Reformátusok Lapja, 2009 (53. évfolyam, 1-52. szám)
2009-07-19 / 29. szám
A magyarországi történelmi egyházak nyilatkozata a szlovákiai nyelvtörvényről Mi, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége vezetői aggasztónak tartjuk, hogy Szlovákiában a közelmúltban elfogadott ún. nyelvtörvény értelmében büntetni lehet a magyar nyelv használatát. Az elfogadott nyelvtörvény súlyosan sérti a Szlovákiában kisebbségben élők jogait és nagyban nehezíti mindennapjaikat. Támogatjuk a Magyar Köztársaság Kormányának és a parlamenti pártoknak a nyelvtörvényt elítélő nyilatkozatait és kérjük őket, hogy lehetőségeik szerint tegyenek meg mindent az európai testületeknél az elfogadott törvény visszavonására, az évezredes zsidó-keresztény értékrend jegyében fogant európai együttélés szabályainak megtartására. Az elfogadott szlovákiai nyelvtörvény alapvető európai értékeket és szabályokat sért, ezért az nem tekinthető pusztán egy ország belügyének. Egyházaink képviseletében nemzetközi egyházi szervezetek segítségét is fogjuk kérni, hogy tegyenek lépéseket az elfogadott szlovákiai nyelvtörvény visszavonásáért. Budapest, 2009. július 8. Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Magyarországi Református Egyház Magyarországi Evangélikus Egyház Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége Egyházi vezetők a Parlamentben Július 8-án a történelmi egyházak vezetői találkoztak Bajnai Gordon miniszterelnökkel. A Magyarországi Református Egyházat Bölcskei Gusztáv püspök, a Zsinat lelkészi elnöke és Csomós József püspök, a Zsinat lelkészi alelnöke képviselte. Utoljára öt évvel ezelőtt találkozott a miniszterelnök a történelmi egyházak vezetőivel, ezért a mostani kiemelten fontos volt, mondta Bölcskei Gusztáv. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke hozzátette: az egyeztetés felszínre hozta azokat a kezdeményezéseket, amelyek félbemaradtak az egyház és a kormány között. Bajnai Gordon arra kérte az egyházvezetőket, hogy tanácsaikkal támogassák a krízisalap működését, valamint segítsenek azt minél több emberrel megismertetni. A püspök ennek kapcsán azt mondta: mi akkor tudunk résztvenni bármilyen kezdeményezésben, ha mögötte elkötelezett és hosszú távú vállalás van. Bölcskei Gusztáv kiemelte: nekünk nincs szükségünk arra, hogy bárki kioktasson bennünket a szolidaritásvállalás fontosságáról, majd hozzátette: az, ahogyan a kormány az elmúlt években az egyházak és az emberek ügyeit intézte, elbizonytalanította a társadalmat. Bölcskei Gusztáv elmondta: bár a miniszterelnöknek voltak konkrét válaszai, akkor fog kiderülni, hogy ezek mennyire komolyak, amikor ebből valóság lesz. „Mi egy kiegyensúlyozott kapcsolattartásra törekszünk” - fogalmazott a püspök, majd hozzátette: „Ehhez az kell, hogy ne ideologikus megközelítésből tekintsenek az egyházakra és intézményeikre. Az egyház és az állam szétválasztása nem jelenti az egyház és a társadalom szétválasztását. Persze ezt mi tudjuk és éljük is, de kell, hogy ebben mindenki partner legyen.” www.reformatus.hu 2009. július 1?. Református szemmel FAGGYAS SÁNDOR Kéretlen kérés Néhány évvel ezelőtt még derültünk Fábry Sándor humoros hasonlatán, hogy „nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országnak” nevezte az afrikai Gabont és az ébredő Malit. Nemrég azonban lefagyott a mosoly arcunkról, amikor elolvastuk a Gallup közvélemény-kutató intézetnek egy 120 országra kiterjedő felmérését, mely szerint a magyarok olyan nagy arányban tartják teljesen kilátástalannak a jelenlegi helyzetüket és a jövőjüket, mint az afrikai Burundiban és a közép-amerikai Haitin. Egyedül Zimbabwében van a társadalom Magyarországénál is nagyobb része ennyire kilátástalan helyzetben, de például az „ébredő Maliban” a miénknél sokkal kisebb a reménytelenek tábora. És míg nyolc-tíz évvel ezelőtt Magyarország volt a közép-európai régió éllovas gazdasága és társadalma, ma Európában a magyarok között a legmagasabb - 51 százalék! - azoknak az aránya, akik úgy látják, hogy a rendszerváltozás óta eltelt húsz év nem hozott javulást az életszínvonalukban, életminőségükben. Nem tudom, a magyar kormány vezetői és szakértői is ismerik-e ezt a megdöbbentő látleletet a magyar lelkiállapotról. Lehet, hogy ennek ismeretében hívta meg a miniszterelnök a történelmi egyházak vezetőit, hogy segítséget és tanácsot kérjen tőlük a kormányzati válságkezeléshez? Olyan nagy a baj, hogy most már az évekig mellőzött, korlátozni próbált, nem egyszer indokolatlanul és méltatlanul támadott és diszkriminált egyházakra is szüksége van a magát baloldalinak mondó, valójában szélsőségesen neoliberális, a szociális problémák és a nemzeti sorskérdések iránt teljesen érzéketlen politikai-üzleti hatalomnak? Olyan nagy a baj, hogy a magyar állampolgárok megfelelő szociális és egészségügyi ellátásáért felelős kormány feje a keresztyén egyházaktól kéri, hogy „különleges érzékenységgel forduljanak a bajbajutott emberek felé”? Fordítsuk meg a dolgot: mi lenne, ha az egyházak, és mi nyolcmillióan, magyar választópolgárok fordulnánk az ugyan erkölcsileg és politikailag is megbukott, de a hatályos alkotmányos rendszerünk szerint akár még kilenc-tíz hónapig hatalomban maradó átmeneti kormány vezetőihez azzal a kéréssel, hogy „különleges érzékenységgel forduljanak a bajba jutott emberek felé”? De hát nem ezt tesszük három éve, amióta ránk hozták, és azóta is egyre mélyítik a válságot a jóléti rendszerváltást és európai felzárkózást ígérő, ám csak saját hatalmukkal és gazdagodásukkal törődő, sokszorosan hazugságon és csaláson ért megélhetési politikusok? És ha három évi folyamatos kérés, követelés, figyelmeztetés, passzív, sőt időnként aktív ellenállás ellenére sem lehetett ezt a kormányzásra alkalmatlan garnitúrát leváltani, vagy legalább jobb belátásra kényszeríteni, csodálkozunk-e azon, hogy ebben a következmények nélküli országban afrikai szintre süllyedt a lakosság lelkiállapota? A magam részéről megértem Bölcskei Gusztáv zsinati elnökünk határozott reagálását a kormányfő különös kérésére, amikor úgy fogalmazott, hogy „nem szükséges bennünket sem kioktatni, sem erre emlékeztetni, mert ezt tesszük, hiszen a társadalmi szolidaritás gyakorlása eleve az egyházak kötelessége”. Ugyanezt nyilvánította ki némileg visszafogottabban Erdő Péter bíboros is a katolikus egyház nevében. A farizeusi kérés és kioktatás visszautasítása azért jogos, mert azt még a jelenlegi magyar kormányfőnek is tudnia kell(ene), hogy a keresztyén egyházakban Krisztustól rendelt kötelező feladat és szolgálat a karitász, illetve a diakonátus. „Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” - parancsolta Jézus tanítványainak, miután a lábmosással példát adott nekik, hogy miképpen cselekedjenek egymással és összes felebarátjukkal. A magyar reformátusoknak az ötszáz éve született Kálvin ma is aktuális és érvényes útmutatást ad arra nézve, hogy az egyháznak, a gyülekezeteknek hogyan kell viszonyulniuk a szociális kérdésekhez, a bajbajutott emberekhez. De nemcsak az egyháznak, hanem az államnak is! Ahogy ő Genfben a kormányzat kötelességévé tette a szegényekről, betegekről és más rászorulókról való szociális gondoskodást, és a politikai vezetők legitimitását a jogszerű és tisztességes hatalomgyakorláshoz és a közjó szolgálatához kötötte, mi is követeljük meg mindezt, és kérjük számon a közhatalommal megbízott politikusokon! Nem a hatalom kéretlen kérése hozzánk, hanem a mi kérésünk és számonkérésünk jogos, de a jog annyit ér, amennyit érvényesíteni tudunk belőle. a Nagyító alatt________________________ A Kárpát-medencei Magyar Református Középiskolák XIV. Találkozójának zárónyilatkozata Mi, a Kárpát-medence magyar református középiskoláinak küldöttei: igazgatók, tanárok, diákok 2009. július 9-12. között tizennegyedik alkalommal találkoztunk, ezúttal Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön. Testvéri közösségben tájékozódtunk az egymás országaiban folyó magyar anyanyelvű oktatásról, kiemelten a református intézmények eredményeiről és gondjairól. Isten iránti hálával fogadtuk a Kárpát-medencei református egyházak és egyháztestek hivatalosan is kinyilvánított egyházalkotmányi egységét, amelynek dokumentumát 2009. május 22-én Debrecenben írták alá. Készek vagyunk minden tőlünk telhetőt megtenni azért, hogy ez az egység a napi gyakorlatban is jelen legyen, és erősödjék a Kárpát-medencei magyar református iskolarendszerben is. Az erdélyi és kárpátaljai testvéreink kifejezik köszönetüket a Magyarországi Református Egyháztól és annak intézményeitől kapott eddigi támogatásokért. Mindnyájan örömmel üdvözöljük a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap létrehozását, és megerősítjük csatlakozási szándékunkat. Felkérjük egyházunk vezetőit, hogy az Alap céljairól széles körben nyújtsanak tájékoztatást, és igyekezzenek annak támogatására külső forrásokat is bevonni. Érdeklődéssel tájékozódtunk az elmúlt év testvériskolai és szakmai-pedagógiai intézményi kapcsolatairól, és ösztönözzük ezek bővítését. Felkérjük a budapesti és a kolozsvári székhelyű református pedagógiai intézeteket, hogy egymással egyeztetve évente mérjék fel, és tanácsaikkal segítsék a határon átnyúló testvériskolai és szakmai kapcsolatokat (osztálykirándulások, versenyek, cserediák-programok, ösztöndíjak, tapasztalatcserék, konferenciák, táborozások, stb.). Az erről készült összegzést tegyék közzé a református egyházi sajtóban és pedagógiai kiadványokban. Fontosnak tartjuk gyülekezeteinkben és más egyházi közösségeinkben tudatosítani református óvodáink és iskoláink küldetésének jelentőségét. Ennek érdekében kérjük a gyülekezeteket és a lelkipásztorokat, hogy személyre szólóan tartsák számon a fiatalokat, és irányítsák őket református oktatási intézményeinkbe. A református nevelés-oktatás közügy, amely egyéni és közösségi áldozatvállalás nélkül nem működhet. Örömmel tudatjuk, hogy mind a szülői viszszajelzések, mind a pedagógiai szakmai kutatások azt igazolják, hogy a református oktatás színvonalas intézményeket jelent, a Kárpátmedencében közel 200 feladatellátási helyen. Kérjük, hogy a szakpolitikusok döntéseikben vegyék figyelembe a magyar református iskolarendszer sajátosságait és igényeit. A sajátosságok között meghatározó az egyházi oktatás autonómiája, amelynek korlátozására ismételten kísérletek történnek. Ukrajnában, Kárpátalján nem látjuk biztosítottnak a szaktárgyak anyanyelven történő érettségi vizsgájának feltételeit. Hiányoznak az ukrán nyelv hatékony tanításának tárgyi és módszertani feltételei, így jelenleg diákjaink számára a továbbtanuláshoz szükséges emelt szintű ukrán nyelvi érettségi vizsga követelményei irreálisak. Romániában, Erdélyben az ingatlanviszonyok rendezetlensége, valamint az intézmények és osztályok indításának központi engedélyeztetése gátolja a magyar nyelvű egyházi intézményrendszer megfelelő fejlesztését. Szlovákiában, Felvidéken a most elfogadott nyelvtörvény veszélyezteti a magyar közösségeket, köztük az egyházi iskolákat is. Magyarországon a középiskolai felvételi rendszer számunkra is kedvezőtlen módosításai gátolják a református iskolák önazonosságának és hagyományainak további erősödését. Ezek a jelenségek arra utalnak, hogy térségünkben nem érvényesülnek maradéktalanul az Európai Unió és az Európa Tanács elvei. Továbbá sérülnek az egyes országok alkotmányában és törvényeiben rögzített szabadságjogok, elsősorban a lelkiismereti- és vallásszabadsághoz, az anyanyelvi oktatáshoz és a szabad iskolaválasztáshoz való jogok. Kérjük az egyházi és az állami döntéshozó testületeket, hogy az emberi és közösségi jogokat figyelembe véve méltányolják észrevételeinket, és segítsék intézményeink értékteremtő és értékmegőrző tevékenységét. A zárónyilatkozatot elfogadták a résztvevő intézmények képviselői: Arany János Református Gimnázium, Szakképző Iskola és Diákotthon - Nagykőrös, Baczkanadarasi Kis Gergely Református Kollégium - Székelyudvarhely, Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium - Budapest, Bethlen Gábor Református Gimnázium és Szathmáry Kollégium-Hódmezővásárhely, Bethlen Gábor Kollégium - Nagyenyed, Bocskai István Ref. Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium - Halásztelek, Csokonai Vitéz Mihály Ref. Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium - Csurgó, Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona - Debrecen, Ecsedi Báthori István Református Gimnázium és Kollégium - Nagyecsed, Erdélyi Református Egyházkerület, Tanügyi Osztály - Kolozsvár, Gödöllői Református Líceum, Gimnázium és Kollégium - Gödöllő, Juhász Gyula Református Gimnázium és Szakképző Iskola - Makó, Kecskeméti Református Gimnázium - Kecskemét, Kiskunhalasi Református Kollégium Szilády Áron Gimnáziuma - Kiskunhalas, Kolozsvári Református Kollégium - Kolozsvár, Lévay József Református Cimnázium és Diákotthon - Miskolc, Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium - Budapest, Lorántffy Zsuzsanna Református Általános Iskola és Gimnázium - Kaposvár, Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium - Nagyvárad, Magyarországi Református Egyház Zsinati Oktatásügyi Iroda - Budapest, Marosvásárhelyi Református Kollégium - Marosvásárhely, Nagyberegi Református Líceum - Nagybereg, Pápai Református Kollégium Gimnáziuma - Pápa, Pápai Református Kollégium Tatai Gimnáziuma - Tata, Pécsi Református Kollégium Gimnáziuma és Általános Iskolája - Pécs, Péterfalvai Református Líceum - Péterfalva, Református Gimnázium - Kisvárda, Református Kollégium - Kézdivásárhely, Református Kollégium - Sepsiszentgyörgy, Református Pedagógiai Intézet - Budapest, Református Kollégium Általános Iskolája és Gimnáziuma - Tiszakécske, Romániai Református Pedagógiai Intézet - Kolozsvár, Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma, Általános Iskolája - Sárospatak, Szegedi Kis István Ref. Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium - Békés, Szegedi Kiss István Ref. Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium - Mezőtúr, Szentendrei Református Gimnázium - Szentendre, Técsői Református Líceum - Técső, Wesselényi Református Kollégium - Zilah. «