Reformátusok Lapja, 1981 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1981-01-04 / 1. szám
xxv. évfolyam, 1. szám ORSZÁGOS REFORMÁTUS HETILAP mi. január 4. Jövőnk: kegyelmi idő írta: Dr. Tóth Károly ÚJ ESZTENDŐ első napjaiban, újévkor pedig különösen, mindenki kutatva fordul az ismeretlen jövő felé. Sokan felteszik a kérdést: mit hoz a ránk köszöntő új esztendő? Nincs olyan ember, aki ne szeretné — ha csak egy pillanatra is — fellebbenteni a jövő titkáról a fátylat. Az idő felett azonban nem mi rendelkezünk, az idő nem a mienk, hanem Istené. Mindkét értelemben igaz ez, úgy is, hogy közülünk senki sem tudja, mennyi a számára „kimért ideje a múlandóságnak”, és azt sem lehet tudományos felkészültséggel sem előre megmondani, hogy mi fog történni körülöttünk a világban és személyes életünkben a ránk következő esztendőben. Az idő, s az időnek az új esztendőre kimért része sem a mienk, hanem Istené, mert az új esztendőben is az ő akarata szerint fogunk élni, és az ő gondviselő jósága irányítja majd az eseményeket. Ezt a mély igazságot a zsoltáríró így fejezi ki: „Én benned bízom, Uram! Azt mondom : te vagy Istenem. Életem ideje kezedben van” (31. Zs. 15—16). Mindez azt is jelenti, hogy Isten ad időt az új évben is és ezzel az idővel az ő akarata szerint kell élnünk. JÉZUS MEGHIRDETTE az „Úr kedves esztendejét”. Ezért, aki Jézusról tud, azt is tudja, hogy az idő — az új esztendővel kezdődő idő is — kegyelmi idő. „ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja” (II. Kor. 62). Isten ígérete szerint szólni fog az evangélium, lesz menetelünk az Atyához, mert Isten megbékélt velünk, és ránk bízta a békéltetés szolgálatát. Mivel hitben bizonyosak, vagyunk afelől, hogy a ránk következő esztendő a mi Urunk, Jézus Krisztusunk ideje is, ezt a bizonyosságot a reménységnek és a szeretetnek a tetteivel pecsételjük meg. Isten népe tehát a „kegyelmi időben” nemcsak „vár s mereng” (Milton), hanem nagyon is tettre kész. Az Úr kedves esztendejét így hirdette meg Jézus: „ Az Úrnak Lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a vakok szemeinek megnyitását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat” (Lukács 4:18). Azaz Isten azért adja az időt, és az időben az ő , kedves esztendejét, mert ő rajtunk keresztül is akar ebben az esztendőben tevékenykedni. HÁLÁRA KÖTELEZŐEN KIVÁLTSÁGOS helyzetben élünk , ez az első, amit látnunk kell, amikor nyitott szemmel, és tettekre készen tekintünk szét magunk körül. A nehézségek és a megszaporodott gondok mellett is a legfőbb jó az, hogy békés körülmények között léphetjük át az új esztendő küszöbét. Akkor tudjuk ezt igazán értékelni, ha meggondoljuk, hogy a békét a világnak ezen a részén, ahol mi élünk, sikerült ugyan megőrizni, de az emberiség feje fölött még mindig ott lebeg a pusztulás veszélye, és sok helyen harcok dúlnak, folyik a vér, emberek ezrei pusztulnak el naponként, és pótolhatatlan értékek semmisülnek meg. Gondoljunk az iraki—iráni értelmetlen háborúra, Latin-Amerika egyes országainak helyzetére, a dél-afrikai faji elnyomásra, és más gyötrő problémákra. Korunk parancsa, és Isten kegyelmének, az evangéliumnak hívó szava, hogy minél többet imádkozzunk, és minél többet tegyünk a békességért. Ez konkrétan azt követeli meg tőlünk, hogy a kelet-nyugati enyhülésért, és a leszerelésért tegyünk meg mindent, mert ha tovább romlik a kapcsolat világunk keleti és nyugati fele között, akkor nekünk is, ebben az országban is nagy árat kell ezért fizetnünk. Alapvető kérdés ma Keleten, Nyugaton, Északon és Délen, a kapitalizmus, a szocializmus és a „harmadik világ” országaiban egyaránt, hogy meg tudja-e őrizni a békét az emberiség, vagy egy mindez ideig még nem látott mértékű pusztulás szakadéka felé tart. A veszélyt elhárítani, a békét megőrizni közös érdeke mindenkinek: hívőnek, nem hívőnek, keresztyénnek, buddhistának, hindunak, muszlimnak, a fehér, a fekete és a sárga bőrű embernek egyformán. TEMPLOMAINKBAN ZÚGNAK A HARANGOK, zeng az ősi zsoltár, és szól az evangélium üzenete — ezt kell először is hálás szívvel megállapítanunk, amikor egyházunk, gyülekezeteink felé fordítjuk bizakodó reménységgel és tettre készen figyelmünket. Örömmel és boldogan mondhatjuk, hogy a kegyelem ideje,az „Úr kedves esztendeje” még tart. Ez azonban nem magától értetődő és természetes, ezért azt a kérdést kell feltegyük magunknak szüntelenül: hűségesek vagyunk-e a ránk bízottakon, élünk-e a kegyelmi idő lehetőségeivel, rászolgáltunk-e a többre bizatásra, vagy félénken elássuk a talentumot? Szakadatlanul tudatosítani kell magunkban, hogy népünk, és benne egyházunk, olyan történelmi jelentőségű változás folyamatában él, amelyre több mint ezeréves története során még nem volt példa. Örömmel és alázattal kell megjegyezni, hogy Isten megőrizte, megtisztította, és új feladatok elé állította egyházunkat, az új, szocialista társadalom viszonyai között.Egyházként élünk a megváltozott világban, és nem tudunk másról, mint „Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről”, aki ..tegnap és ma, és örökké ugyanaz”. Miközben hirdetjük ezt az örök és mindig új evangéliumot, vállaljuk ezt az új világot is, mert szeretjük azokat az embereket, reformátusokat és nem reformátusokat, akik fel akarják építeni azt. E nagy változás sodrásában sok minden megváltozott az egyházban is, a régi formák eltűnőben vannak, és új szolgálati lehetőségek nyílnak előttünk. Így válik nyilvánvalóvá az evangélium titka, a mindig másként, és mégis ugyanúgy szóló Ige jelenléte, az új társadalmi viszonyok között letagadhatatlan valóság. HOL VANNAK egyházunk szóval és tettel végzett bizonyságtételeinek különös területei? Négy ilyen területet érintek röviden. Először is az Isten kicsinyei között végzett önzetlen munkát említem. Más szavakkal ezt szeretetszolgálatnak, vagy diakóniának mondjuk. Az elhagyottak, az özvegyek, az árvák, a magukkal tehetetlenek között végzett szolgálat egyszerre bizonyságtétel Krisztusról, és segítség a társadalomnak. Az 1981-es esztendő erre a kötelességre külön is emlékeztet azzal, hogy ez az év az Egyesült Nemzetek Szervezete által meghirdetett „Rokkantak éve” lesz. Az egész világ közvéleménye egész éven át fokozottan „Isten kicsinyei” felé fordul. Másodszor: a keresztyén gyülekezet természeténél fogva meleg közösség kell legyen. A modern, rohanó, örökké elfoglalt embernek alig jut ideje, vagy egyáltalán nincs alkalma a közösségi életre, különösen a modern nagyvárosokban. A gyermekek, a fiatalok és az idősek látják leginkább kárát a meleg emberi kapcsolatok hiányának. A református gyülekezetek úgy váljanak meleg, otthonos közösségekké, hogy melegségük, emberségük, szeretetük sugározzák ki, és hasson környezetükre. Megemlítem az emberek egyéni, személyes élete meggazdagításának szükségességét is. Fel kell frissíteni, meg kell tisztítani az elfelejtett, némelykor megvetett lelki értékeket. Figyelmesség, jóság, szelídség, érdeklődés a másik ember iránt: ezek sokszor hiányoznak életünkből. Az emberi jóságnak, és a szeretetnek újra érvényt kell szerezni az emberközi kapcsolatokban. E tekintetben különösen sok feladat vár a keresztyénekre, és a gyülekezetekre. Végül, negyedik helyen, újra azt a feladatot említem, amiről már volt szó: a keresztyének a Békesség Fejedelmét követve, az „Úr kedves esztendejéről”, a „kellemetes időről” tudva, ébresszék fel, erősítsék, ápolják minden emberben azt a tudatot, hogy a béke megőrizhető, hogy a világ és az emberiség nem a pusztulás felé, hanem az igazságos béke felé tart. A békéért végzett gigászi erőfeszítésben mindenki számít, senkiről sem mondhatunk le. Itt nincs helye a kicsinyhitűségnek, a borúlátásnak és a közönynek. NEM TUDJUK, MIT TARTOGAT számunkra az új év, de azt tudjuk, hogy Isten ideje lesz az előttünk álló esztendő is. Mi, akik Krisztusról tudunk, adjuk tovább másoknak az örömhírt, hogy nekünk irgalmas és kegyelmes, megtartó istenünk van, és az Ő vezetésében bizakodva, reménységgel tekintünk az új esztendő felé. Hisszük, hogy ez az év is az Úr jó kedvének esztendeje lesz. Ezért a zsoltáríró imádságával ajkunkon indulhatunk az útra, az új esztendőben: „Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, óh Isten, mindörökké!” (Zsolt, 73:26). A RAJNAI EVANGÉLIUMI Egyház az ifjúsági munkanélküliség leküzdésére létrehozott alapítvány számára 350 000 márkát bocsátott rendelkezésre (NSZK). Ennek az összegnek az a rendeltetése, hogy a munka nélkül maradt fiataloknak szerény támogatást nyújtson. (epd) ffí* r • 9 •• •• a rr Újévi köszönte KERESZTYÉN GYÜLEKEZET! TESTVÉREINK AZ ÚR JÉZUS KRISZTUSBAN! Esztendő fordulóján szeretettel köszöntünk benneteket Pál apostol szavaival: „Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, amint ez méltó is, mert hitetek nőttön nő, és az egymás iránt való szeretet gazdagodik mindnyájatokban” (II. Thess. 1:3). Áldjuk az Urat, aki az ö Szentlelke által munkálta növekedésieket a kegyelemben, Krisztus ismeretében és követésében. Köszönjük buzgó részvételeteket egyházunk istentiszteletében és emberszolgálatában, a gyülekezet lelki és anyagi építésében, közös feladataink hordozásában. Istent magasztaljuk serény munkátokért, amellyel — mintegy az Úrnak engedelmeskedve — naponta bizonyságot tettetek szeretett népünk és hazánk iránti hűségetekről az elmúlt évben is. Az új esztendőben is legyen erőforrásunk a Szentlélek örömével befogadott karácsonyi evangélium. Isten elküldötte Egyszülött Fiát, aki „nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem dicsőségéről lemondott, szolgai formát vett fel, emberekhez lett hasonlóvá, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fii. 2:6—8), hogy mi az ő érdeméért Isten gyermekeivé, Krisztusnak örökös társaivá lehessünk. Ezért — mint Vele egyek és az ő testének tagjai — Néki, mint Főnek engedelmeskedve, szolgáljuk hálás szívvel Isten dicsőségét és embertársaink javát. Felöltözve a Krisztust, benne meggyökerezve és együtt épülve az Ige és a sakramentumok által a gyülekezet közösségében, váljunk mind teljesebben odaszentelt életünkkel az ő szeretetének eszközeivé és hírnökeivé, munkálkodva családunk, népünk és az egész emberiség békés, boldog jövendőjéért. Veletek együtt ezért esedezve, kívánunk Istentől megáldott új esztendőt mindnyájatoknak. Dr. TÓTH KÁROLY s. k. a dunamelléki egyházkerület püspöke KOVÁCH ATTILA s. k. a dunántúli egyházkerület püspöke Dr. BARTHA TIBOR s. k. a tiszántúli egyházkerület püspöke KÜRTI LÁSZLÓ s. k. a tiszáninneni egyházkerület püspöke Kibővült a BMagdaléneum Meghívás a január 16-i ünnepségre Egyházunk egyik legkorszerűbb szeretetszolgálati intézménye, a beteg gyermekeket gondozó nyíregyházi egészségügyi otthon, a Magdaléneum. Az otthont most újabb negyvenágyas részleggel egészítették ki, így megkétszereződik az eddigi gondozottak száma. Az intézményt az eredeti tervek alapján is így képzelték el, s e tervek megvalósítására most került sor, Soltész Béla és Kálmán Ernő műszaki tervei alapján és a Szabolcs megyei építőipari vállalat kivitelezésében. Közép-Európa egyik legkorszerűbb egyházi egészségügyi otthonának új épületét az Országos Diakóniai Tanács január 16-án, délelőtt tíz órakor, hálaadó istentisztelettel egybekötve adja át rendeltetésének. Ugyanezen a napon adják át ünnepi keretek között a Diakóniai Tanfolyam első évfolyamában végzetteknek a képesítésükről szóló oklevelet. Egyházunk Országos Diakóniai Tanácsa ezzel az eseménysorozattal nyitja meg az ENSZ által kezdeményezett Fogyatékosok Évét. Az Országos Diakóniai Tanács szeretettel hívja és várja a gyülekezetek képviselőit, különösen is a gyülekezetek diakóniai bizottságainak tagjait — s természetesen minden érdeklődőt — erre a kiemelkedő alkalomra. ÖKUMENIKUS HÍREK A BRAZIL LUTHERÁNUS egyház ez évi, 12. zsinati ülésén a földreform és az indián misszió aktuális kérdéseivel foglalkoztak. A Carazinho városban (Rio Grande do Sul szövetségi államban) tartott összejövetelen ez volt a főtéma: „Krisztus a közbenjáró”. Ennek az egyháznak Brazíliában mintegy 800 000 tagja van. (epd) FAREL-KOLLOKVIUM volt szeptember 29—október 2. között Neuenburgban (Svájc). Ötven kutató, akik munkásságukban a XVI. századdal foglalkoznak, megvitatták a francia reformátor hatását a teológia- és egyháztörténetben. 450 évvel ezelőtt ebbe a kisvárosba Faréi, Kálvin követője, hozta el az evangélium világosságát. Élete utolsó 27 évét itt élte le. (EPD) KUMBAYA címmel Svájcban ifjúsági énekeskönyv jelent meg nemrég. Egy afrikai néger spirituálé a címadó, melynek idézett első szava ezt jelenti: „Jöjj hozzám!”. A mintegy 300 éneket 8 részre osztották be. Az adventi és a karácsonyi énekek pedig ezalatt a cím alatt találhatók meg: „Másokért vagyok e Földön”. (EPD) LIECHTENSTEIN HERCEGSÉGBEN 100 éves az evangéliumi egyház. Száz évvel ezelőtt a textilipar megteremtése idején jöttek be a „tenyérnyi” országba a protestáns szakmunkások és egyházalapítók. 1885-ben, Triesenben már imaházzal rendelkeztek. Vaduzban 1938-ban alakult gyülekezet. Ma mintegy 1100 protestáns él itt, ebből 20 százalék evangélikus, 80 százalék református. A jubileumi ünnepségeket október 26- án dr. Lucas Vischer előadása nyitotta meg „Reformáció és a keresztyének egysége” címmel. (EPD) GYŰJTÉSI AKCIÓT rendeztek ismételten az NDK-ban. Ennek célja: a modern, új lakótelepeken építendő templomok anyagi fedezetének támogatása. 1978—1979 során egy ilyen akció eredményeként 2,2 millió márka jött össze. (epd)