Reformátusok Lapja, 2002 (46. évfolyam, 1-52. szám)
2002-04-21 / 16. szám
Hit és kultúra 2002. április 21 AMATIMI APJA Az eklézsia-megkövetés tragikus hőse Misztótfalusi Kis Miklósra emlékeztek Nagyváradon A váradszőlősi gyülekezet zsúfolásig telt templomában a vasárnapi istentisztelet után még újabb egy órára együtt maradtunk. Először két kisdedet fogadott be a közösség, Rebeka és Gergő Attila a keresztség sakramentumában részesült. Fiatal szüleik és keresztszüleik tavaszi reménységgel töltötték be a szíveket, hiszen a pusztuló erdélyi magyarság jövőjének záloga a gyermek. Örvendetes, hogy az idén ezidáig egyensúlyba került a születések és az elhalálozások számaránya. Ezután Misztótfalusi Kis Miklós emlékét idézték. Tarr István lelkipásztor arról beszélt, hogy 1702. március 20-án idő előtt költözött a másvilágra 52 éves korában a híres nyomdász. A lelkész bemutatta az 1765-ben Hollandiában kiadott Aranyos Biblia hasonmás kiadását, mint könyvtára legértékesebb darabját, majd ismertette Kis Miklós életútját. Szegény családban született 1650-ben Alsó-Misztótfaluban. Eszességével már gyermekként kitűnt. A betűvetést a falusi iskolában sajátította el, 1622-től Nagybányán, majd később Enyeden tanult. Fogarason rektor lett, 27 éves korától közel három esztendeig. Apafi fejedelem gyakran tartózkodott a fogarasi várban Teleki Mihály kancellárral együtt, így ismerték a művelt tanítómestert. Teleki egy időben Váradon élt és jól ismerte a Váradi Biblia kalandos sorsát. Szenczi Kertész Ábrahám nyomdáját és a részben kinyomott Bibliát a váradi vár 1660- ban történt eleste után a törökök megengedték, hogy az életben maradt védők szabadon elvihessék, majd később Kolozsvárt befejezhessék. Mivel a Biblia néhány évtized múlva hiánycikk lett, ezért Tofeus Dobos Mihály, aki 1679-től erdélyi püspök lett, megbízta Misztótfalusi Kis Miklóst a Biblia újra kiadásával. A fejedelem és Teleki Mihály támogatásával 1680 nyarán Hollandiába indult a művészi mesterséget elsajátítani. A híres Blaeu nyomdásznál megtanulta a betűmetszést is. Olyan tehetséges volt, hogy mestere ajánlatára nála rendelték meg betűkészletüket a grúz királyi, a toszkánai fejedelmi, valamint a vatikáni és stockholmi nyomdák. Miután Erdélyben a Biblia kiadását halogatták, azért saját költségén maga adta ki a magyar Bibliát. Mivel a világhíres munkásságával igen jól keresett, minden pénzét erre a célra fordította, hiszen nemzetének akart szolgálni. 1685-ben bőrbe köttette és aranyozta az Aranyos Bibliaként ismert 3.500 példányt a 11.900 Szentírásból. A több szekeret megtöltő rakománnyal 1689-ben hazafelé indult. Egy lengyel főúr, az unitáriusok ellensége azonban lefoglalta a könyveket, mert azt hitte, hogy az Aranyos Biblia arianus kiadvány. Minden meggyőzés hiábavaló volt, ám a hegyi tolvajok garázdálkodása után, akiket a legyel nemes hite szerint Kis Miklós bérelt fel, a rakomány végül tovább indulhatott. Sajnos csak a Biblia, mert a nyomdász saját könyvei elkallódtak. Ezután 1690-ben Kis Miklós átvette a kolozsvári református egyház nyomdájának vezetését. Közel száz magyar és latin könyvet adott ki rövid idő alatt. Olcsó munkáit haszonnal forgatták a diákok is. Kazinczy előtt a magyar helyesírás bátor megújítója volt a 17. század végén, így a ez helyett c-t, a ph helyett f-t, az y helyett i-t szedetett. Azonban a maradi pap- és tanárszerzők kézirataik javítását nem tűrték és szöveghamisítással vádolták. Zsinat elé idézték 1698-ban és a „Maga személyének Mentsége” című iratának visszavonására kötelezték és szigorúan megrótták. Az igaztalan vádak egészségét megviselték, a stressz bizonyára akkor is okozhatott magas vérnyomást... így Kis Miklós halála előtt három évvel gutaütést kapott, ám elméje ép maradt, csak testileg rokkant meg. Bénán, szegényen 1702 március 20-án halt meg. Síremléke koporsó alakú faragott kő, felirata: Tótfalusi Miklós nyugszik ez helybe Magyarország szülte, Erdély felnevelte,■j -Hollandia nagy dolgokra készítette De amint intézte, nem adta szerentse, Mondjad úton járó, nyugodjék meg teste, Búsult lelkének lett Isten békessége, Idegenségünket az Isten ne nézze, Támasszon Hazánknak inkább mást helyette. Az évszázadok a földbe süllyesztették a követ, így 1902-ben a Házsongárdi temetőben kutató munkára volt szükség az elfelejtett sír megtalálására. Azután megtisztították, majd egy tömör emelvényt építve, ráhelyezték a régi sírkövet. A kolozsvári nyomdászok így adóztak neves elődjük emlékének. A megemlékezés ünnepélyességét a vegyes kórus szolgálata emelte Molnár Józsefné vezényletével és rövid ismertetőjével. Kis Miklós járatos volt a zenetudományban is, bizonyság rá az 1697-ben írt Siralmas panasz című munkája, melyet a Kolozsvárt pusztító nagy tűzvész után szerzett. Dallama a magyar népdalra alapozva Kodály érdeklődését is felkeltette. Igazolja ezt a tényt a szintén bemutatott Psalmus Hungaricus részlet. Misztótfalusi Kis Miklós 1685-ban írott imádságának elmondása a mélyen hívő ember lelkivilágába nyújtott bepillantást. Végezetül említést érdemel a gyülekezet tagja, a nyugdíjas lelkipásztor Molnár József munkássága, aki 1951 óta 29 évig szolgált Misztótfalun. A falu nagy szülötte emlékének áldozva hangyaszorgalommal gyűjtötte az anyagot és a diktatúra idején sikerült kis múzeumot létrehoznia. A háttérben meghúzódó szerény nyugdíjas lelkészt hosszú kutatómunkájáért illesse a lelkiekben gazdagodott hallgatóság köszönete. (Nagyvárad) Jósa Piroska Misztótfalusi amszterdami Bibliája „...az emberlét, az idő és reménység örök távlatait is képes bevilágítani” - írta Tóth-Máthé Miklósról Bertha Zoltán irodalomtörténész. Legújabb kötete a 440 éve működő Alföldi Nyomda fennállásának ünnepére jelent meg, „Miként a csillagok” címmel. Az író négy drámáját tartalmazó könyv, Méliusz Juhász Péter, Károlyi Gáspár, Szenes Molnár Albert és Ráday Pál alakjáról, a magyar példaemberek krónikája. Új kötetét édesapja, Tóth Albert emlékének ajánlja. Családjában hagyománya van a lelkészi pályának, írásaiból, önvallomásaiból tudhatjuk, mennyire megragadta már gyermekkorában is a Biblia világa. Miért nem lépett ősei nyomdokába és választotta a papi életet? - Felmenőim hosszú sora választotta a papi hivatást és ha Isten arra szánt volna, úgy én is az lennék. Művészi képességeket kaptam tőle ajándékul, melyekkel sáfárkodnom kellett és ez nem volt mindig könnyű. Kezdve ott, hogy mégis pap lettem először, csak éppen Thália papja. Hiszen 1961-ben diplomáztam a Színművészeti Főiskola színész tanszakán és utána tíz esztendeig játszottam különböző vidéki és pesti társulatoknál. Azután váltottam át az írói hivatásra és meggyőződésem, hogy szintúgy a Menynyei Gazda akaratából történt. Talán éppen azért, hogy többek között ezeket a műveimet is megírhassam jó tanulságul az Egyházamnak. - Sorsával Debrecenhez kötődik. Hősei is ezernyi szálon kapcsolódtak a Tóth-Máthé Miklós új könyvéről cívisvároshoz. Mennyire befolyásolta ez téma választásában ? - Inspirálóan hatott rám a kövekből is felém köszönő múlt. Méliusz Juhász Péter, aki „szellemi világítótornya” egyházunknak, Károlyi Gáspár vagy Károli - máig vitatott nevének írásmódja sokszor megfordult itt és egyik korai művét a cívisvárosban nyomtatták. Szenei Molnár Albert 1558- ban itt diákoskodott és itt írta első poémáit is. Ráday Pál pedig mint Rákóczi fejedelem kancelláriai direktora itt nyomtatta ki a híres Manifesztumot és a katonák részére készített hadi rendtartást. „Időutazásoknak” is tekinthetők ezek a művek, amelyekhez jó „fentfőnek” bizonyult a Református Kollégium Nagykönyvtára. Történeteit belső kényszerből írta - kivéve a Ráday Pálról szólót, akiről felkérésre írt regényt. Ihlet és megbízatás között mi a különbség? A megbízatás kötöttséget is jelent? - A nagy reformátor triász - Méliusz, Károlyi, Szenes - regénybe formálása egymásból következett. Mintha csak ők akarták volna, hogy ez így legyen. Azért írói szempontból közülük is kiemelkedett Méliusz, akinek az alakját két drámában is megjelenítettem (A fekete ember, Méliusz). Azért érdekelt, mert ő az egyházunk nagy reformátora. Szenes Molnár Albert? Ma amikor annyit szajkózzuk az európaiságot ő már a saját korában európai volt, de úgy, hogy egy percig sem feledte a magyarságát. Bolyongásai közben mindig csak azt nézte, mit lehetne, amolyan „szellemi madárlátta kenyérként” hazahozni az övéinek. És hozta is az első latin-magyar szótárt, magyarrá formált zsoltárkölteményeit, az átjavított Károlyi Bibliát, a hanauit, mellyel mestere emlékének adózott. Tevékenysége méltó folytatása Méliusz és Károlyi életművének. Ami pedig Ráday Pált illeti, az ő regényét valóban felkérésre írtam és a legnehezebb munkámnak bizonyult. Milyen is volt ő, mint „szürke eminenciása” Rákóczinak és mint első református főkurátor? Sokáig vívódtam ezen, míg rátaláltam a megoldásra. Rádayról szóló regényemben a szolgálat megdicsőülését írhattam meg máig ható tanulsággal. Szolgálta Istent, egyházát, magyarságát magától értetődő természetességgel és olyan erős hittel, lelki hódolással, ami irigylésre méltó ajándéka Istennek. - Történetiség és korszerűség: az író örökös dilemmája... - Rég volt példa magyarokról csak úgy érdemes írni, ha az ember képes élővé mozdítani őket. Hogy az olvasó azt érezze, ilyen lehetett az a szereplő a valóságban is. Az természetes, hogy a kort amelyben éltek, lehetőség szerint hűen adjam vissza, mert ha nem, úgy a hőseim is idegenül mozognak benne. Az írói szabadság egy valaha élt történelmi személlyel kapcsolatban arra vonatkozik, hogy az adott életmiliőben úgy kell megjeleníteni őt, hogy ez a kettő összesimuljon az olvasó szemében, aki kiszakadva a mából abba a korba így látogathat. - Báthori István személye nemcsak érintőlegesen és történelmi jelenléte miatt tűnik fel a műveiben. Érezhető, kedveli alakját. Lehet, hogy ő lesz a következő regényének a főhőse? - Ecsedi Báthori István valóban nagyszerű egyéniség volt, de jelenleg nincs szándékomban regényt írni róla. Hiszen ilyen meggondolásból többen is regénybe kívánkoznának, akik epizódként jelennek meg műveimben. Jelenleg befejezés előtt áll egy elbeszélésciklusom a szülőfalumról „Tiszalúcról múlt időben” címmel. Utána pedig valószínűleg egy drámába kezdek. Ha a színészetnek hátat is fordítottam, azért a színház változatlanul szívügyem maradt. Eddig öt drámámat mutatták be. A legutóbbival a Tűz és kereszt cíművel pályadíjat nyertem. - Kötetének lapjain vissza-visszatér egy gondolat: „Miként lehetne, nem csupán az eszmét, de a műveltséget is elhinteni itthon?” Időszerű és fontos kérdés... Pénzmohó világban élünk egy hatalmas financiális satu szorításában és nem a műveltségre helyeződik a hangsúly. Rosszul fizetett értelmiségiek - ide számítom az írókat is - megszállottan teszik a dolgukat, pusztán a bennük meglévő hivatástudat parancsára. Egyfajta különös szenvedéllyel, mely a pénzzel köszönőviszonyban sincs, viszont olyan belső megnyugvást eredményezhet, ami egyszerűen szükséges a továbbéléshez. Hál’ Istennek ma is léteznek még Szenes lelkületű emberek, akik ha tehetnék, hátukon hoznák ide Európát nem „euróban”, hanem műveltségben mérve. Ebben a kusza, átmeneti korban nagyon kellenek ezek a nagyhitű példamagyarok „lelki útjelzőként” is, mert ezek az emberek, akiket regényeimbe álmodtam, ismerték ezt az utat és fénylő példájukkal - miként a csillagok világíthatnak előttünk is. -e -n „Példa-emberek - példa-magyarok” Vigasztalj átot a népemet Most, így utólag tudjuk csak igazán felmérni, milyen süket rabság borult volna a vasfüggönytől keletre eső kommunista országokra a Szabad Európa Rádió nélkül. Még erősebb erkölcsi támasz volt a rádióból érkező igehirdetés a kisebbségi magyar közösségekben, mint az anyaországban. A budapesti adók, ha félszegen, félve, halkan is, de közvetítettek rövid egyházi műsorokat. Erdély, Felvidék, Délvidék magyarjai ezt hiába várták saját országuk rádióállomásaitól. Ezt a modern miszsziós munkát főleg emigráns papok végezték a müncheni rádió hullámhosszán. Igehirdetői stílusukról, szabad gondolkodásukról ismertük és minden magyarért vállalt felelősségük okán szerettük őket. Havadtőy Sándor háromszéki születésű székely pap, a Fairfield-i Magyar Református Egyház lelkipásztora, a Yale Egyetem nyugalmazott tanára új könyvének* (a kötetet gondozta és az utószót írta: Beke György) tanúsága szerint 1967-től 1992-ig hirdette az Igét a Szabad Európa Rádió protestáns félórái keretében. Testi mivoltában 43 évig volt távol szülőhazájától, Erdélytől, de lélekben soha nem szakadt el a nemzettől. Országokat, kontinenseket látogatott sorra, istentiszteleteket tartott távoli országokban a magyar szórványok tagjainak, a hit és az anyanyelv erejével igyekezett öszszekötni az itt-ott már szakadozó szálakat, a közös történelem és reménység jegyében. Népe, nemzete szolgálatát tekintette legfőbb feladatának. Az 1956-os forradalom idején kétszáz menekült családot helyezett el az Újvilágban. Orvosi műszereket és gépeket küldött Erdélybe és Magyarországra, segélyakciókat szervezett, romániai magyar politikai foglyok szabadon bocsátásában játszott közre, az utóbbi időben az USA külügyminisztériumában és a Fehér Házban tanácsadóként működött emberjogi kérdésekben. A huszonöt év válogatott rádiós prédikációit magában foglaló kötet egy olyan lelkipásztor alakjáról, gondolkodásáról vall, aki az evangélium egyetemes érvényének tudatosítását mindig összekapcsolta népe sorsával, fájdalmaival, időszerű gondjaival. Mellesleg, de csöppet sem mellékesen jegyezzük meg: tudjuk, milyen személyes szerepe volt Havadtőy tiszteletesnek annak a világra szóló gyalázatnak a leleplezésében, amikor is Ceausescu román pártdiktatúrája tízezer magyar Bibliát zúzatott be és készíttetett belőlük toalettpapírt! Miközben a román diktatúra a vallásszabadságra hivatkozott! Ekkora aljasság talán nem esett meg a históriában!... (aniszi) Reményik Sándor „Amiként mi is megbocsátunk...” Amiként én is megbocsátok... Amikor eljutok odáig, Az imádságban meg-megállok. Én megbocsátok...? Azoknak, kik vétettek ellenem...? De nekem nincs mit megbocsátanom, Mert ellenem nem vétett senki sem. Ember nem ütött se tettel, se szóval, Akik az úton szembejöttek velem: Áldva jöttek és simogatva jöttek, És roskadásig megterhelve jöttek Számomra tartogatott ezerjóval. Ember nem ütött se tettel, se szóval, Csak vígasztalt, csak dicsért, szeretett,Isten engem az embereken át fáj, nagyon-nagyon elkényeztetett. Engem az Isten önmagammal vert meg: Tűzostort font a gondolataimból S minden idegszálamból kancsukát, Hogy verje, verje, verje és gyötörje, És méltón meggyötörni mégse tudja A lelkem soha, soha önmagát. Engem az Isten önmagammal vert meg, Tűzostort font a gondolataimból , minden idegszálamból kancsukát.