Regélő, 1835. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)

1835-11-26 / 95. szám

R­E­T­É­SÍ Ő. IPISÍ­ üsI­Tt csütörtökön november 26kan 1835. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul , postán 6 ft. pengőben. A’szerkezői hivatal­ban évnegyedenként ’s képek nélkül is válthatni példányt. A’folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLÉS. Hár­om vőlegény ’s csak egy menyasszony. Telegdy Malvina, ki szép házzal, takaros gazdasággal, virágzó szépséggel ’s szünetlen jó szeszélylyel birt, alig haladá­ el huszadik évkorát, midőn éppen elhunyt első férjéért viselt gyász­­fátyolát készült magáról letenni. A’ körülmények illy létében méltán ’s bizalmasan lehete állítani, hogy imádók hi­ányában nem szenvede , mi valóban úgy is volt. A’ boldog Malvina számtalan kérőtől véteték körül, kik közül azonban három hódúit neki leghatalnasbban; t. i. Ökörhát Tamás rendkívül kövér, ’s testes, hajdan dirzs kereskedő. Még most is annak tartalék ugyan , de ez csak üres gőz volt, — és gazdasága voltakép csak adósságokból álla. Miután nehány tönkre jutott kereskedései őt igen szorongó állapotba dön­tötték vala, a szúkárságos pénzügyét más szerencsésebb berélge­­tés által vágyott felsegélni, az az: a’szép fiatal özvegyet, ennek még bájlóbb hozzávalójával együtt, mesterségesen kivetett hálójába igyekezék édesgetni. Vasevő úr, kapitán, legjobb korú fér­fi, élte pályáján a’ szerelem körében magának sokféle tapasztalásokat szerezvén éppen nem látszott hajlatlannak a’, házasság kikötőjébe evezni. De mint­hogy tulajdon vagyonnal nem birt, felette helyesnek találá, hogy jövendő nője azzal bírjon ;’s mivel szerény kivánságinak a’ szép Malvina meglehetősen megfelelt , magát eltökélő, bár­mi ily módon is , őt kezével szerencsésíteni. Gyu­lay tanácsnok, szép, igen jeles szívű és elméjű fiatal ember, de — vagyontalan, első szerelem füzével szereté Malvinét; azonban félénksége soká elcsü­ggeszté bátorságát, hogy neki — az imádottnak — komoly ajánlatit nyilatkoztatná. A’ szép Özvegy csak hamar észre vévé belső küzdését, ’s mivel szenvedése csak ugyan szivére hatott, addig nem szű­nt­ meg őt vigasztalni, m­ig szerelmét é s kivánatit neki nyilttan meg nem vallá. Édes kézszoritás fejezé­be ezen jelenetet, és a’ szerencsés Gyulay azon ígéretet nyeré, hogy nem

Next