Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-03-23 / 24. szám
FESTI DIVATLAP. ——»15 Második év. ® «—---Kiadja és szerkeszti Garay János. Csütörtök, 24.SZ. mart. 23. 18413* Megjelenik minden héten kétszer egy divat képpel. Előfizethetni minden k. postahivatalnál. Külföldre csak a’ bécsi k.főpostánál. Kolozsvárott t. Méhes urnál.—Ára félévre,helybenö ft. postánfi ft.pengőpénz. Kiadó hivatal, Leopold - utcza az apáczák’ során levő 189 sz. Rottenbiller-ház, második emeletében A' DALÜNNEP' megnyitó beszéde. Ha ifjút látunk, ki korának minden csalódásaival az életbe lép, megragadva mindent, mit a’ sors elejébe vezet, szerelmét adva mindennek, mihez közelíthet , lelkesedéssel átkarolva az egész életet, szivünket látott örömének érzete önkénytelen megragadja. Visszaemlékezünk azon korra, mellyben mi is ifjak, mi is boldogok valánk mint ő; ’s habár életünknek már tarlóban álló mezején kevés örömöket arattunk volna is: a’ bizodalom, mellyel az ifjút életébe lépni látjuk, eltölti szivünket ’s szinte úgy látszik, mintha illy remények nem is csalhatnának. — Szép, bajló szaka életünknek az ifjúkor; örömei, mellyeket tapasztalás nem zavar, tisztábbak, — lelkesedése forróbb, — magok keservei édesek, de van valami , minek látása még tisztább, még magasabb örömökkel tölti keblünket. Egy becsülettel eltöltött életnek alkonya ez, az ezüst koszorú, mellyet az idő a’győzelmes bajnoknak, kirei é’ szenvedélyeit átküzdé, homlokára tűz; a’ magas nyugalom mellyel az agg körültekint, és melly csak erénynek ’s hosszú nehéz fáradságoknak juta dijául; ’s kinek ezt engedé elérni végzete, azt joggal üdvözli, joggal hirdeti szerencsésnek azon baráti kör, melly közölt élete elfolyt ; s megérdemli, hogy kiknek napjait szentelé, ’s kik között most, mint az érett kalász, termékeinek terhe alatt, meghajolva áll, áldást mondjanak tisztes fejére. De vannak emberek , kiknek hatalmas szavak, házi falaikon tulhatva, nemzetekhez szólt; kiknek gondolatjai ezer fejekben, érzelmei millió szivekben viszhangozának; emberek, kiket isten egy egész népnek adott ajándékúl, hogy mint a’ gazdag forrás, nemcsak a’helyt, honnan eredtek, de hosszú futásokban az egész vidéket, mellyen habjaik átvonulnak, virulással töltsék; ’s valljon, ha illy férfi azon napoknak egyikéhez jó, mellyeket éltünk’ egyszerűsége között mintegy nyugpontoknak jeleltünk ki, nem méltó-e, hogy vala-24