Reformátusok Lapja, 2006 (50. évfolyam, 2-53. szám)

2006-01-08 / 2. szám

A helyszín Az ökumenikus közösség építése szempontjából helyeselhető az a gyakorlat, amikor a különböző gyü­lekezetek felváltva hivatalosak egymás templomába, ahol papjaik és lelkészeik sorra ellátják a házigazda és az igehirdető feladatát. A vendéglátó gyülekezetek törekedjenek arra, miközben elsősorban a maguk szo­kása és sajátossága szerint tartják a közös imaheti al­kalmat, hogy más felekezetű vendégeikkel egy kö­zösséggé váljanak az Úrban. A szolgálattevő lelkészek és papok Nehezen képzelhető el az imahét megrendezése a lelkészek együttműködési készsége, ismeretsége, kölcsönös tisztelete és megbecsülése, nyitottsága, testvéri szelleme, netán barátsága, valamint ökume­nikus érdeklődése és elkötelezettsége nélkül. A jó szándék mellett gyakran tapasztalható bizonytalan­ság vagy tájékozatlanság akár a saját felekezet, akár a másik felekezet tanítását, illetve a felekezetközi di­alógusok helyzetét illetően. Az elért konszenzus fél­reértése vagy félremagyarázása is jelen van, akár a Leuenbergi Konkordia, akár a Limai dokumentum, akár az augsburgi Közös Nyilatkozat, akár az Öku­menikus Charta stb. esetében. Kívánatos, hogy a gyü­lekezetek elöljárói ezeket a dokumentumokat ne csak egyéni szorgalommal, hanem közös tanulmányozás­sal is jobban megismerjék. A közös alkalom rendje és liturgiája Egyházaink az elmúlt években közösen készítettek vezérfonalakat, amelyeket külön füzetekben, az egyházi hetilapokban vagy a világhálón elérhetővé tettek. Ezen túlmenően is tanácsosnak tűnik előre megbeszélni az imaheti alkalmak rendjét. Az Úrtól tanult imádság és az Apostoli Hitvallás közös fordí­tása ezeken az alkalmakon különösképpen is indo­kolt. A közös énekkincsen túl gondolni lehetne olyan énekek tanulására, amelyek ugyan nem általá­nosan ismertek, de tartalmuk szerint nincs teológiai vagy hitbeli akadálya közös éneklésüknek. Kulturális és társadalmi külön­bözőségek feloldása A társadalmi, szociális és nemzetiségi különbözőség és sokféleség az egyes közösségeken belül is fe­szültségekkel járhat. Feladatot jelenthetnek ezek a feszültségek az ökumenikus alkalmakon is. Fontos, hogy a magyar társadalomban az egyházak az ima­héten és azon túl együtt és egységesen tudjanak megjelenni, hitükről bizonyságot tenni, és szükség szerint értékeiket képviselni. (Folytatjuk) A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Teológiai és Keresztyén Egység Bizottsága Az ökumenikus imahetek tapasztalatai Magyarországon (2) Megfontolandó szempontok ÖKUMEÍ J­u ami Ki tár 1 JS IMAHÉT 15-22. BIBLIAI SZÖVEGEK, MAGYARÁZATOK ÉS IMÁDSÁGOK A NYOLC NAPRA (2) ÖTÖDIK NAP Isten jelenléte megbékélésre hív „ Velünk az Úr” (Zsolt 46)­­ Kir 19,1-13­ A csend hangja (halk és szelíd hang) Zsolt 46 (45) Velünk az Úr ApCsel 10,9-48 Nem személyválogató az Isten­ek 10,25-37 Ki a felebarátom? IGEMAGYARÁZAT Isten jelenlétét hirdető szövegek felett elmélkedünk. Tudatában kell lennünk ökumenikus fáradozásunk hatalmas kihívásainak. Illés idejében Isten nem jelent meg sem a szélvi­harban, sem a földrengésben. Az ő békével teljes és vigasztaló jelenléte a halk szelíd hangban, vagy a mély csendben tapasztalható meg. Fogadjuk el a zsoltáros meggyőződését: Isten a mi menedékünk és erőnk. Arra hív bennünket az Úr, aki szétzúzza az íjakat és összetöri a lándzsákat, hogy példáját követve vessünk véget minden vi­szálynak. Az Apostolok Cselekedeteiben feljegyzett ese­mény arra indít, hogy elmélkedjünk a Feltámadott Krisztus Lelkének az egész világon végzett munká­járól. A nem személyválogató Isten követésében meg kell tanulnunk átlépni minden emberi határon. Az irgalmas samaritánus példázata arra tanít, hogy nem fordíthatjuk el tekintetünket a bajba jutott és segítségre szoruló embertársainktól. Hogyan ma­radhatnánk érzéketlenek amikor egy másik egyházi közösség jut bajba? IMÁDSÁG Atyánk, Jézus nevében jöttünk össze, így kérünk se­gíts bennünket arra, hogy észrevegyük jelenlétedet a világban. Segíts, hogy lássuk az utat, amelyen ve­zetni kívánsz bennünket ökumenikus zarándoklá­­sunkban. Tied legyen minden hódolat és dicsőség örökkön örökké! Ámen! 2006. Január 8.3 Egyházi Élet A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) 1943-ban alakult és jelenleg 10 tagegyháza van. 18 egyház és egyházi szervezet megfigyelő stá­tussal vesz részt a közös munkában. Elnök: Szebik Imre evangélikus elnök-püspök Főtitkár: Bóna Zoltán református lelkész 117 Budapest, Magyar tudósok krt. 3. Tel.: (36-1) 371-2690 Fax: 371-2691 E-mail: oikumene@meot.hu HATODIK NAP Misszió Jézus nevében „Mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is el­vesszen e kicsinyek közül" (Mt 18,14) Dán 3,19-30 Tanúság a hitről Zsolt 146 (145) A Szabadító Isten dicsérete ApCsel 8,26-40 Fülöp tanúskodik az egyiptomi főembernek Lk 10,1-12 Jézus kiküldi tanítványait IGEMAGYARÁZAT A mai Igében olyan emberekkel találkozunk, akiket Isten elhívott, hogy hitükről tanúskodjanak. Sadrák­­nak, Másaknak és Abednegónak erős hite van abban, aki képes őket megszabadítani. Lelkesedésük, bátor­ságuk és közös bizonyságtételük - szemben az őket fenyegető veszéllyel - meggyőzte a királyt és tiszt­ségviselőit, hogy az Úr az egyetlen, igaz Isten. Ennek a hívő bizonyságtételnek az is feladata volt, hogy megerősítse és bíztassa a bátortalan Izraelt. Ezáltal Is­ten népe megerősödött és újra egyesült Ura körül. A zsoltáros magasztaló éneket zeng Istennek. Felkeresi a különböző körülmények között élő em­bereket, hogy biztonságot és üdvösséget nyerjenek. Isten állandóan megmutatkozó emberszeretetének tökéletes megvalósulása Jézus küldetésében látható. Túl azon, hogy maga köré gyűjtötte a gyengéket és eltévelyedetteket elvárja tanítványaitól, hogy az ő nevében boldog örömmel és teljes odaszánással vi­gyék tovább Isten Országa jó hírét. Fülöp élete mu­tatja a korai egyház lelkesedését. Minden alkalmat felhasznál, hogy betöltse Jézustól kapott misszióját. Krisztus követőiként arra kaptunk elhívást, hogy misszionáló nép legyünk. Az evangélium üzenete mindig hathatósabb, amikor mi keresztyének közös odaszánással teszünk bizonyságot annak igazságáról. Arra hívattunk, hogy: - bátran nézzünk szembe a hitetlenséggel; - lépjünk ki a magunk kultúrájának és vallásos ha­gyományainak biztonságából; - találjunk új és hathatós utakat Jézus Krisztus evan­géliumának hirdetésére; - ihlessen és lelkesítsen bennünket közös hitünk; - Jézus könyörületes együttérzése indítson arra, hogy a világ szenvedőiért együtt szolgáljunk,­­ forduljunk szembe a világ igazságtalanságaival és álljunk oda a szegények mellé. A világ gyors változásai között a keresztyének kö­zös igyekezete a veszendő gyengék és erőtlenek megsegítésére nem más, mint az evangélium hatha­tós meghirdetése. Ennek a kettős feladatnak a telje­sítésére hívattunk el! IMÁDSÁG Elő Isten, ébreszd fel bennünk a vágyat arra, hogy missziós nép legyünk. Segíts arra, hogy figyeljünk hívásodra és adj bátorságot a Lélek vezetésének kö­vetésére. Add, hogy közös tanúságtételünkben le­gyen erőnk a gyengék egybegyűjtésére és a világban országod jó hírének hirdetésére. Ámen! HETEDIK NAP Isten jelen van a másik emberben „Aki befogad egy ilyen kisgyermeket nevemben, engem fogad be” (Mt 18,5) 2Móz (Kiv) 3,1-17 Az égő csipkebokor Zsolt 34 A megtört szívűekhez közel van az Úr ApCsel 9,1-6 Én vagyok Jézus, akit üldözöl Mt 25,31-46 Jézus jelen van felebarátunkban IGEMAGYARÁZAT Isten kijelentette, hogy népét Izraelt kiszabadítja a rabszolgaságból és kivezeti őket Egyiptomból a tejjel és mézzel folyó földre. Jelenlétét Mózessel az égő, de el nem égő csipkebokornál ismertette meg, így nyert bizonyosságot Izrael népe arról, hogy Isten jelen van közöttük. Nekünk nem távollévő, népét elhanyagoló Istenük van, hanem Akinek személyes jelenléte ösz­­szekapcsolódik választott népe sorsával. Isten a későbbiek során még teljesebben mutatta meg magát Fiában, Jézus Krisztusban. Benne emlé­keztetett arra, hogy a kis gyermekekhez kell hasonló­vá lenni, ha az ő országába kívánunk belépni. Nem a világ hatalmasaiban, hanem a kis gyermekek ártatlan­ságában kell Krisztust keresnünk. Továbbá azokban, akik alázatossággal hozzájuk hasonlókká lettek. Ami­kor őket körünkben szívesen látjuk, Krisztust kö­szöntjük. Maga Jézus ígéri nekünk folyamatos jelen­létét akkor, amikor szavát megtartjuk; amikor ketten vagy hárman nevében együtt vagyunk; amikor társai vagyunk azoknak, akiket az ő nevéért üldöznek. Min­denekelőtt pedig amikor a keresztyének Jézus utolsó vacsorán mondott szavainak engedelmeskedve „ezt cselekszik az ő emlékezetére". Így van ez még akkor is, ha Jézus pontos meghatározása szerint nincs is kö­zöttünk egység, mert hisszük, hogy szívünkben, gon­dolatainkban ő jelen van. Amikor tápláljuk az éhezőket, törődünk a betegek­kel, meglátogatjuk a foglyokat, ruhát adunk a mezíte­leneknek és befogadjuk az idegent Jézust fogadjuk be. Az Egyházak Világtanácsát - több évtizedes a misszióval és a világ súlyos problémáival való felelős foglakozás folytatásaképpen - 1948-ban hozták létre azért is, hogy a megbékéltetés szolgálatát végezze és törődjön azokkal, akiket tönkretett a II. Világháború. Az ökumenikus és a diakóniai feladatok folytatására napjaink feszültségei között különösen szükség van. Ugyanakkor a teológusoknak azért kell küzdeniük, hogy az egyházak egységének munkálása eredmé­nyesebben folytatódjék. Itt az „idegen” a kulcskifeje­zés. Jézus mondta, hogy a felebarátot szeretnünk kell akkor is, ha más mint mi vagyunk. Ez világos útmu­tatás. Krisztus igényt tart az idegenekre, bármennyire mások is mint mi. Ez útmutatást ad nekünk ökumeni­kus feladataink végzésére is. Ha felismerjük Krisztus jelenlétét egy másik egyházi hagyományhoz tartozó „idegen” életében, nincs okunk félni személyétől, vagy szándékaitól. Sokkal inkább van okunk arra, hogy egymástól tanuljunk, így haladhatunk előre az egység útján. Jézusnak életünkben megnyilvánuló ilyen sokfé­le jelenléte segít annak felismerésére, hogy ő éle­tünk része. Nem csupán a történelem egy alakja, aki a múltból tanít minket az életre, hanem a Szentlélek által jelen van és munkálkodik ma is a világban. IMÁDSÁG Örökkévaló Atyánk! Add, hogy felismerjük jelenlétedet közöttünk. Add, hogy vágyakozzunk saját egyházunk­ban és társadalmunkban az igazi közösség növekedésé­re. Add, hogy Krisztus testében, a Te egyházadban buz­gó imádságok hangozzanak az egységért. Ámen! NYOLCADIK NAP Egy a reménységben „Azon a napon megtudjátok, hogy Atyámban va­gyok, ti énbennem, én tibennetek” (Jn 14,20) 2Móz (Kiv) 40,34-38 Beborította az Úr felhője a ta­lálkozás sátrát egész vándorlásuk idején Zsolt 42 (41) Isten a reménységem, mert őt fogom újra dicsérni Jel 21,1-6 Maga Isten lesz velük Jn 14,15-31 Nem hagylak árván benneteket IGEMAGYARÁZAT Izrael népét Mózes vezette a pusztán át. Vándorlá­suk közben Isten nappal felhőben, éjjel pedig tűzosz­­lopban volt jelen közöttük. A zsoltár témája a mély vágyakozás és remény­ség Istennel való közösség után, amelyben Isten megszabadít minden kétségtől és szomorúságtól. Az evangéliumból született új nép zarándoknép, amely útban van az életnek az új teremtésben való teljessége felé. Akkor Isten közöttük lakozik és letö­röl szemükről minden könnyet. Akkor a halál sem lesz többé. Fájdalom és szakadások megszűnnek. Egy megújult és Istenben egyesült emberiség lesz. Mindazonáltal, ma még úton vagyunk. Osztozunk ugyanabban a reménységben, mert ugyanazon Isten­hez tartozunk, így a zarándokúton sem vagyunk elha­gyottak. Jézus nem hagyott bennünket árván, mert Lelkét adta nekünk. Aki a szeretet és a reménység Lelke. Megkaptuk Krisztus békességét. Ez bíztat és vezet bennünket arra hogy megmaradjunk szeretet­­ben. Ha szeretjük Krisztust, megtartjuk Igéjét. E hét témája emlékeztet bennünket Jézus ígéreté­re: „Ahol ketten vagy hárman együtt vannak nevem­ben, ott vagyok közöttük”. Mi pedig segíthetjük egymást, hogy hűségesek maradjunk az úton. Jézus­ban Isten Örök Igéje él közöttünk, ahogy haladunk együtt a reménység útján. A Szentlélek erejében Jé­zus Krisztus vezetése által egyre jobban részesei le­szünk az Atya megújító akaratának. A megbékélt és megbékéltető közösség, amelyhez magunkat oda­szántuk az ökumenikus mozgalomban jele és elővételezése az eljövendő új teremtésnek. Isten kegyelméből amennyire lehetséges, már úgy éljünk „a földön, mint majd a mennyben.” IMÁDSÁG Örökkévaló Atyánk. Jézus nevében egyesülve ké­rünk, add nekünk a bizonyosságot, hogy minden bűn ellenére nem győz a halál; hogy szakadásaink meggyógyulnak; hogy nem esünk kétségbe, hanem reménységben el­nyerjük az élet, a szeretet és a világosság teljességét, amelyet a Téged szeretőknek ígérsz, akik megtartják szavadat. Ámen!

Next