Regélő, 1836. július-december (4. évfolyam, 53-104. szám)
1836-07-31 / 61. szám
61. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul ; postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p.p. Pesten vasárnap julius 31 — 1836. ELBESZÉLÉS» Egy nyolczvan éves asszonyság vallomásai. (F r anci a szerint.) Ismét uj év jön, ’s valamint sok másoknak, nekem is számos látogatást kelle tennem, többek köztt anyám barátnéjánál is. Ezen asszonyság iránt azon tiszteletet éreztem magamban , mellyet a’ tisztes aggkor szokott bennünk gerjeszteni (Rode asszonyság élete 80-ik évében állott); sok hálával tartoztam azon jósága és kímélete iránt, mellyet hozzám mindig mutatott, ’s ezen felül valami megfejthetlen bájt találtam az éltes asszonyságban. Rode asszonyság meleg érzelemmel bírt, mellyet sok évei el nem törűlhettek, ’s olly szellemmel, melly egy élénk emlékezet által is még ama különös érdemre számolhatott, hogy életét sokáig és a’nagy világban élte. Azzal semmi esetre nem birt, mit mi tökélyes nevelésnek nevezünk ; az ő kora az asszonyi nemnek általában nem sok ismeretet engedek meg, sőt talán az éles elmék is szűkebbek voltak akkor. Nekik az akkori nagy irók olvasása adott némi lelket és kellemet , mellyet már nem találunk, ’s mellyet csak az akkori irók hódolataiból itélhetünk meg. Ezen keveréke a’ komolyságnak és semmiségnek náluk furcsa szabálytalanságokat szültek; lehet látni asszonyokat, kik jó izlésök, de soha vagy igen ritkán jó műveik által lettek híresekké. Az őket meghaladó férfiak viszhangjai lévén , megelégedtek, hogy azokat csudálhassák, anélkül, hogy próbát tettek volna velek a’ pálmáért versenyt futni; ’s azért jobban is szerettettek mint mi; akarták ugyan őket birákká, de nem versenytársaikká fogadni; az Ízlést oda engedék nekik, de nem a’talentumot. Innét, mint hiszem, több boldogság és életkellem következik, mivel a’ mi szerepeink meghatározottan voltak kitűzve; hagytak minket uralkodni, mert jól tudták, hogy csak rabszolgálók vagyunk; kezünkbe adák a’ királyi pálczát, de nem bocsáták azért lánczaikat; jobban szerettek minket, de kevesebbé becsültek.