Regélő, 1837. július-december (5. évfolyam, 53-104. szám)
1837-11-26 / 95. szám
95. fr S' fr fr JW# Pesten vasárnap november 26^ 183'S'. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft borítéktalanul, postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. A’ mit rónai csalogány. (Folytatása ) Az ősz atya égre emelt karokkal imádkozott, ’s imádság közben hallva rogyott le. Anasztáziának kiszáradt szemei láták atyja hidegült tetemeinek vég vonaglását, de még is folyvást énekelt. Mindig rémisőbben hangzottak életet és reménytelölő szavai; hangja többé nem emberi hang volt, hanem egy föld feletti lényé. Irtózat szállta meg Bagurt ’s népeit, és egyhangúlag kiálták: „szűnj meg , szűnj-meg, különben hangod megöl!“ Anasztázia folyvást énekelt. Hangjától mintegy előidézve kezdtek az orkánok zúgni, ’s a’ villámok harsogni; de Anasztázia hangja felülmulá a’ lázadt természet ’s elemeknek zaját. — Most közösleg minden remegett, ingott, és egy , földünkön szokatlan, tünemény következék be. A’ föld rengett; mély repedések nyíltak a’ gyepen; az óriási bálványszobor leomlott, romjaiba temetve Bagurt ’s a papokat; a’ népet tátongó örvények nyelék el. — Anasztázia énekelt. A’ fák kiszakadtak , lomb-ernyőikkel az öreget és ifjat eltemeték. — Csak most változott meg az ének; a’ romlást ’s veszélyt idéző hangok szelíd panaszszá olvadtak, — e’ pillanatban őt is eltemeték a’ kidült fák; de még az omladványok alól is nyájas ömledező hangok zengtek fel. A’ földrengéses elemek dühe kietlen pusztává tevék a’ tartományt. Az omladványok közül három zöld pázsit hant emelkedék fel, minek vad mellék-utakon, hol szerencsétlenek vagy meggyilkoltak temetlenül korhadnak, most is gyakran láthatók. Ezen halmoknak egyikén fájdalmasan, de bajló hangon éneklő madárka ült. — Ez a’ muromi csalogányról szárnyaló rege! *) És mint századok előtt énekelt, most is énekel, ’s mint akkor, most is halált, árulást ’s pusztulást idéz elő hangjával. A’ vándor, kit bal sorsa ez ének hallására kárhoztat, lábát lelánczolva érzi, ’s St. Oka partjától Volga eredetéig terjedt e’ borzasztó csalogányról a’ népmonda.