetszolgálatnak, vagy diakóniá­nak mondjuk. Az elhagyottak, az özvegyek, az árvák, a magukkal tehetetlenek között végzett szol­gálat egyszerre bizonyságtétel Krisztusról, és segítség a társa­dalomnak. Az 1981-es esztendő erre a kötelességre külön is em­lékeztet azzal, hogy ez az év az Egyesült Nemzetek Szervezete ál­tal meghirdetett „Rokkantak éve” lesz. Az egész világ közvé­leménye egész éven át fokozottan „Isten kicsinyei” felé fordul. Másodszor: a keresztyén gyü­lekezet természeténél fogva me­leg közösség kell legyen. A mo­dern, rohanó, örökké­ elfoglalt embernek alig jut ideje, vagy egyáltalán nincs alkalma a kö­zösségi életre, különösen a mo­dern nagyvárosokban. A gyer­mekek, a fiatalok és az idősek látják leginkább kárát a meleg emberi kapcsolatok hiányának. A református gyülekezetek úgy váljanak meleg, otthonos közös­ségekké, hogy melegségük, em­berségük, szeretetük sugározzák ki, és hasson környezetükre. Megemlítem az emberek egyé­ni, személyes élete meggazdagí­­tásának szükségességét is. Fel kell frissíteni, meg kell tisztítani az elfelejtett, némelykor megvetett lelki értékeket. Figyelmesség, jó­ság, szelídség, érdeklődés a másik ember iránt: ezek sokszor hiá­nyoznak életünkből. Az emberi jóságnak, és a szeretetnek újra érvényt kell szerezni az ember­közi kapcsolatokban. E tekintet­ben különösen sok feladat vár a keresztyénekre, és a gyülekeze­tekre. Végül, negyedik helyen, újra azt a feladatot említem, amiről már volt szó: a keresztyének a Békesség Fejedelmét követve, az „Úr kedves esztendejéről”, a „kellemetes időről” tudva, éb­resszék fel, erősítsék, ápolják minden emberben azt a tudatot, hogy a béke megőrizhető, hogy a világ és az emberiség nem a pusztulás felé, hanem az igazsá­gos béke felé tart. A békéért végzett gigászi erőfeszítésben mindenki számít, senkiről sem mondhatunk le. Itt nincs helye a kicsinyhitűségnek, a borúlátás­nak és a közönynek. NEM TUDJUK, MIT TARTO­GAT számunkra az új év, de azt tudjuk, hogy Isten ideje lesz az előttünk álló esztendő is. Mi, akik Krisztusról tudunk, adjuk tovább másoknak az örömhírt, hogy nekünk irgalmas és kegyel­mes, megtartó istenünk van, és az­ Ő vezetésében bizakodva, re­ménységgel tekintünk az új esz­tendő felé. Hisszük, hogy ez az év is az Úr jó kedvének esztendeje lesz. Ezért a zsoltáríró imádsá­gával ajkunkon indulhatunk az útra, az új esztendőben: „Ha el­fogyatkozik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, óh Isten, mindörökké!” (Zsolt, 73:26). A RAJNAI EVANGÉLIUMI Egyház az ifjúsági munkanélküli­ség leküzdésére létrehozott ala­pítvány számára 350 000 márkát bocsátott rendelkezésre (NSZK). Ennek az összegnek az a rendel­tetése, hogy a munka nélkül ma­radt fiataloknak szerény támoga­tást nyújtson. (epd) ffí* r • 9 •• •• a rr Újévi köszönte KERESZTYÉN GYÜLEKEZET! TESTVÉREINK AZ ÚR JÉZUS KRISZTUSBAN! Esztendő fordulóján szeretettel köszöntünk benneteket Pál apostol szavaival: „Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, amint ez méltó is, mert hitetek nőttön nő, és az egymás iránt való szeretet gazdagodik mindnyájatokban” (II. Thess. 1:3). Áldjuk az Urat, aki az ö Szentlelke által munkálta növekedésieket a kegyelemben, Krisztus ismeretében és követésében. Köszönjük buz­gó részvételeteket egyházunk istentiszteletében és emberszolgálatá­ban, a gyülekezet lelki és anyagi építésében, közös feladataink hor­dozásában. Istent magasztaljuk serény munkátokért, amellyel — mint­egy az Úrnak engedelmeskedve — naponta bizonyságot tettetek sze­retett népünk és hazánk iránti hűségetekről az elmúlt évben is. Az új esztendőben is legyen erőforrásunk a Szentlélek örömével befogadott karácsonyi evangélium. Isten elküldötte Egyszülött Fiát, aki „nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem di­csőségéről lemondott, szolgai formát vett fel, emberekhez lett hason­lóvá, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a­ kereszthalálig” (Fii. 2:6—8), hogy mi az ő érdeméért Isten gyermekeivé, Krisztusnak örökös tár­saivá lehessünk. Ezért — mint Vele egyek és az ő testének tagjai — Néki, mint Főnek engedelmeskedve, szolgáljuk hálás szívvel Isten di­csőségét és embertársaink javát. Felöltözve a Krisztust, benne meg­gyökerezve és együtt épülve az Ige és a sakramentumok által a gyü­lekezet közösségében, váljunk mind teljesebben odaszentelt életünk­kel az ő szeretetének eszközeivé és hírnökeivé, munkálkodva csalá­dunk, népünk és az egész emberiség békés, boldog jövendőjéért. Veletek együtt ezért esedezve, kívánunk Istentől megáldott új esz­tendőt mindnyájatoknak. Dr. TÓTH KÁROLY s. k. a dunamelléki egyházkerület püspöke KOVÁCH ATTILA s. k. a dunántúli egyházkerület püspöke­­ Dr. BARTHA TIBOR s. k. a tiszántúli egyházkerület püspöke KÜRTI LÁSZLÓ s. k. a tiszáninneni egyházkerület püspöke Kibővült a BM­agdaléneum Meghívás a január 16-i ünnepségre Egyházunk egyik legkorszerűbb szeretetszolgálati intézménye, a beteg gyermekeket gondozó nyír­egyházi egészségügyi otthon, a Magdaléneum. Az otthont most újabb negy­venágyas részleggel egészítették ki, így megkétszereződik az ed­digi gondozottak száma. Az in­tézményt az eredeti tervek alap­ján is így képzelték el, s e ter­vek megvalósítására most került sor, Soltész Béla és Kálmán Ernő műszaki tervei alapján és a Szabolcs megyei építőipari vál­lalat kivitelezésében. Közép-Európa egyik legkorsze­rűbb egyházi egészségügyi ottho­nának új épületét az Országos Diakóniai Tanács január 16-án, délelőtt tíz órakor, hálaadó is­tentisztelettel egybekötve adja át rendeltetésének. Ugyanezen a napon adják át ünnepi keretek között a Diakó­niai Tanfolyam első évfolyamá­ban végzetteknek a képesítésük­ről szóló oklevelet. Egyházunk Országos Diakóniai Tanácsa ezzel az eseménysoro­zattal nyitja meg az ENSZ által kezdeményezett Fogyatékosok Évét. Az Országos Diakóniai Tanács szeretettel hívja és várja a gyü­lekezetek képviselőit, különösen is a gyülekezetek diakóniai bi­zottságainak tagjait — s termé­szetesen minden érdeklődőt — erre a kiemelkedő alkalomra. ÖKUMENIKUS HÍREK A BRAZIL LUTHERÁNUS egy­ház ez évi, 12. zsinati ülésén a földreform és az indián misszió aktuális kérdéseivel foglalkoztak. A Carazinho városban (Rio Gran­de do Sul szövetségi államban) tartott összejövetelen ez volt a főtéma: „Krisztus a közbenjáró”. Ennek az egyháznak Brazíliában mintegy 800 000 tagja van. (epd) FAREL-KOLLOKVIUM volt szeptember 29—október 2. között Neuenburg­ban (Svájc). Ötven kutató, akik munkásságukban a XVI. századdal foglalkoznak, meg­vitatták a francia reformátor ha­tását a teológia- és egyháztörté­netben. 450 évvel ezelőtt ebbe a kisvárosba Faréi, Kálvin követő­je, hozta el az evangélium vilá­gosságát. Élete utolsó 27 évét itt élte le. (EPD) KUMBAYA címmel Svájcban ifjúsági énekeskönyv jelent meg nemrég. Egy afrikai néger spiri­tuálé a címadó, melynek idézett első szava ezt jelenti: „Jöjj hoz­zám!”. A mintegy 300 éneket 8 részre osztották be. Az adventi és a karácsonyi énekek pedig ezalatt a cím alatt találhatók meg: „Má­sokért vagyok e Földön”. (EPD) LIECHTENSTEIN HERCEG­SÉGBEN 100 éves az evangéliumi egyház. Száz évvel ezelőtt a tex­tilipar megteremtése idején jöt­tek be a „tenyérnyi” országba a protestáns szakmunkások és egy­házalapítók. 1885-ben, Triesenben már imaházzal rendelkeztek. Va­­duzban 1938-ban alakult gyüleke­zet. Ma mintegy 1100 protestáns él itt, ebből 20 százalék evangéli­kus, 80 százalék református. A ju­bileumi ünnepségeket október 26- án dr. Lucas Vischer előadása nyitotta meg „Reformáció és a keresztyének egysége” címmel. (EPD) GYŰJTÉSI AKCIÓT rendeztek ismételten az NDK-ban. Ennek célja: a modern, új lakótelepeken építendő templomok anyagi fede­zetének támogatása. 1978—1979 során egy ilyen akció eredménye­ként 2,2 millió márka jött össze. (epd)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék