Regélő, 1840. július-december (8. évfolyam, 53-104. szám)

1840-11-26 / 95. szám

93. Pesten csütörtökön november £©ken 1840. Megjelelt társával egi­tt h­etenként Kfts­.er vasárnap és tsötörtökön. Fél évi ilirja helyben képekkel 5 ft. baritéktalanul; postán­­i ft. pengőben, tlinlapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes sz­ám­a, vagy képe 12 kr. p. p­ ELBESZÉLÉS. Tizenn­yolcz év — feh­ér* h­aj. (Beszélyke.) Két évi távollét után ismét láttam őt a’ színházban. Szépsége volt-e, mi minden szemet feléje vonszott ? — Egész földszin tekinte­te páholyán látszék függni; egyedül én nem mertem fölpillantani. Csak lassanként vettem erre bátorságot; szemem hamar feltalálta őt, de olly hamar, ’s olly irtózva vissza is rezzentem. Most jön előttem vi­lágos a’ megjelenése­­ okozta zaj ; testemen lázas borzongás futott végig; térdeim inogtak. „Szegény, szerencsétlen Henriette!“ — sohajtam és görcsösen ajkaimat haraptam. Egyik szomszédom ruhámnál fogva megrántott­ , látja ön ama hölgyet ott a’ páholyban — suga fülembe — nem feltetsző-e, midőn o­ly fiatal személy egészen megőszül?4 — ,„’S milly villogó fekete szemei vannak444 — jegyzé­ meg egy másik. — t , Kár, valóban kár!” — „„Ha romantikus volna közt­ünk — szólít­­ közbe egy harmadik — mi szép tárgyat találna ez idétlen szülemény­ben egy balladához, á la Heine, mellynek olvasásánál nem tudja az ember, sírjon - e, vagy nevessen. Tüzes szemek és ősz haj , vágy és élet-eltelt­ség, szép képe literaturánknak!““ — Nem szántam vol­na e’ szemtelent meggyilkolni. Végre föllebbent a’függöny. Ki m­ondja­ meg, mi történt a’szín­padon ? Részemről nem tudom. A’ tömeg kaczagott, nekem pedig a’ gyötrelem sziklája feküdt mellemen. Kirohanni szerettem volna, de valami ellenállhatlan erő azon helyhez lánczolt, hol áldozatom volt; homlokomon hideg verejték gyöngyözött alá, de én maradtam. — Felvonás köztli szünet jön;szomszédim újból kezdék mulatozásukat, ’s a’ beszéd tárgya ismét a’ fehér hajú leány lett. , Fogadni mernék — monda egyik — hogy e’ szegény kisasz­­szony valamelly éji sétáján rémet látott. Olvasta-e ön a’ prevorsti látnoknőt? Higyye­ el ön nekem, hogy ezen Kerner—4 — ,„költő és — szász ! — vága közbe a másik; — sem rémek, sem látnok.

Next