Regélő, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)

1841-03-21 / 23. szám

23. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. Don Alonzo. Második szakasz. (­Folytatás.) .Hát ez a’ háború ? — monda Donna Isabel magában. — Ah de szeretném, ha szám a’ kivontt fegyvereket visszadagadhatná; bár csak isteni hatalommal bírnék, hogy a’ világnak békét, örökös békét ajándékozhatnék. Engedjetek futni, engedjetek helyet keresni, m­elly az embert elrejti.4 .Ah ! — beszéle tovább, és szemei könyökkel töltek­ meg,— mi­ért nem élek magánosan és elkülönözve, mint ezt Istentől olly gyak­ran forró könyük köztt kértem. Miért nem rejtnek engem egy zárda szent falai, hogy ott napjaimat békében tölthetném! Ekkor meg lennék kimérve egy nagy veszély tanúságától; akkor nem kellene a’ legnehezebb próbák terhe alatt nyögnöm. — Istenem uram! mire visz engem a’ sok nyomor ?— Alonzót kevésbbé fájdalmas gondolatok kinzották. A’ két küz­dő pártnak minden mozgására vigyázott; mellyik leend győztes, még bizonytalan volt. — „Szent Jakab fegyverére — kiálta nyugtala­nul— miért nem lehetek én ott?44 .Ne hagyjon­ el ön minket !” — kiálta Donna Isabel kérelmes, de egyszersmind parancsoló hangon. Ekkor hát ismét mellé ült, és bátor volt kezét szoritni a’ hölgynek , mellyet ez feléje terjesz­tett, hogy visszatartóztassa. — „Az örök égben levő Istenre — monda Alonzo —legyenek önök nyugodtak, és ne féljenek nagyságos hölgyek; önök itt biztos helyen vannak. Nézzenek körül! e’ fa ágai őrzik önöket sánczokként minden pillantások ellen, és bizto­sabb búvhelyül szolgálnak, mint nagytiszteletű nagybátyám háza. Magas szentségű anyja Krisztusnak, milly nagy veszélyeken estek önök keresztül !44 .Igen , úgy van, ön nélkül e’ rémes éjszakán lángok köztt kellett volna meghalnom— monda halkan Donna Isabel, és kezét,

Next