Regélő, 1838. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)
1838-04-08 / 28. szám
281_ $ $$ JMeffjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évig Ujja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán fi ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. Pesten vasárnap április S— ELBESZÉLÉS. Házassági jelenet. (LANGER JÁNOS után.) A’ pipa ’s kávé mellett ülő Kétey báró egy reggel szokása szerint hírlapokat olvasott. Többi között a ma chinai legyezőkről szálló hirdetményre talált, mellyek mr. Morages, rue vieilles Andriettes á Paris, gyárában találtattak, minővelt é r k e d i comtesse az elnök estélyében annyira kitűnt, hogy Sophoklesként, kit a’ görög nép szomoníjátékaiért fővezérséggel tisztelt meg, elmondható: ez volt éltemnek legszebb napja! — Sebesen futott a’ hírlappal neje előteremébe , az olvasottat vele közlendő. Kopogat — semmi felelet — az ajtót kinyitja ’s bekukucsál — „Alice, szerelmem — tudni kell, hogy a’ báró még csak három hónapos házas volt — angyalkám, tubiczám, én vagyok!“ — Az angyalka siket néma volt, vagy jobban mondva, a’tuba galamb kirepűlt. Egy inastól, ki a'szobán keresztülment, megérté a’ báró végre, hogy neje nincs honn. A’ fiatal férj azonban olly boldognak érzé magát „ama csendes körben,a hol a’ házi asszony szorgalmas kacsácskáit folytonosan mozgatja, az az: köt, hímez vagy játszik, hogy annak varróasztalkája mellé székre dűlve, kötő pamutján bibéikéit; a’ házas életnek tündér álomban ringató képeivel, a' mézes hetek aczél - ’s réz-nyomataival foglalkozott elméje a’ nélkül, hogy a’jövő s urodalmasabb házas élet fametszvényeire gondolna. Az imádott tárgy távollétében minden, mi csak vele érintkezésbe jő, százszoros becsű előttünk; egy darabka hajtekerő papirost p. o. többre becsülünk, mint egész költeményt, mellyhez a’ költész üstöküknél fogva rángatá elő rimeit; egy hajfürtöcske kedvesebb, mint az angol lord kanczellárnak egész vendéghaja; egy ön keze által írott konyha-czédula, bár mi hibás legyen is az (e’ részben némbereink a’ telegraphokhoz hasonlitnak), inkább érdekel, mint a’ „magyar irók remekei”, ha mindjárt azok közt egy Berzsenyi ’s Csokonai ’s a’ t. versei lennének is. Nem ivott e ki bizonyos Angol egész üst vizet, mellybe kedvese ujjat mártotta? — A’ Lengyelek