Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-06-11 / 47. szám
1181 Mariano nem hogy a' szobákba ki- svánkozott volna, sőt szerette az eligazítást , mert csak nélküle érheté el gondolatival a’boldogság’fokát, melly-röl a’ véres találkozás leszédité. Tudta minő szüksége lesz Fiammára, és még is a’ perczben örvendett megszabadulhatni tőle. (Vége következik.) Költemények: Én. A’ világ az isten’ kertje, Gyom ’s virág vagytok ti benne, Emberek! Én a’ kertnek egy kis magja, De az ur ha pártom’ fogja, Benne gyom tán nem leszek. Tiszta e’ kebelnek mélye, Égi kéz töveti beléje Lángokat; És a’ lángok szűzen égnek Szent oltárul az erénynek El nem romlott szív alatt. Nem építek sors’ kegyére, Tűröm, mit fejemre mére, Jót, roszat; Mit ma ád, elvészi holnap, Majd megadja a’ mit elkap. Jellemképe változat. Mint a’ róna, hol születtem , Lelkem’ útja tetteimben Egyenes, Szavaimmal egy az érzet, Czélra jutni álbeszédet Tétovázva nem keres. És az ég szivem földébe Drága fádat ülteté be, Szerelem! Koszorúba fűzöm ágit, Koszorúm’ szerény virágit A’ hazának szentelem. Petőfi Sándor: Szerelem’ utóhangja. Áldott az óra, mellyben Először láttalak. Áldott örökre , mellyben Enyémnek mondtalak. Boldog valék magamban, De boldogabb veled; Szived megnyílt előttem, ’S az ég fejünk felett. Hogy életünk öröm volt, Onnan gondolható, Mert nem tartott sokáig, Mint minden földi jó. Erdélyi. POZSONYI KÉPEK. II. Országgyűlésünk külsőségei. Vannak elegen, kik jelen országgyűlésünk’ belső politikai életének közlését a’ legritkább, ’s legfinomabb szellemi táp gyanánt adogatják most be az erre olly kiváncsi magyar közönségnek; én tehát jelen pozsonyi képemben országgyűlésünk’ külalakjának rajzával szándékozom csak bíbelődni , a’ mi épen nem haszontalan, hálátlan munka, mert kivált jelenkorunkban sokszor több függ a’ külső mint bel- 1482