Regélő, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-03-21 / 23. szám
23. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. Don Alonzo. Második szakasz. (Folytatás.) .Hát ez a’ háború ? — monda Donna Isabel magában. — Ah de szeretném, ha szám a’ kivontt fegyvereket visszadagadhatná; bár csak isteni hatalommal bírnék, hogy a’ világnak békét, örökös békét ajándékozhatnék. Engedjetek futni, engedjetek helyet keresni, melly az embert elrejti.4 .Ah ! — beszéle tovább, és szemei könyökkel töltek meg,— miért nem élek magánosan és elkülönözve, mint ezt Istentől olly gyakran forró könyük köztt kértem. Miért nem rejtnek engem egy zárda szent falai, hogy ott napjaimat békében tölthetném! Ekkor meg lennék kimérve egy nagy veszély tanúságától; akkor nem kellene a’ legnehezebb próbák terhe alatt nyögnöm. — Istenem uram! mire visz engem a’ sok nyomor ?— Alonzót kevésbbé fájdalmas gondolatok kinzották. A’ két küzdő pártnak minden mozgására vigyázott; mellyik leend győztes, még bizonytalan volt. — „Szent Jakab fegyverére — kiálta nyugtalanul— miért nem lehetek én ott?44 .Ne hagyjon el ön minket !” — kiálta Donna Isabel kérelmes, de egyszersmind parancsoló hangon. Ekkor hát ismét mellé ült, és bátor volt kezét szoritni a’ hölgynek , mellyet ez feléje terjesztett, hogy visszatartóztassa. — „Az örök égben levő Istenre — monda Alonzo —legyenek önök nyugodtak, és ne féljenek nagyságos hölgyek; önök itt biztos helyen vannak. Nézzenek körül! e’ fa ágai őrzik önöket sánczokként minden pillantások ellen, és biztosabb búvhelyül szolgálnak, mint nagytiszteletű nagybátyám háza. Magas szentségű anyja Krisztusnak, milly nagy veszélyeken estek önök keresztül !44 .Igen , úgy van, ön nélkül e’ rémes éjszakán lángok köztt kellett volna meghalnom— monda halkan Donna Isabel, és kezét,