Regélő, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1837-06-11 / 47. szám
47. m . Pesten vasárnap junius H — 1.SS'S'. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. mEl 99 ELBESZÉLÉS. Adelaida a' havasi pásztoráé [Folytatás.") .Ide jövök, és Oresztanom is megérkezett. — Midőn kimondhatlan hévvel átkarolva lecsókolt , — ezt mondá szelíd hangon: — „te akartad múltkor kedves Adelaidám! — én elmaradtam — és igy elmulasztom kötelességemet, ’s életemnek legszebb idejét. — Az, mitől féltem, megesett. Ütközet vala, mellyben csapatom vitézül vívott, ’s megmutatta bátorságát! és én ott nem valók! — Becstelennek itéltettem el, ’s igy el vagyok veszve! — Neked kedvesem! nem tulajdonitom szerencsétlenségemet, nem fedlek, ’s nem kárhoztatlak. — Még egygyel tartozom áldozni neked, és ezen áldozatot szivem már betölté . Ezen szavak hallásán remegett egész valóm; vérem megfagyott, lélekzetem fogyni kezdett; eszméletemet vesztve dűltem férjem karjai közé. — Ő pedig használván ezen időpontot, pisztolával agyon lövé magát. A’ durranás engem eszméletre hozott. — Azon állapotot, mellyben akkor valók, leírnom lehetlen. Mostani jajaim és sírásaim csak gyenge árnyékaik akkori keserű fájdalmaimnak. E’ napot ’s éjt meredve és kővé válva töltém el férjem véres teste mellett. Másnapi reggel utósa kétségbe esve nem tudok sírni, mert könyeim jéggé fagytak ; de eltökélem, hogy itt vele együtt egyszersmind pirulásomat is eltemessem. — Ez volt halálomnak első órája! a’ végsőt pedig örvendve várom, mert lelkem könnyebben válik el testemtől, mint én illy szeretett férfitól. — Két napig eledel nélkül ástam egy letört fának segedelmével ezen sirt; ’s midőn erőm egészen elfogyott, Oresztannak mellyén ájulást lelek. Végre betemetem e’ sírba életemnek minden örömét, és szivem fogadást tön Isten előtt , hogy itt bevárom vég-órámat, melly vele egyesíteni fog. — Azonban kiszáradt 's elgyengült belsőmet az éhség hatalma rohaná meg. Józanságom az élet-kivonatnak természeti folyását gátlani nem volt képes ; ’s azon életet még ápolnom is kellett, melly nekem sokkal keserűbb a’ várt halálnál! — Áz