Reformátusok Lapja, 1983 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1983-02-13 / 7. szám

XXVII., évfolyam, 7. szám ORSZÁGOS REFORMÁTUS HETILAP 1983. FEBRUÁR 13. A bibliafordító Cz Sándor írta: Haypál Béla Czeglédy Sándorra emlékezünk születésének 100. évfordulóján. 1883. március 28-án Nádasdla­­dányban született, ahol azonos nevű édesapja a gyülekezet lel­kipásztora volt. A gimnázium első két osztályát Gyünkön, a felső hat osztályt Pápán a Református Kollégiumban végezte. Édesapja korán meghalt, édesanyja hét gyermekét nagy gondok között tudta neveltetni. Felső gimnazis­ta és teológus évei alatt nemcsak önmagát kellett fenntartania, ha­nem testvérein is segítenie kel­lett. Teológiai tanulmányait Pápán végezte, mindvégig kima­gasló eredménnyel. 1904-ben Bars megyében, Oroszkán volt nevelő és ugyanakkor garamvezekényi segédlelkész. 1905 őszétől 1906 ta­vaszáig a pápai Református Kol­légium széniora és pápai segéd­lelkész volt. 1906. március 9-én Antal Gábor püspök helyettes lel­késznek nevezte ki a horvátorszá­gi Velika Piszanicán szervezett missziói egyházközségbe. Ez év őszén II. lelkészképesítő vizsgát tett és ettől kezdve 1909. március 11-ig rendes lelkipásztor lett a piszanicai (Belovár-Kőrös vm.) egyházban. 1906 júniusában kö­tött házasságot Kosa Margit oki. tanárnővel, akivel példás boldog­ságban élt haláláig és öt gyerme­kével kibővült családi körében a keresztyén szülő példáját adta feleségével együtt gyülekezetei­nek és mindazoknak, akik ismer­ték őket. 1909. március 12-től 1914. szeptember 30-ig a Bars megyei Nagysalló lelkipásztora volt, 1914. október 1-től 1920. szeptember 30-ig a pápai teológiai akadémia rendes tanára az ószö­vetségi tanszéken, 1920. október 1-től 1928. augusztus 31-ig a győri egyház lelkésze. Még teológiai akadémiai professzorsága előtt mind az ó-, mind az újszövetségi tudományokból magántanári ké­pesítést szerzett. Fontosabb egyházi tisztségei: 1920 augusztusától 1923-ig a tatai egyházmegye esperese, 1921 szep­temberétől a pápai főiskola gond­noka, 1925 őszétől a dunántúli egyházkerület lelkészi főjegyzője és püspökhelyettese, 1927-ben konventi rendes tag, 1928-ban zsi­­nati rendes tag. Miután 1928-ban ceglédi lelkipásztorrá választot­ták, a dunántúli egyházkerület megbízásából viselt tisztségeiről lemondott. 1929-től a dunamelléki egyházkerület tanácsbírája és a kecskeméti egyházmegye levél­tárosa volt. 1932-től 1939-ig a Filadelfia Diakonissza Egylet el­nöki tisztét viselte. 1918—1919- ben szerkesztője volt a Dunántúli Protestáns Lapnak, alapítója és 1922-től 1940-ig főszerkesztője az országosan elterjedt Keresztyén Család című református néplap­nak. Ugyancsak ő alapította 1926- ban a Református Sion című egy­házi szórvány­ újságot. 1906-ban megkezdte Kálvin János műveinek magyarra fordí­tását. A Kálvin János Művei c. sorozatban megjelent 14 kis kö­tetnyi Kálvin-fordítás nagyobb részben az ő munkája. 1909— 1910-ben a Parókiális Könyvtár megbízásából Rábold Gusztáv ak­kor hajdúböszörményi reformá­tus gimnáziumi tanárral magyarra fordította az Institutio Religionis Christie­nae 1559-es kiadását, majd 1912-ben Kálvin kisebb mű­veiből készített el egy kötetnyi fordítást a Parókiális Könyvtár számára. 1908-ban jelent meg „Hóseás” című magántanári dol­gozata, majd 1912-ben másik — újszövetségi — magántanári dol­gozata, „Pál apostol eschatológiá­­ja” címmel. Kisebb dolgozatai pápai teológiai tanári működése idejéből: „Az Úr közel” imakönyv, Pápa 1915; Vigasztaló igék, Pápa 1915; Izráel Mózes­ előtti vallásá­nak nyomai, Pápa 1916. 1912-től 1924-ig másokkal együttműködve magyar nyelvre fordította a jeles XIX. századi anglikán igehirdető, Robertson prédikációit és a két Korinthusi levélhez írt kommen­tárját 5 kötetben. 1925-ben a Ke­resztyén Család számára újra magyar nyelvre fordította Oliver Goldsmith The Vicar of Wake­field c. regényét „A wakefieldi lelkész” címmel. 1924-ben saját kiadásában megjelentette Győ­rött az Újszövetség mai magyar nyelvre készített fordítását, amelynek második, átdolgozott ki­adása 1930-ban jelent meg Buda­pesten a Brit és Külföldi Biblia­társulat kiadásában. 1936-ban a Brit és Külföldi Bibliatársulat Raffay Sándorral együtt őt bízta meg a Károli-fordítás újabb re­víziójának elkészítésével. Az „újonnan átdolgozott kiadás” 1938-ban jelent meg, amelyben az ószövetségi rész teljesen Czeglédy Sándor munkája. Ennek a „próba­bibliának” a kijavításával, még­pedig az ó-, mind az újszövetségi rész revíziójával egészen haláláig foglalkozott. Bibliafordítói mun­kájának 1938 óta készített kézira­tait, amikor a Brit és Külfödi Bibliatársulat magyarországi mű­­ködése megszűnt, a református és evangélikus egyházak közös bib­liabizottsága, majd pedig a Ma­gyar Bibliatanács vette át. A Magyar Bibliatanács először Ká­­roli-revíziót akart készíttetni, mint annak idején a Brit és Kül­földi Bibliatársulat, és a munka első szakaszában úgy használták fel Czeglédy Sándor fordítását, hogy annak nyomán készüljön az új kiadás szövege. Később azon­ban megszületett az a döntés, hogy ne revízió, hanem új fordítás le­gyen, amely azután 1975-ben meg is jelent. Czeglédy Sándor egyéb művei: Közönséges vasárnapi imádsá­gok Pápa 1922; Luther és Kálvin egymás közt, Pápa* 1923; Követ­lek, Uram, Tahitótfalu 1926; Az újszövetségi szent irodalom, Tahi­­tótfalu 1927; Az ó-, és újszövetsé­gi kor rövid története, Tahitótfalu 1927; Bibliai földrajz és termé­szetrajz, Tahitótfalu 1927; Bibliai régiségtudomány, Tahitótfalu, 1928. Nagyobb részben az ő mun­kája (Hamar Istvánnal és Kállay Kálmánnal) a Budapesten 1929— 1931-ben megjelent kétkötetes Bibliai Lexikon. 1930-ban jelent meg Budapesten szemelvényes bibliakiadása Jézus élete a négy evangélista előadásában címmel, majd 1942-ben Cegléden a Gyü­lekezeti imádságok című litur­gikus könyve. Ezenkívül 1903-ban kinyomtatott Pápán egy kötet köl­teményt és műfordítást, írt tanul­mányokat, cikkeket, bibliamagya­rázatokat, elbeszéléseket, költe­ményeket, énekfordításokat egy­házi lapok számára, sokszor írói álnéven. 1923-tól 1926-ig a dunántúli egyházkerület megválasztott bel­­missziói lelkésze volt és ez idő alatt igen gyakori és fárasztó utazásokkal járó missziós tevé­kenységet folytatott az egyház­­kerületnek szinte minden egyház­megyéjében. Ő kezdeményezte a református nagygyűlések tartását, amelyek közül a második — 1927- ben —, a magyar reformátusság­­nak lélekszámára nézve a leg­nagyobb arányú találkozása volt. Elnöke volt a Hit és Szolgálat Mozgalmának, választmányi tag­ja 1917-től a Magyar Protestáns Irodalmi Társulatnak, alelnöke az Országos Református Lelkész­egyesületnek. Országos hírű igehirdető volt, különösen a húszas években; a maga lelkesedésével nagy hatást gyakorolt kortársaira. Még ma is előfordul, hogy idős emberekkel találkozom és elmondják, hogyan hallották őt ötven-hatvan évvel ezelőtt prédikálni. Magam teoló­gus koromban hallottam először igehirdetését a budapesti Teoló­gia dísztermében rendezett ün­nepélyen. Mélyen zengő hangján vallotta a zsoltáríróval: „Az én lelkem szép csendesen nyugszik csak az Úr Istenben”. Majd több­ször voltam hallgatója az Orszá­gos Lelkészegyesület gyűlésein, s később a budai gyülekezetben is­mételten is szolgált igehirdetés­sel. Feledhetetlen számomra az az alkalom, amikor Budán a nagy gyülekezeti teremben műsoros szeretetvendégségen a bibliafordí­tásról tartott előadást. (A nagy­terem a háború alatt elpusztult.) Életművének jelentős eredményei kapcsolatosak voltak a Sylvester Irodalmi és Nyomdai Vállalattal, de legnagyobb veresége is ezzel a vállalkozással kapcsolatban érte őt, amikor 1931-ben az időközben részvénytársasággá lett és Buda­pestre költözött vállalat válsága olyan körülmények között követ­kezett be, hogy minden erkölcsi és anyagi erejét annak megmen­tésére kellett latba vetnie. Meghalt 1944. december 22-én a Cegléd körüli harcok idején, amikor haláláról nemcsak távol­levő gyermekeit, de még a gyüle­kezeteit sem lehetett értesíteni. Örökségéből rám maradt az a bibliai szókönyv, amelyet nem sokkal halála előtt betegágyában forgatott és a feje felett robbant lövedék átlyukasztott, de amint arról később értesültem, nyugod­tan továbbolvasta azt. Ezt a köny­vet özvegye — feleségem édes­anyja — ajándékozta nekem. Czeglédy Sándor megtestesítője mindannak az eszménynek, ami az évszázadok során a magyar református lelkészről kialakult. Igaz ember volt, alázatos, hivő keresztyén, tele megértéssel, sze­retettel embertársai és a rábízot­­tak iránt. A krisztusi szeretet ra­gyogta be az ő nagy szívét. NE ÍTÉLJ Istenem, add, hogy ne ítéljek — Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek. Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak — A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak És lábaidhoz együtt hullnak. Mi olyan együgyűn ítélünk S a dolgok olyan bonyolultak. Istenem, add, hogy mind halkabb legyek — Versben, s mindennapi beszédben Csak a szükségeset beszéljem. De akkor számban súly legyen s erő S mégis egyre inkább simogatás: Ezer kardos szónál többet tevő. S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem. Mi­ndenr­e ámen és igen. Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül. Ámen. Igen. És a gonosztól van Minden azonfelül. (1939) Reményik Sándor A Zsinat elnökségének kiviteli­ellése A Zsinat elnöksége — dr. Bom­­ba Tibor püspök, lelkészi elnök és dr. Zsebők Zoltán világi elnök — az egyházkerületek püspökei­vel kibővülve, legutóbbi ülésén a többi között megvitatta egyhá­zunk külügyi programjának kü­szöbön álló eseményeit. Ennek során a diakóniai ottho­nok vezetőinek és munkatársai­nak tervezett külföldi tanulmány­­útját, a külföldön tanuló ösztön­díjasaink tanulmányi ügyeit, az 1983/84-es esztendőre vonatkozó ösztöndíjakkal kapcsolatos kérdé­seket, valamint a közeljövőben hazánkba látogató külföldi dele­gációk programjait tárgyalták meg. A szeretetszolgálat ügyeinek megbeszélése során részletesen foglalkoztak a többi között az Iszákosmentő Misszió szolgálatá­nak eredményeivel és az 1983-as esztendőre tervezett programok­kal. Tanulmányi ügyeket érintve megtárgyalták az 1983-as évre készített tanulmányi tervezetet, majd a Doktorok Kollégiuma el­nöksége közeljövőben Debrecen­ben tartandó kibővített ülésének előkészítésével foglalkoztak. Át­tekintették az Istentiszteleti Rendtartás megújítására vonat­kozó legújabb tanulmányi fejle­ményeket. Foglalkoztak a Dokto­rok Kollégiuma augusztusra ter­vezett, minden évben rendszere­sen megtartandó ülések anyagá­val, amelynek középpontjában szintén az Istentiszteleti Rend­tartás megújítása áll majd. A Zsinat elnöksége tájékozta­tást adott arról, hogy Oscar Cull­­mann, a neves svájci újszövetségi tudós, akit a Debreceni Theológiai Akadémia a közelmúltban dísz­doktorává választott, készségét nyilvánította arra ,hogy még ta­vasszal hazánkba utazik, átveszi a díszdoktori diplomát és meg­tartja székfoglaló előadását. Előkészületeket tettek a közel­jövőben megtartandó Zsinati Ta­nács elé viendő ügyek­ összegezé­sére, amelyek között szerepel majd az egyház életének külön­böző munkaágairól szóló beszá­molók sora, valamint az Istentisz­teleti Rendtartás megújításával kapcsolatos állásfoglalás hozatala. Részletesen foglalkoztak a nők lelkészi szolgálatával kapcsolatos tapasztalatokról szóló, a gyüleke­zetekből, egyházmegyékből és egyházkerületekből érkező beszá­molókkal. Ezek feldolgozása fo­lyamatban van. A tervek szerint a közeljövőben elkészülhet a tör­vénymódosításhoz kapcsolódó végrehajtási utasítás-tervezet is. A továbbiakban az egyházi építkezésekkel, valamint társada­lombiztosítási ügyekkel foglalkoz­­ tak. K. A. P. Szülők, rokonok és barátok nagy serege vett részt debreceni Református Gimnáziumunk IV. osztályainak ja­nuár 14-i szalagavatóján. Képünk a Kollégium Dísztermében készült az ünnepi műsorról.

Next