Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-03-23 / 24. szám

FESTI DIVATLAP. ——»15 Második év. ® «—---­Kiadja és szerkeszti Garay János. Csütörtök, 24.SZ. mart. 23. 18413* Megjelenik minden héten kétszer egy divat képpel. Előfizethetni minden k. postahivatalnál. Külföldre csak a’ bécsi k.főpostánál. Kolozsvárott t. Méhes urnál.—Ára félévre,helybenö ft. postánfi ft.pengőpénz. Kiadó hivatal, Leopold - utcza az apáczák’ során levő 189 sz. Rottenbiller-ház, második emeletében­ A' DALÜNNEP' megnyitó beszéde. Ha ifjút látunk, ki korának minden csalódásaival az életbe lép, megragad­va mindent, mit a’ sors elejébe vezet, szerelmét adva mindennek, mihez köze­líthet , lelkesedéssel átkarolva az egész életet, szivünket látott örömének ér­zete önkénytelen megragadja. Vissza­emlékezünk azon korra, mellyben mi is ifjak, mi is boldogok valánk mint ő; ’s habár életünknek már tarlóban álló mezején kevés örömöket arattunk vol­na is: a’ bizodalom, mellyel az ifjút életébe lépni látjuk, eltölti szivünket ’s szinte úgy látszik, mintha illy remé­nyek nem is csalhatnának. — Szép, baj­ló szaka életünknek az ifjúkor; örö­mei, mellyeket tapasztalás nem zavar, tisztábbak, — lelkesedése forróbb, — magok keservei édesek, de van vala­mi , minek látása még tisztább, még magasabb örömökkel tölti keblünket. Egy becsülettel eltöltött életnek alko­nya ez, az ezüst koszorú, mellyet az­­ idő a’győzelmes bajnoknak, kirei é’ szenvedélyeit átküzdé, homlokára tűz; a’ magas nyugalom mellyel az agg kö­rültekint, és melly csak erénynek ’s hosszú nehéz fáradságoknak juta dijául; ’s kinek ezt engedé elérni végzete, azt joggal üdvözli, joggal hirdeti sze­rencsésnek azon baráti kör, melly kö­zölt élete elfolyt ; s megérdemli, hogy kiknek napjait szentelé, ’s kik között most, mint az érett kalász, termékeinek terhe alatt, meghajolva áll, áldást mond­janak tisztes fejére. De vannak emberek , kiknek hatal­mas szavak, házi falaikon tulhatva, nemzetekhez szólt; kiknek gondolatjai ezer fejekben, érzelmei millió szivek­ben viszhangozának; emberek, kiket isten egy egész népnek adott ajándé­­kúl, hogy mint a’ gazdag forrás, nem­csak a’helyt, honnan eredtek, de hosszú futásokban az egész vidéket, mellyen habjaik átvonulnak, virulással töltsék; ’s valljon, ha illy férfi azon napoknak egyikéhez jó, mellyeket éltünk’ egysze­rűsége között mintegy nyugpontoknak jeleltünk ki, nem méltó-e, hogy vala-24

Next