Reformátusok Lapja, 1983 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1983-02-13 / 7. szám
XXVII., évfolyam, 7. szám ORSZÁGOS REFORMÁTUS HETILAP 1983. FEBRUÁR 13. A bibliafordító Cz Sándor írta: Haypál Béla Czeglédy Sándorra emlékezünk születésének 100. évfordulóján. 1883. március 28-án Nádasdladányban született, ahol azonos nevű édesapja a gyülekezet lelkipásztora volt. A gimnázium első két osztályát Gyünkön, a felső hat osztályt Pápán a Református Kollégiumban végezte. Édesapja korán meghalt, édesanyja hét gyermekét nagy gondok között tudta neveltetni. Felső gimnazista és teológus évei alatt nemcsak önmagát kellett fenntartania, hanem testvérein is segítenie kellett. Teológiai tanulmányait Pápán végezte, mindvégig kimagasló eredménnyel. 1904-ben Bars megyében, Oroszkán volt nevelő és ugyanakkor garamvezekényi segédlelkész. 1905 őszétől 1906 tavaszáig a pápai Református Kollégium széniora és pápai segédlelkész volt. 1906. március 9-én Antal Gábor püspök helyettes lelkésznek nevezte ki a horvátországi Velika Piszanicán szervezett missziói egyházközségbe. Ez év őszén II. lelkészképesítő vizsgát tett és ettől kezdve 1909. március 11-ig rendes lelkipásztor lett a piszanicai (Belovár-Kőrös vm.) egyházban. 1906 júniusában kötött házasságot Kosa Margit oki. tanárnővel, akivel példás boldogságban élt haláláig és öt gyermekével kibővült családi körében a keresztyén szülő példáját adta feleségével együtt gyülekezeteinek és mindazoknak, akik ismerték őket. 1909. március 12-től 1914. szeptember 30-ig a Bars megyei Nagysalló lelkipásztora volt, 1914. október 1-től 1920. szeptember 30-ig a pápai teológiai akadémia rendes tanára az ószövetségi tanszéken, 1920. október 1-től 1928. augusztus 31-ig a győri egyház lelkésze. Még teológiai akadémiai professzorsága előtt mind az ó-, mind az újszövetségi tudományokból magántanári képesítést szerzett. Fontosabb egyházi tisztségei: 1920 augusztusától 1923-ig a tatai egyházmegye esperese, 1921 szeptemberétől a pápai főiskola gondnoka, 1925 őszétől a dunántúli egyházkerület lelkészi főjegyzője és püspökhelyettese, 1927-ben konventi rendes tag, 1928-ban zsinati rendes tag. Miután 1928-ban ceglédi lelkipásztorrá választották, a dunántúli egyházkerület megbízásából viselt tisztségeiről lemondott. 1929-től a dunamelléki egyházkerület tanácsbírája és a kecskeméti egyházmegye levéltárosa volt. 1932-től 1939-ig a Filadelfia Diakonissza Egylet elnöki tisztét viselte. 1918—1919- ben szerkesztője volt a Dunántúli Protestáns Lapnak, alapítója és 1922-től 1940-ig főszerkesztője az országosan elterjedt Keresztyén Család című református néplapnak. Ugyancsak ő alapította 1926- ban a Református Sion című egyházi szórvány újságot. 1906-ban megkezdte Kálvin János műveinek magyarra fordítását. A Kálvin János Művei c. sorozatban megjelent 14 kis kötetnyi Kálvin-fordítás nagyobb részben az ő munkája. 1909— 1910-ben a Parókiális Könyvtár megbízásából Rábold Gusztáv akkor hajdúböszörményi református gimnáziumi tanárral magyarra fordította az Institutio Religionis Christienae 1559-es kiadását, majd 1912-ben Kálvin kisebb műveiből készített el egy kötetnyi fordítást a Parókiális Könyvtár számára. 1908-ban jelent meg „Hóseás” című magántanári dolgozata, majd 1912-ben másik — újszövetségi — magántanári dolgozata, „Pál apostol eschatológiája” címmel. Kisebb dolgozatai pápai teológiai tanári működése idejéből: „Az Úr közel” imakönyv, Pápa 1915; Vigasztaló igék, Pápa 1915; Izráel Mózes előtti vallásának nyomai, Pápa 1916. 1912-től 1924-ig másokkal együttműködve magyar nyelvre fordította a jeles XIX. századi anglikán igehirdető, Robertson prédikációit és a két Korinthusi levélhez írt kommentárját 5 kötetben. 1925-ben a Keresztyén Család számára újra magyar nyelvre fordította Oliver Goldsmith The Vicar of Wakefield c. regényét „A wakefieldi lelkész” címmel. 1924-ben saját kiadásában megjelentette Győrött az Újszövetség mai magyar nyelvre készített fordítását, amelynek második, átdolgozott kiadása 1930-ban jelent meg Budapesten a Brit és Külföldi Bibliatársulat kiadásában. 1936-ban a Brit és Külföldi Bibliatársulat Raffay Sándorral együtt őt bízta meg a Károli-fordítás újabb revíziójának elkészítésével. Az „újonnan átdolgozott kiadás” 1938-ban jelent meg, amelyben az ószövetségi rész teljesen Czeglédy Sándor munkája. Ennek a „próbabibliának” a kijavításával, mégpedig az ó-, mind az újszövetségi rész revíziójával egészen haláláig foglalkozott. Bibliafordítói munkájának 1938 óta készített kéziratait, amikor a Brit és Külfödi Bibliatársulat magyarországi működése megszűnt, a református és evangélikus egyházak közös bibliabizottsága, majd pedig a Magyar Bibliatanács vette át. A Magyar Bibliatanács először Károli-revíziót akart készíttetni, mint annak idején a Brit és Külföldi Bibliatársulat, és a munka első szakaszában úgy használták fel Czeglédy Sándor fordítását, hogy annak nyomán készüljön az új kiadás szövege. Később azonban megszületett az a döntés, hogy ne revízió, hanem új fordítás legyen, amely azután 1975-ben meg is jelent. Czeglédy Sándor egyéb művei: Közönséges vasárnapi imádságok Pápa 1922; Luther és Kálvin egymás közt, Pápa* 1923; Követlek, Uram, Tahitótfalu 1926; Az újszövetségi szent irodalom, Tahitótfalu 1927; Az ó-, és újszövetségi kor rövid története, Tahitótfalu 1927; Bibliai földrajz és természetrajz, Tahitótfalu 1927; Bibliai régiségtudomány, Tahitótfalu, 1928. Nagyobb részben az ő munkája (Hamar Istvánnal és Kállay Kálmánnal) a Budapesten 1929— 1931-ben megjelent kétkötetes Bibliai Lexikon. 1930-ban jelent meg Budapesten szemelvényes bibliakiadása Jézus élete a négy evangélista előadásában címmel, majd 1942-ben Cegléden a Gyülekezeti imádságok című liturgikus könyve. Ezenkívül 1903-ban kinyomtatott Pápán egy kötet költeményt és műfordítást, írt tanulmányokat, cikkeket, bibliamagyarázatokat, elbeszéléseket, költeményeket, énekfordításokat egyházi lapok számára, sokszor írói álnéven. 1923-tól 1926-ig a dunántúli egyházkerület megválasztott belmissziói lelkésze volt és ez idő alatt igen gyakori és fárasztó utazásokkal járó missziós tevékenységet folytatott az egyházkerületnek szinte minden egyházmegyéjében. Ő kezdeményezte a református nagygyűlések tartását, amelyek közül a második — 1927- ben —, a magyar reformátusságnak lélekszámára nézve a legnagyobb arányú találkozása volt. Elnöke volt a Hit és Szolgálat Mozgalmának, választmányi tagja 1917-től a Magyar Protestáns Irodalmi Társulatnak, alelnöke az Országos Református Lelkészegyesületnek. Országos hírű igehirdető volt, különösen a húszas években; a maga lelkesedésével nagy hatást gyakorolt kortársaira. Még ma is előfordul, hogy idős emberekkel találkozom és elmondják, hogyan hallották őt ötven-hatvan évvel ezelőtt prédikálni. Magam teológus koromban hallottam először igehirdetését a budapesti Teológia dísztermében rendezett ünnepélyen. Mélyen zengő hangján vallotta a zsoltáríróval: „Az én lelkem szép csendesen nyugszik csak az Úr Istenben”. Majd többször voltam hallgatója az Országos Lelkészegyesület gyűlésein, s később a budai gyülekezetben ismételten is szolgált igehirdetéssel. Feledhetetlen számomra az az alkalom, amikor Budán a nagy gyülekezeti teremben műsoros szeretetvendégségen a bibliafordításról tartott előadást. (A nagyterem a háború alatt elpusztult.) Életművének jelentős eredményei kapcsolatosak voltak a Sylvester Irodalmi és Nyomdai Vállalattal, de legnagyobb veresége is ezzel a vállalkozással kapcsolatban érte őt, amikor 1931-ben az időközben részvénytársasággá lett és Budapestre költözött vállalat válsága olyan körülmények között következett be, hogy minden erkölcsi és anyagi erejét annak megmentésére kellett latba vetnie. Meghalt 1944. december 22-én a Cegléd körüli harcok idején, amikor haláláról nemcsak távollevő gyermekeit, de még a gyülekezeteit sem lehetett értesíteni. Örökségéből rám maradt az a bibliai szókönyv, amelyet nem sokkal halála előtt betegágyában forgatott és a feje felett robbant lövedék átlyukasztott, de amint arról később értesültem, nyugodtan továbbolvasta azt. Ezt a könyvet özvegye — feleségem édesanyja — ajándékozta nekem. Czeglédy Sándor megtestesítője mindannak az eszménynek, ami az évszázadok során a magyar református lelkészről kialakult. Igaz ember volt, alázatos, hivő keresztyén, tele megértéssel, szeretettel embertársai és a rábízottak iránt. A krisztusi szeretet ragyogta be az ő nagy szívét. NE ÍTÉLJ Istenem, add, hogy ne ítéljek — Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek. Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak — A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak És lábaidhoz együtt hullnak. Mi olyan együgyűn ítélünk S a dolgok olyan bonyolultak. Istenem, add, hogy mind halkabb legyek — Versben, s mindennapi beszédben Csak a szükségeset beszéljem. De akkor számban súly legyen s erő S mégis egyre inkább simogatás: Ezer kardos szónál többet tevő. S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem. Mindenre ámen és igen. Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül. Ámen. Igen. És a gonosztól van Minden azonfelül. (1939) Reményik Sándor A Zsinat elnökségének kiviteliellése A Zsinat elnöksége — dr. Bomba Tibor püspök, lelkészi elnök és dr. Zsebők Zoltán világi elnök — az egyházkerületek püspökeivel kibővülve, legutóbbi ülésén a többi között megvitatta egyházunk külügyi programjának küszöbön álló eseményeit. Ennek során a diakóniai otthonok vezetőinek és munkatársainak tervezett külföldi tanulmányútját, a külföldön tanuló ösztöndíjasaink tanulmányi ügyeit, az 1983/84-es esztendőre vonatkozó ösztöndíjakkal kapcsolatos kérdéseket, valamint a közeljövőben hazánkba látogató külföldi delegációk programjait tárgyalták meg. A szeretetszolgálat ügyeinek megbeszélése során részletesen foglalkoztak a többi között az Iszákosmentő Misszió szolgálatának eredményeivel és az 1983-as esztendőre tervezett programokkal. Tanulmányi ügyeket érintve megtárgyalták az 1983-as évre készített tanulmányi tervezetet, majd a Doktorok Kollégiuma elnöksége közeljövőben Debrecenben tartandó kibővített ülésének előkészítésével foglalkoztak. Áttekintették az Istentiszteleti Rendtartás megújítására vonatkozó legújabb tanulmányi fejleményeket. Foglalkoztak a Doktorok Kollégiuma augusztusra tervezett, minden évben rendszeresen megtartandó ülések anyagával, amelynek középpontjában szintén az Istentiszteleti Rendtartás megújítása áll majd. A Zsinat elnöksége tájékoztatást adott arról, hogy Oscar Cullmann, a neves svájci újszövetségi tudós, akit a Debreceni Theológiai Akadémia a közelmúltban díszdoktorává választott, készségét nyilvánította arra ,hogy még tavasszal hazánkba utazik, átveszi a díszdoktori diplomát és megtartja székfoglaló előadását. Előkészületeket tettek a közeljövőben megtartandó Zsinati Tanács elé viendő ügyek összegezésére, amelyek között szerepel majd az egyház életének különböző munkaágairól szóló beszámolók sora, valamint az Istentiszteleti Rendtartás megújításával kapcsolatos állásfoglalás hozatala. Részletesen foglalkoztak a nők lelkészi szolgálatával kapcsolatos tapasztalatokról szóló, a gyülekezetekből, egyházmegyékből és egyházkerületekből érkező beszámolókkal. Ezek feldolgozása folyamatban van. A tervek szerint a közeljövőben elkészülhet a törvénymódosításhoz kapcsolódó végrehajtási utasítás-tervezet is. A továbbiakban az egyházi építkezésekkel, valamint társadalombiztosítási ügyekkel foglalkoz tak. K. A. P. Szülők, rokonok és barátok nagy serege vett részt debreceni Református Gimnáziumunk IV. osztályainak január 14-i szalagavatóján. Képünk a Kollégium Dísztermében készült az ünnepi műsorról.