Regélő, 1839. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)
1839-03-21 / 23. szám
23 . Pesten csütörtökön martius 21.? 18311. Megjelelt társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritektalamil. postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, nagy képe VI kr. p.p. é ELBESZÉLÉS. *1’ b e t e g e Ti. (Irta PÓLYA ENDRE.) Szép nap, szebb mint decemberben kívánható — ’s hideg volt, de nem szerfeletti. — Két ifjoncz szótalan és komolyan üldelt a’ gyéren sütött homályos de csinos szobában. — Az asztal melletti magas, piros, jól termett, átható tekintetű; ábrázatján valami bizodalmas, lélekre ható; — előtte három négy nyitott könyv, egy holt koponya csontokkal keverve; körültte műképek. — Úgy látszott , kedves és már ismert tárgyakat nézdek; egész valója művészt vagy gyógyászt árult el, — csak ollykor vete egy szegző pillantatot a’ kályha melletti sóhajtozó halvány szőke alakra, ki merengve ábrándozott alacsony sugár alkatával egy pamlagon, ’s csak teste volt jelen. — Jó darab idő folyt le , hogy az asztal melletti meg mozdult, ,Huh!‘ de hideg van!— de miért is nem sütnek, — vagy legalább miért nem rakják fel a’ téli ablakokat ?4 „Átkozott meleg!— talán csak nem akartok kipörkölni?44 — mond felugorva a’ pamlagról Lajos. Most a’ két alak egymás előtt állt, ’s egymásra nézett. ,Ha ha ha! vagy úgy! — most jut eszembe — mond a’ gyógyász — hogy te cura alatt vagy — ezzel a’ rémitő hideggel forró véredet akarják enyhitni.4 „És ezzel az átkozott meleggel a’ te béka-véredet akarják felforralni !44— kiált boszúsan elfutva Lajos. „Hm hm! — mond a’ gyógyász — egy kicsint tüzes, de jó ifjú. Csak tudnám baját; — a’ fiú igy egészen elromlik; már is csak képzeletének él. — Hogy szerelmes, bizonyos , hanem kibe és mióta ? Ha tegnap színházban nem valók vele, hinném, hogy a’ tanácsosnak leánya. — Hozzá, úgy látszék, vonszó sott: — de mikor a’ mai fiatalság mindenhez vonszódik! — Vele mulathatott