Reformátusok Lapja, 2008 (52. évfolyam, 1-52. szám)
2008-01-06 / 1. szám
tfrORMÁÍIISOk I,APIA 2008. január 6. REF O R A/V A T U S S Z E M M E L3 Református álláspont a regisztrált élettársi kapcsolatról (Folytatás az 1. oldalról) Bár a házasság és család intézménye napjainkban megrendülni látszik, mi a hagyományos felfogást megalapozó bibliai kijelentés értelmében valljuk, hogy a családi élet alapja a házasság, melyet Isten gyermekekkel áldhat meg, részesítve a házasfeleket ez által az élet továbbadásának teremtői áldásában is. Ezt a bibliai rendet erősíti meg az a tapasztalat, hogy a tartós, monogám házasságban teljesedhet ki két személy szeretetkapcsolata. Ez teremt érzelmi, jogi és anyagi biztonságot mind a szülők, mind gyermekeik számára.” Az állásfoglalás kitér a melegek élettársi kapcsolatára is: „Ismeretes előttünk, hogy vannak embertársaink, akik öröklött vagy szerzett hajlamként saját nemükhöz vonzódva képtelenek a teremtési rend szerinti házasságra. Magát a hajlamot erkölcsileg nem minősítjük. Ezen testvéreinket lelkigondozói tapintattal fogadjuk, mély emberi drámájukat megértéssel és diszkréten kezeljük. Őket az emberi méltóságot sértő, mindenfajta diszkriminatív magatartással szemben kötelességünk megvédelmezni. Mivel azonban a homoszexuális gyakorlatot mind az Ó-, mind az Újszövetség elítéli, s azt a házasságtöréssel egyenlő súlyú bűnnek tekinti (3Móz 18,45; Róma,26kk), ezért egyházunk az ilyen kapcsolatokat elfogadni nem tudja, ezek egyházi megáldását lehetetlennek tartja. Mindezekből az is következik, hogy az ilyen életvitel vagy annak propagálása a lelkipásztori és vallástanári hivatással, valamint az e hivatásokra felkészítő képzéssel és mindennemű egyházi szolgálattal öszszeegyeztethetetlen. A házasság és a család védelme érdekében egyházunk kötelessége tiltakozni az ellen is, ha a törvényhozás a házassággal azonos értékűnek kívánja tekinteni a homofil párok együttélését, lehetővé téve számukra gyermekek örökbe fogadását. E tekintetben a magyar Alkotmánybíróság házassági értékeket védő állásfoglalásával (14/1995. (III. 13.) AB határozat, Magyar Közlöny 1995/20 (III. 13.)) és a jelen hatályos családjogi törvény vonatkozó rendelkezéseivel (A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. sz. törvény 10. §) értünk egyet.” Néhány héttel ezelőtt a parlament emberi jogi bizottsága egyébként nemet mondott a melegházasságra, amely az SZDSZ törvényjavaslata volt. A szocialisták tartózkodtak, azt mondták, szerintük a házasság helyett a regisztrált élettársi kapcsolat volna a jó megoldás. Az ellenzék nemmel szavazott. Figyelemreméltó, hogy Magyarországon sokkal többen ellenzik az azonos neműek frigyre lépését, mint kontinensünk nyugati felében. Míg a hollandok 82, a spanyolok 56, a németek 52 százaléka támogatja a melegházasságot, a magyaroknál ez az arány nagyjából 30 százalék. A MASMI Hungary Piackutató Intézet friss felmérése szerint csupán minden negyedik magyar válaszadó tenné lehetővé a meleg párok számára az örökbefogadást és még ennél is kevesebben - 18 százalék - engedné meg ugyanezt a tartósan együtt élő férfiaknak. ■ Kommunikációs Szolgálat Advent a Magyar Református Szeretetszolgálattal Étel- és szeretetosztás A Magyar Református Szeretetszolgálat és a budai egyházközség ételosztást szervezett december 13-án a Szilágyi Dezső téren. Háromszáz adag babgulyást osztottunk ki hajléktalanoknak, rászorulóknak. Az ételosztás nem indult zökkenőmentesen. A szállító egy órás késése miatt a hajléktalanoknak várniuk kellett a meleg ebédre. Felhasználva a várakozás perceit, a gyülekezet tagjai és az önkéntesek teát, csokoládét osztottak és megkérdezték a várakozókat, hogy mire van még szükségük. Meglepő válaszként ezt kapták: „ölelésre és kesztyűre”. Kérésük nem maradt megválaszolatlan, hanem aki kért, kapott ölelést. Volt, aki bevallotta, hosszú idő után most érezte magát először embernek. Később megérkezett 50 darab kesztyű is, mert a gyülekezet tagjai a kérés másik felét sem hagyták figyelmen kívül. A Szilágyi Dezső téren 250 adag babgulyást osztottunk ki, de voltak, akik befőttesüvegben, ételhordóban, pohárban vittek maguknak vagy szomszédjuknak az ebédből, mert elmondták: „most annyit ettünk, hogy egy kanálnyi sem fér már belénk, magunkkal is viszünk, mert ki tudja, hogy mikor eszünk legközelebb”. Nagy Sándor, a Zsinat világi elnöke is aktívan részt vett az ételosztásban. Mint a hajléktalanoktól megtudtuk: itt volt először, hogy mást is kaptak, mint ételt, valóságos szeretetszolgálatot gyakorolt a budai egyházközség és a Magyar Református Szeretetszolgálat. A Református Szeretetszolgálat ezúton is hívja és várja azoknak a gyülekezeteknek a jelentkezését, amelyek hasonló közös akcióban szeretnének részt venni. Tűzifa Dél Baranyában, Gilvánfán egy 420 fős beáscigány faluban egy súlyosan beteg, kamaszgyermekét egyedül nevelő aszszonynak nem csak ajándékra, hanem tűzifára sincs pénze. A Magyar Református Szeretetszolgálat segítségét kérte abban, hogy a nagy hidegben szükséges tüzelő árát kifizethesse. A Szeretetszolgálat átutalt 65 000 forintot, mellyel áldatlan állapotán segíthet. Nyilas Misi Karácsonya A Magyar Református Szeretetszolgálat 2007 karácsonyán is meghirdette cipősdobozos ajándékgyűjtését, mellyel magyarországi, kárpátaljai és erdélyi gyermekek ünnepét tették szebbé az adakozók. Az akció december 15-ig tartott volna, de a határidő után is folyamatosan érkeztek be az ajándékok, melyekért ezúton is köszönetet mondunk. A nagy érdeklődésre való tekintettel előre jelezzük, hogy 2008-ban is várjuk a gyermekeknek egyetlen ajándékot jelentő cipődoboznyi szeretetet. Menekültek ajándéka A Református Missziói Központ Menekült Missziójában dolgozók nem csak abban segítenek az országukat elhagyni kényszerülőkön, hogy a hivatalos ügyekben és a beilleszkedés nehézségeiben utat mutatnak, hanem segítséget kértek a Magyar Református Szeretetszolgálattól, hogy cipősdoboznyi ajándékokkal gondoljunk a menekültek gyermekeire. Az ajándékokat nagy szeretettel és érdeklődéssel fogadták a gyermekek. Árvák karácsonya A „FIDE” Nevelőotthonok Nemzetközi Szövetsége december 16-án tartotta karácsonyi ajándéknapját, melynek támogatója volt a Magyar Református Szeretetszolgálat. Az ünnepségen felléptek a nevelőotthonok lakói betlehemesekkel, regöléssel, énekkel és tánccal. A Szeretetszolgálattól a 400 gyermek cipősdoboznyi ajándékot kapott és az otthonok ECDL oktatócsomagokat vihettek haza, melyeknek nagy hasznát veszik a számítógépes képzésben, hogy az életre készítsék fel lakóikat, nagyobb eséllyel indulhassanak állást keresni az árva fiatalok. A Magyar Református Szeretetszolgálat és az Avizio Stúdió Kft. is december 16-án rendezett karácsonyi ünnepséget árva, félárva, hátrányos helyzetű gyermekeknek, hogy ők is közösségben lehessenek és átéljék az ünnep lényegét, hogy Valaki szereti őket. A Református Egyház nevében Nagy Sándor, a Zsinat világi elnöke köszöntötte a jelenlevőket és áldott ünnepeket kívánva megnyitotta a rendezvényt. A gyermekeknek különleges élményt nyújtott ez a nap, hiszen amellett, hogy cipősdoboznyi ajándékot, édességeket kaptak, még híres énekesekkel is találkozhattak, akik csak nekik énekeltek. A rendezvényen fellépett Rácz Gergő, Caramel és Bartók Eszter, a Candies együttes, Péterdi Melinda és Sárközi Dorka, Oktopont Tácstúdió, 4 Muskétás tánccsoport. Igazán szép volt, amikor a gyerekek a hírességekkel közösen énekelték a „Csendes éj”-t, és többen csillogó szemmel rohantak a Mikuláshoz, hogy átölelhessék... Ezen a napon valóban érezhették az árvák, hogy foglalkoznak velük és ők is fontosak. Az ajándék mellé törődést, figyelmet és szeretetet kaptak. Célunk, hogy ne csak karácsonykor figyeljünk az elesettekre, rászorulókra, hanem folyamatosan sugározhassuk feléjük Isten szeretetét. ■ Gilicze Réka Ételosztás közben a szeretetszolgálat munkatársai Nem magánkezdeményezés az ökumeni zus imádsága kötelez - hangsúlyozta D. Szebik Imre elnöki beszámolójában a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa éves közgyűlésén 2007. december 10-én. Krisztus imádságán túl híveink többségének vágya és elvárása is ez, különös tekintettel a vegyes házasságok nagy számára. A keresztyén hit megnyilatkozásai és értékei iránt még mindig bizalommal élő, de az intézményes egyházon kívüli társadalom is természetesnek tekinti Krisztus híveinek együttmunkálkodását és botrányosnak a keresztények közötti esetleges testvérietlenséget. „Nem egy akolba terel minket Urunk, de egy nyájjá akar formálni, egy lelki, hitbeli közösséggé. ... Tudatában kell lennünk annak, hogy egyik egyház sem adja vissza teljes tökéletességgel Jézus világosságának és fényének színgazdagságát” hangsúlyozta az elnök, különösen is súlyt adva ez utóbbi megállapításnak arra való hivatkozással, hogy ez az értékelés Kasper bíborostól, a Keresztények Egységét Előmozdító Pápai Tanács elnökétől származik. Bóna Zoltán főtitkári jelentésében vázlatosan utalt a szervezet egész évi munkájára, a teológiai tanulmány, a nemzetközi kapcsolatok, a missziói munka és az operatív tevékenység terén. Külön kitért a Theologiai Szemle negyedéves folyóirat tudományos, reflexív és szemléző szolgálatára. A nemzetközi ökumenében való részvétel terén két tanulmányi munkára hívta fel a figyelmet. Az egyik a Nagyszebenben szeptemberben zajlott 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlés záródokumentumának és ajánlásainak további szervezett és módszeres vizsgálata. A másik pedig az Egyházak Világtanácsa Porto Alegrei Nagygyűlésének az a felhívása, mely reflexiókat kér az „Egy egyházzá hívattunk el” dokumentumához. E munkát a Magyarországi Református Egyház már megkezdte s a főtitkár azt reméli, hogy ebbe bekapcsolódik a többi magyarországi EVT tagegyház, sőt az ahhoz nem csatlakozott egyházak is. A Közgyűlés a Bizottságok (Teológiai, Szociáletikai, Theológiai Szemle, Missziói, Női, Ifjúsági, Számvizsgáló) elnökeinek beszámolóiból kapott naprakész tájékoztatást az Ökumenikus Tanács széleskörű tevékenységéről. Az Ökumenikus Tanács jövőbeli működésével kapcsolatos lehetőségek megvizsgálására az Elnökség ez év márciusában egy ad-hoc Bizottságot küldött ki. A Bizottság több ponton lehetőséget lát a tagegyházak ökumenikus tevékenységének további megjelenítésére. Nemzetközi és hazai példák és jelenségek alapján is hangsúlyozta a nyitás, illetve a meglévő ökumenikus együttműködés elmélyítésének szükségszerűségét mind az úgynevezett kisegyházak, mind pedig a római katolikus és ortodox egyházak viszonylatában. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöki, alelnöki és főtitkári választott tisztségei lejártak. Tekintettel azonban arra, hogy az Ökumenikus Tanács jövőbeni tevékenységéről széles körű tanácskozás most kezdődik, e tisztségek viselőinek mandátumát a közgyűlés egy esztendővel meghosszabbította. ■ B.Z. J MEG HÓDOL Miért lett Isten ? Gál 4,4-5 Egy evangéliumi verseskötet ezt a címet viseli: Emberré lettél, hogy ember legyek. Megállított ez a cím. Hogyan, hát nem lennék ember? Nem túlzás ez? Nem vonja ez kétségbe emberi méltóságomat? De aztán magamba tekintek és szétnézek ebben a világban, amelyikben élek, és látom, menynyi feszültség, békétlenség, szeretetlenség, félelem, agresszív indulat, háborúság, gyilkosság van mindenfelé. Súlyos kérdések ezek, amelyekre Jézusban keresünk és találunk választ. Jézusban ismerjük meg azt, mit jelent embernek lenni a teremtés rendjében. Milyennek teremtette Isten az embert? Jónak. A maga képére és hasonlatosságára. A teremtés után a teremtő Isten és a teremtett ember szeretetközösségben volt egymással. Isten megosztotta gondolatát, tervét az emberrel. Az pedig engedelmeskedett teremtő Urának. Ha el akarjuk képzelni, milyen lehetett a bűneset előtt Isten és az ember kapcsolata, akkor Jézusnak a mennyei Atyával való közösségére gondoljunk: „Ez az én szeretett fiam, akiben én gyönyörködöm” (Mt 3,17). Akik látták Jézus életét, nem egyszer feltették a kérdést: kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek neki? Kicsoda ez, hogy rosszért rosszul nem fizet? Kicsoda ez, aki amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Neki is volt öröme és bánata, barátja és ellensége. Ő is látott szükséget, szenvedett és gyötrelmek között halt meg. De életének minősége, célja és értelme egészen más volt, mint a miénk. Életének alaphangja ez volt: „Igen, Atyám, mert így volt kedves Te előtted. ” Ha Jézusra nézünk, akkor ismerhetjük meg, hogy milyen volt az ember, amikor Istennek engedelmesen élt. Ebben a szeretetközösségben van a mi emberi méltóságunk. Jézus mellett ismerhetjük meg azt is, hogy milyenné lett az ember, ami LELKEM kor fellázadt Teremtője ellen. Egyfelől az ember előtt nagyszerű lehetőségek vannak, másfelől ezekkel a lehetőségekkel rútul visszaél. A 21. század kezdetén azt látjuk, hogy az ember a technika terén óriás, de az erkölcs terén törpe. Világméretű távlatokban ez a következőt jelenti, hogy „Halad a dologi világ és megtorpan az ember. Kényelmesebb az élet, de szomorúbb. Felfedezünk mindent az anyagról, s elveszti önbizalmát az emberi szellem. Szabályozzuk a természetet, s felfal szabályozhatatlan természetünk.” (Váci Mihály: Azóta) Jézus közelében derül ki az, hogy milyen nagy sodrásban élünk. Nem mindig azt tesszük, amit akarunk, hanem azt, amit gyűlölünk. Szép elméleteink vannak, de közben elidegenedünk Istentől és embertársainktól. És ha magunkon nem vennénk észre, mennyire távolra jutottunk attól az emberképtől, amelyet Isten teremtett — akkor nézzünk fel a kereszten szenvedő Jézusra. Rajta, a tiszta, Istennek tetsző Emberfián megrendülve láthatjuk, mivé csúfítja el a bűn az embert és mennyi szenvedést okoz a bűntelennek is. Jézusban ismerhetjük meg az újrakezdés lehetőségét. Mindnyájunkban ott él a vágy, hogy emberhez méltóbb életet éljünk. Ady közismert karácsonyi versében írja: „Ha ez a szép rege / igaz hitté válna / Ó, de nagy boldogság / Szállna a világra. / Ez a gyarló ember, / ember lenne újra...” Adventi örömhírünk az, hogy a Jézus-esemény nem rege, nem vágyálom, hanem valóság. Ő azért jött, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy mi Isten gyermekeivé legyünk. Isten nem mond le rólunk. Még ha mi hitetlenkedünk is, Ő hű marad. Miért lett Isten emberré? Azért, hogy mi, emberek, emberhez méltó életet élhessünk. Hogy tudjunk „Ember lenni mindig, minden körülményben”. (Arany János) ■ Molnár Miklós