Reformátusok Lapja, 2005 (49. évfolyam, 1-52. szám)
2005-09-25 / 39. szám
8 Hit és Hűség Béketűrésre és emberségre tanított Vasárnapi istentisztelet alkalmával, külön megemlékezés keretében búcsúzott 36 évi berettyóújfalui szolgálat után református gyülekezetétől Csíkos János lelkipásztor. Amiként ő maga megfogalmazta, az igazságosság és az emberség volt hosszú szolgálatának legfőbb célja. A hála és köszönet szavai hangzottak az Úr asztala előtt. Béres Béla egyházközségi gondnok, Komódi Erzsébet tanárnő, Nagy Zsolt, a bihari egyházmegye esperese, Szeifert Ferenc, a város polgármestere és a református általános iskola alapító igazgatója, Tollas Erzsébet, valamint Csörszné Bagdi Ildikó jelenlegi igazgató emlékezett áldásos munkásságára. Végezetül Majláth József, a szolgálatot öröklő lelkész méltatta a 71. életévében járó, most nyugalomba vonuló Csíkos János érdemeit. Mindennek rendelt ideje van - tanít bennünket a Szentírás. Rendelt ideje az emlékezésnek is. Ideje van megidézni a korszakot, amelyben néki szolgálni adatott. Hosszú és küzdelmes út, megpróbáltatásokkal és bizony megaláztatásokkal is teli 45 esztendő volt. Négy év segédlelkészi szolgálat a „kálvinista Róma” katedrálisában, majd Sárrétudvariban a megismerés és a nagyobb feladatokra felkészülés öt esztendeje után 36 év városunkban, ahol - mint lapunk hasábjain is többször vallotta - mindig és szüntelenül a szeretetről, jóságról, békességről és szívességről beszélt hívőknek és hitetleneknek egyaránt. A szolgálatra rendelt évtizedek zord idők, istentagadó idők voltak. Az istenellenes államhatalom, a nép hitetlenségbe taszított többsége Csíkos János lelkipásztor számára is nehéz, „felújításra” váró utat jelölt ki. S mégis elmondható: 36 éven át híven szolgálta Berettyóújfalu református egyházközségét. Minden időben hűséggel teljesítette a bihari egyházmegye gyülekezetei által rábízott feladatokat is, miután 1972-ben esperesi szolgálatra az egyházmegye élére került. Hűséggel és alázattal vállalta a mózesi testamentum rendelését: „Szolgáljatok a bizonyosság sátora előtt.” Az ő számára a bizonyosság sátora Berettyóújfalu volt, a város és református gyülekezete. Méltányos hát szolgálatát a Mózes könyvében írottakkal jellemezni: „És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a Te Istened immár 40 esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a Te szívedben...” Esperes úr szíve a gyülekezeté maradt. A lélekmarcangoló és puszták kietlenségét keltő időkben is. Hihetjük: szíve a gyülekezettel marad a nemzedékünkre mért idők végezetéig. Teljes bizonyossággal vallhatjuk ezt, mert az ő szívében isteni szeretet lakozik. S ezen túl semminek fontossága és jelentősége nincs, mert a szeretet „mindent elfedez..., mindent eltűr.” Pál apostol rendelése szerint hirdette az Igét. Hirdette „alkalmatos és alkalmatlan időben”. Intett a jóra, és buzdított a szeretetre. Béketűrésre és emberségre tanított, így kellett tennie, mert a neki adatott időben - amiképpen az prófétáltatott - az emberek az „egészséges tudományt nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, így vált szolgálata hűséggé és teljessé. Istennek és a híveknek szentelt szolgálata teljes idejében betöltötte az evangélisták örökül hagyott hivatását. Ez megnyilvánult a gyülekezeti élet építésének és ápolásának minden területén. Nem dolgom felsorolni érdemeit, feljegyzi majd, s megörökíti azt az egyházközség története. Itt most azoknak az érzéseknek leírására vállalkozhattam, amelyeket búcsú-istentiszteletének áhítatában a gyülekezet ottlévő tagjainak szíve befogadott. Maradjon sokáig közöttünk szeretetével, bölcsességével és derűjével! Szívós István Szeretet Sárospatakról A Békésszentandrási Nyugdíjasok Szociális és Kulturális Közhasznú Egyesülete három napos kirándulásáról, Sátoraljaújhelyről hazafelé tartott (a kezdőpont a Kassai Szent Erzsébet székesegyház volt), amikor a Kollégium megtekintése után a Végardói tengi szemhez mentünk volna (nagyszülők, unkák, mozgáskorlátozottak), de megtudta hogy igen nehéz terepen kell gyalogolni. Javasoltam, hogy helyette nézzük meg a református templomot. A csoport örömmel fogadta a javaslatomat. Ez az egész úgy történt, mint egy isteni sugallat, s mindenki örömmel fogadta. Valóban a jó Isten megjutalmazott bennünket, amiért örömmel vette mindenki a templomlátogatást. Valóban, a gyönyörű díszbe öltözött templom, a szeretetteljes fogadtatás felért egy csodával. A templom galériáján id. Virág Sándor nagytiszteletű úr kézműves kiállítását csodálhattuk meg. Szebbnél-szebb famunkákat, fafaragványokat láttunk. Amíg gyönyörködtünk a templomban és a kiállításban - a legszívélyesebb invitálásban volt részünk - szeretetvendégségre. A templomkertben úgy fogadtak bennünket, mintha mi is a gyülekezet tagjai lennénk. Itt megvalósult az a szép idézet, ami egyesületünk őszi programjának a mottója: „...Isten az embert nem uralni szánta, / Ember az embernek legyen méltó társa, / Ha nem tudsz már mást, csak önmagadat adni, / Oszd széjjel szívedet, és érdemes volt élni” (László Márta). Ezzel a kis írással szeretném a kiránduló csoport köszönetét tolmácsolni a gyülekezet minden tagjának. Demcsák Andrásné 2005. Szeptember 25. Id. Szalay Pál emlékezete Id. Szalay Pál születésének a 110. évfordulója alkalmából tekintünk vissza életének és szolgálatának gazdagságára, melynek gyümölcsei által sokan erősödtek hitükben. Nagy történelmi időkben élt és történelmi személyiségek között kereste egyházunknak az útját és benne a maga útját is. 1894-ben született Tyúkodon. Tanulmányait a debreceni főgimnáziumban és a teológián folytatta. 1922-ben érkezett Szatmárcsekére lelkészi szolgálatra és akkor a parttalan Túr borította a határ nagy részét. Mély együttérzéssel szemlélte az emberek mindennapi nyomorúságos életét, szomorúan látta, hogy a templomnak tornya sincs, hanem kis deszkatákolmány pótolta azt. Első útja a templomból a temetőbe vezetett, ahol a reformkor kiváló költője, kritikusa és politikusa, Kölcsey Ferenc is nyugszik. A temető fejfái fából voltak faragva és sehol az országban ilyen csónakos fejfák nem találhatók. Petőfi Sándor itt, Szatmárcsekén tartózkodott 1846. október 1-7. között és Szalay Pál felesége dédapjának, Ács András lelkipásztornak volt a vendége. Naponta kiment Kölcsey sírjához a költő, akinek síremléke egy csonka oszlop volt, derékba tört életét példázta. Szalay Pál, Kölcsey szerény síremlékét látva, gondnokával gyűjtési akciót kezdeményezett, melynek nyomán 1938. augusztus 24-re elkészült a ma már híres Kölcsey Ferenchez méltó oszlopos emlékmű. Majd 1973. augusztus 26-án a költő volt lakásának helyén életnagyságú szobrát avatták fel. Szalay Pál lélekben azonosult az ottlakók életének minden problémájával, és mivel az alapvető nehézség a Túr folyó okozta évenként visszatérő hatalmas ár volt, a környék legnagyobb birtokosát, Kende Zsigmondot megnyerte elképzelésének, és elvégezték a mintegy 50 község életét érintő folyó szabályozását. Két év alatt elkészült az a 15 km-es csatorna, mely a tavasszal jelentkező pusztító veszedelem útját megállította. Elődje a híres Ács Lajos volt, Móricz Zsigmond keresztapja. Míg szemét egy kórházban operálták, Szalay Pál felépítette a csekei templom tornyát. Amikor Ács Lajos hazatért a kórházból és meglátta a tornyot, azt mondta: látom már, ki lesz az utódom, kire bízhatom ezt a gyülekezetét. A községben nem volt ipari üzem és az emberek nyomorúságukból a kivándorlás útját választották. Ács Lajos háromszázban jelölte meg az Amerikába távozottak számát. Szalay Pál 1942-ben egy cikket írt a napilapban, mely Szatmárnémetiben jelent meg. Az országra kiterjedő radikális földreformot sürgette. Kulturális területen is sokat dolgozott a község érdekében. 1930-ban két tantermes református iskola épült és 1962-ben 5 tantermes, emeletes általános iskola épült. 1973-ban több évi előkészület után felépült az új parókia, szépen berendezett gyülekezeti teremmel, mely a gyülekezeti élet fejlődésének megindulását is jelentette. Szalay Pál jelentős irodalmi munkásságát is meg kell említenem. Számos egyházi lapban publikált és konferenciákon előadásokat tartott, a közegyház érdekében áldozatos munkát végzett. Visszatekintve életére és munkásságára, az írás szavai jutnak eszünkbe: Az igaznak emlékezete áldott! SZATHMÁRY SÁNDOR Kölcsey síremléke Szatmárcsekén Gelénes Gelénes község nevével először 1301-ben találkozunk, amikor a Gut-Keled nemzetségbeli Daróczi család birtoka. A református gyülekezet 1595-ben már létezett. Első temploma a XII.-XIII. századból származik, melyet a 1900-as években bővíteni szerettek volna, de miután nem tartották arra érdemesnek, így lebontották. A jelenlegi templom 1909- 10-ben épült Pifku János és Bíró Lajos jászberényi építőmesterek tervei alapján. A neobarokk stílusú templom kelet-nyugati tájolású, egyhajós, három szakaszos boltozatos mennyezete van. A szószékkorona a régi templomból maradt meg, gazdagon faragott késő barokk munka. Orgonáját Kerékgyártó István építette 1910-ben, mely jelenleg felújítás alatt van. A templom 2001 -2002-ben teljesen felújításra került.