Regélő, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1837-01-15 / 5. szám
34 jeles vonásai közé tartoznak; honnét, honnét nem eredek, magam sem tudom; —• arra egyre emlékezem , hogy mint gyermek többnyire leány testvéreim között neveltetvén inkább fürkészém ezeknek pályás bábjaikat — mint a’ bodza-fán nyargaló bajtársakat — ’s szégyen, nem szégyen — mivel már ön-ismertetésem szóba jött — csak megvallom, jelenleg is, noha már férfikorba léptem, inkább szeretem a kávénénikék becses társaságát, mint bármi ily füst-gomolyok közti fuldogáló kártya-hősökét. — ’s innét nem is lesz nehéz következtetni, hogy mit illy tisztes körökben hallok, sajátommá teszem, ’s alattomban meg is kisértem tudni- vágyómat, így bókolék most érintett vonzalmimnak a’ közelebb lefolyt évek egyikének őszuta (november) 30-kán. Másin *), ki sokkal takarékosabb , hogysem árvaságra jutott fél-tuczat unokáját koldus-botra szeretné juttatni— az ide nem tartozván, hogy ő 80-at túl haladva is szereti ruházatait a’ legújabb divat szerint dolgozó szabóval váratni — a’ most említett napot megelőző délután elutazván, és szorgalmatos Mártaként kissé könnyen gondolkozó apám elől minden szekrény-kucsőt, ’s ezek között felejdékenységből az élés-kamráét is, magával vivén, a’már tudva levő előitélet szabályai szerint sz. András böjtjét — ámbár nem örömest de kénytelenül — megünnepeltem. Azonban hála felejdékenységének alig tevem a’nem szokott böjtölés által elgyengült testemet puhaágyomba, legott — mint fürdő után a’csecsemős — csendes álomba merülvén, egy, eddig általam nem ismert, bájos tájba vezérelt etém. Ezen festőleges vidék egy kecsteljes völgyből állott; lejtős részén sűrű gallyas cserfák párkányzák a’ közel fekvő faluba kigyódzva vezető utat; terebélyes hársak hősében vöröslött a’ kath. egyház födele; a’ szalma-tetejű pórházak közül egy eleven sövénynyel kerített csinos lak vala a’ többitől — mint menyasszony a’ násznéptől — különböztethető; a’ falun, mellyet szép kiterjedésű rét övezett, túl egy mohos kőszirt romjai köztt csillámlott a’ csörgő patakocska; ettől keletnek vala látható egy nehány percznyi távolságra fekvő szomszéd falucska, mellynek bajló tekintetet adott egy vörös födelű’s több oszlopon pihenő előesztrezettel (Vordach) ékes sárga fénylak (residentia) ; ugyan ezen részén (az előbb emlitett falunak) vala egy kútfor-rás, a’ mellyhez vezető út fiatal fákkal volt beültetve. Ehhez sietek én, mint szomjas szarvas a’ nap tűzétől felhevitve; ’s ki gondolná közűletek szép olvasónéim, hogy ezen hely vala találkozásunk tanyája? ezen helyen zsenge szerelmem mámora elrejtve? úgy van! látám őt a’ kedvest, szót is válték vele, ha éppen azon pillanatban Kristóf — a’ Környékünkön így neveztetik az öreg-anya, az öreg-apa per’ig pasi, ’s ez véleményem szerint nem helytelen különböztetés.