Reformátusok Lapja, 2005 (49. évfolyam, 1-52. szám)
2005-02-13 / 7. szám
Csokonai a maradék magyarokhoz 200 éves temetése után, a hévízi Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság Csokonai-emléknapot rendezett a dunántúli fürdővárosban... * Hit és Lélek, 4. oldal P A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet továbbra is kéri a magyar lakosságot a délkelet-ázsiai túlélők megsegítésére. Adományszámlaszám: 11705008-20464565. Az adományok interneten is eljuttathatók a Segélyszervezethez, a www.okumenikus.hu internetes címen. Érték és minőség címmel rendez konferenciát a Református Pedagógiai Intézet Balatonszárszón. A február 18- án, 19-én tartandó tanácskozáson az intézet elmúlt tíz évére tekintenek vissza. 100 esztendeje, 1905. február 7-én látta meg a napvilágot Tácon Bódás János református lelkész, költő. A pápai teológia elvégzése után Vörösberényben, Enyingen, Szombathelyen szolgált, ahol megszervezte a szombathelyi református egyházközséget, amelynek 1935. január 1-től első lelkipásztora. Itt szolgált 1974 januári nyugalomba vonulásáig. 1987-ben hunyt el Székesfehérváron, az 18-20 között rendezi meg évi közgyűlését Mátraházán a Lelkészüdülőben. Szeretettel várják a jelentkezőket: 06-20-9549-536 telefonon Nagy László főtitkárnál. Részvételi díj 6000 Ft/fő. N KV) f-Mi Ára: 100 Ft Kp. bérm. Bp. 1426 TORMATUM DM XLIX. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA 2005. Február 13. Csoóri Sándor köszöntése Február 3-án ünnepelte hetvenötödik születésnapját Csoóri Sándor. Ebből az alkalomból a szűknek semmiképp sem mondható baráti kör köszöntötte a költőt. Az írótárs Sütő András, Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a közéleti küzdelmek tanúja, Pozsgay Imre és Görömbei András akadémikus mondott ünnepi szavakat... 4- Hit és Lélek, 5. oldal Meg fog fagyni Magyarország m ár jóval utána vagyunk a múlt év december ötödiki népszavazásnak, és mégsem vagyunk utána. Olyan ez, mint mikor valakinek meghal a legközelebbi hozzátartozója, és már utána van a temetésnek, de mindannak, amit a temetés jelentett, nincs utána. Vannak sebek, amelyek örökre fájnak a mélyben akkor is, ha belepi őket az idő. Ilyen ez a népszavazás is, mely nekünk, határon túli magyaroknak, életünk legfájóbb csalódása volt. Miért? Egyáltalán nem azért, hogy nem lesz magyar útlevelünk, vagy hogy nem tudunk könynyen áttelepülni Magyarországra. Mi nem is akarunk. Az a százezernyi felvidéki sem akart, akiknek a háború után elvették mindenét és úgy dobták át a magyar határon. Azok sem, akik Kárpátalján a hazai meg a szibériai lágerekben pusztultak el. Az a harminc vagy negyvenezer délvidéki sem akart, akik a tömegsírban pihennek. Azok sem, akiket fegyverrel zavartak el hazulról. Azok sem akarnak, akiket megvernek ott azért, mert magyarok. Mint ahogyan nem akar a nyírségi magyarság áttelepülni a Dunántúlra, pedig ott jobb fizetések vannak. Egyszerűen azért nem, mert mindenki szereti az otthonát. És ezért kevés az, aki véglegesen útnak indul. Nekünk, erdélyieknek, ez különben sem nagy probléma. Hiszen, ha Isten megsegít, két év múlva az Európai Unióban leszünk, és szabadon utazhatunk. És aki munkát akar vállalni, vállalhat is. Sőt most is vállalhatnak még a kínaiak is, le is telepedhetnek (sokkal könnyebben, mint a magyarok). De nekünk nem ez a kérdés. Minek menjünk mi oda, ahol nem szívesen látnak bennünket? Az erdélyi lélek már meg is gyártotta rá a fájó tréfát: Mikor lesz a székelyből román? Mikor áttelepedik Magyarországra. (Ott mondják rá: az a román.) És mi magyarok akarunk marad.. . Móv ■’VrA, nem érdemes, nem értékelik sem odaát, sem ideát. Csak hát most olyanok lettünk, mint az árva gyermek, aki nem ismert anyjáról csoda dolgokat képzelt el magának és lázasan kereste az édes szülőt, mert valahol be akart gyökerezni a világba, aztán talált egy kábítószeres rosszfélét, aki kereken megmondta neki, hogy nem azért hagyta az árvaházban, hogy visszajöjjön. Ez a mi esetünk is. Mi egy nemzetben csalódtunk. Egy nemzetben, amit megálmodtunk magunknak, amit Bocskaitól kezdve az őszirózsás Budapestről megtorpedózott Székely Hadosztályig, (persze Magyarországon sokan azt se tudják, mi volt ez), az 56-ért bennünket is sújtó börtönökig és kivégzésekig mindig védtünk. Amelyhez való hűségükben Trianon után erdélyi tisztviselőink nem tették le az akkori román kormánynak az esküt, és ezért kenyér nélkül, nyomorban maradtak, (s akiket, amikor erre lehetőség lett volna, a magyar állam sohasem kártalanított). Mi egy nemzetben csalódtunk, amelyet elég balgatagon és naivan idealizáltunk magunknak. Most aztán kiderült, hogy Magyarországon másfél millió igaz testvérünk kivételével nincs nemzet, csak lakosság. Lakosság, amelyet manipulálni, félrevezetni lehet, zsebükre hivatkozó hazug szólamokkal. Folytatás a 3. oldalon --------------------- I R T A : C S I H A K \ 1. M A \ JL Köszöntjük új előfizetőinket! Február 6-án a bodajki gyülekezetben tartottunk sajtónapot, Veres Péter Attila lelkipásztor kedves invitálására. A nagy hideg ellenére is, igen szép számú gyülekezet volt jelen az istentiszteleten, s az azt követő beszélgetésen. Jó alkalom volt ez arra, hogy a jelenlévők részletes betekintést nyerjenek a Reformátusok Lapja életébe, információt kapjanak arról, hogyan készül a hetilap hétről-hétre. Nagy öröm volt megtapasztalni azt a lelkesedést, ahogyan leendő új Olvasóink jelezték előfizetési szándékukat. Ezúton is köszönetet mondunk a Nagytiszteletű Úrnak, aki szolgálatai mellett felvállalta a Reformátusok Lapja terjesztésével járó fáradságos feladatokat is. Képünkön - balra - a gyülekezet lelkipásztora szétosztja a missziós célra ajándékba vitt Reformátusok Lapját. Önvizsgálat böjtben Világunknak feszítő problémája, amely egyaránt izgat szegényt és gazdagot, férfit és nőt, közgazdászokat, lélektannal foglalkozókat, hogyan jutott az emberiség ebbe a helyzetbe... ♦ Hit és Gondolat, 8. oldal Katechetikai konferencia lesz Budapesten március 5-én, délelőtt 10 órától Budapesten, a Ráday Kollégium Dísztermében. Egyháztörténeti a téma. Előadást tart Szabó István püspök „Az állam egyházpolitikája, az egyház szolgáló tecológiája a pártállam idején” címmel. Zinner Tibor, a Legfelsőbb Bíróság tudományos kabinetfőnöke, egyetemi tanár előadása: „Egyházi személyiségek a vádlottak padján”; Márkus Gábor RPI igazgató: „Az egyháztörténet helye és jelentősége tanterveinkben”; Szűcs Ferenc a KRE rektora: „Az egyháztörténet tanításának szempontjai katechézisünkben”; Nagy István KRE-TFK főigazgató: „Az egyháztörténet tanításának módszertani megfontolásai”. „Történelemlecke” címmel összeállítás hangzik el Fodorné Nagy Sarolta levéltári kutatásai alapján Debreczeni Tibor művésztanár dramatizálásával. A programot istentisztelet zárja úrvacsoraosztással Fodor Ferenc lelkipásztor szolgálatával. A rendez■ vény nyilvános, minden érdeklődőt szeretettel vár a Dunamelléki Egyházkerület Katechetikai Bizottsága. Mi bajunk a modern teológiával címmel tartanak előadást február 13-án 17 órakor a Budapest-Nagyvárad téri templomban az Üllői út 90. sz. alatt. Az előadást Sipos Ete Zoltán tartja. Világimanapi előkészítő konferencia A rossz útviszonyok, a kemény hideg ellenére 15 gyülekezetből összesen 41 fő vett részt a február 4-e és 6-a között Móron rendezett konferencián. Ketten katolikusok, négyen evangélikusok, egy baptista és harmincnégy református asszony volt jelen. Nagyon tartalmas előadásokat hallhattunk az imanapi mozgalom történetéről, magyarországi elindulásáról s az eddig megtartott imanapok lelki hasznáról, kapcsolati eredményeiről. Keveháziné Czégényi Klára evangélikus lelkésznő ennek szépségéről beszélt: „hogy kinyílik előttünk a világ, amikor más nemzetek asszonyai életét megismerhetjük, s értük könyöröghetünk Urunkhoz, Krisztushoz”. Az idei évben a lengyel asszonyok állították össze az imanapi liturgiát: „Hogy világosság lehessünk,. címmel, így Lengyelország történelméről, földrajzáról, címeréről, nemzeti sajátosságairól, a mai élet szépségeiről és nehézségeiről hallhattunk, video- és diaképeket láthattunk. Kováts Zoltánná Dóra beszélt a lengyel népzene világáról, dalokat tanított, s egy tanítványával négykezest is játszott. Étkezéseink alkalmával a lengyel konyha ízeiből kaptunk kóstolót, egy rendhagyó esti áhítatunk volt, s kis csoportokban öszszefoglaltuk ismereteinket. Folytatás az 5. oldalon ------------------- Ökumenikus előkészület a március 4-i világimanapra