Regélő Pesti Divatlap, 1844. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-04-21 / 32. szám
503 Útmutatást nekem ne is Adjatok — Szent Dávid hárfájára sem Hallgatok! Orrnál fogva senki engem nem czibál; Azt cselekszem, a’ mi tetszik... tudja Pál, Mit kaszál. ...E.ik, de én itt egyre másra, Mint malom , Csak darálok , csak darálok , ’S szomjazom. Adjatok bort, — a’ malom jól nem megyen, Hogyha nincs nedv, a’ mi hajtsa bőviben. Hadd igyam hat! hogy forogjon Kerekem, Meg sem állok, csak a’ kancsó Feneken : Bárha mingyárt —a mint Falstaff szólana — Bárha, mondom, egy mérföldig tartana. ...Hol is hagytam?... tudj’ a’ gólya... úgy, igaz ! A’ malom volt az utosó, Vagy nem az ? Mit is mondtam — a’malomról?—Én bízón, Hogyha présbe csavarítnak, sem tudom. Annyi szent: a’ szemem’ héja 011 y nehéz, Mint malomkő, — tán az álom környékez. Elég is ma a’ tivornya, ágyba hát — Álmodozzuk folytatását, jó ’jszakát. PETŐFI. GYALOG UTAZÁS BÁNÁTBAN. (Vége.) Mint ismeretlenek a’legelső vendégfogadóban kérdezősködénk szállásról, de innen az irószobába küldettünk, hol előbb úti leveleinket kelljen átadni. Ez pedig már zárva volt, ’s igy a’ nyilványos utczán kell reggelig tengődnünk, ha egy jószivü káplár szállást nem eszközöl. Szobánkban lévén, másra nem gondolánk, mint nyugvásnak engedni fáradt testünket, így hát ma csak igen keveset láthattunk Mehadia’ szépségeiből. De a’ következő nap (aug. 22-e) sem volt e’ részben kedvezőbb reánk nézve. A’ kis kaland tán’megérdemli furcsasága miatt a’ feljegyzést. Mi t. i. mint már fönebb megjegyzém, csak egy öltözékkel valánk ellátva, ’s ez is nyári volt és világos szinü. Két nap előtt pedig utunkban eső lepett meg, melly sárt hozott elő, és ez utóbbival száraink kissé össze voltak pocskolva. Mosónét hivattunk , hogy legalább délután már kimehessünk. — Gondolhatják, kegyes olvasóim, milly jól érezhettük magunkat igy bekalitkázva. Hogy mégis az ablakon kinézhessünk, elővevők nyakkendőinket, mellényeinket 's kabátunkat, kicsinosítottuk por és szél elrendetlenezte arczainkat ’s hajunkat, és igy az ablakba dőlve élvedeztük a’ gyönyörű kilátást. Kinyújtottuk magunkat az ablakból, a’ mennyire csak tehettük ’s körülés körül nézdettünk, de azért még sem láthattunk annyit, mint kívántuk volna. A’ nagy téren előttünk sétáló vendégek is, mint kis helyen szokás, mindjárt észrevették az ujdon ifjú vendégeket, és anda nőcskék kegyeskedtek is néha fölkacsingatni hozzánk , de hogy mért nem aláztuk magunkat, körökbe lejönni, annak alig ha eltalálhatták bibéjét. — Eljött az ebéd’ ideje, és mi kénytelenek vagyunk szobánkra hozatni a’ drága és igy kettőzve drágás étkeket. De a bajok’ baja más vala : a’várva várt mosónő délután nem jött el, estefelé sem, ’s mi majd fölpattantunk kínunkban , de segítség még sem jött, — a kedves asszony ma már teljességgel elmaradt. Mi tehát, okosak maradva, tovább nem epesztők magunkat és lefeküdtünk. Más nap reggel ismét kijátszva leljük magunkat. Esett az eső. Mit fogunk csinálni az istenért, ha ez igy tart, kevés pénzünket a’legdrágásabb helyen csak úgy szólva vesztegetendjük, a’ nélkül, hogy legkisebb hasznot is vehetnénk belőle. Eljött már most a’ derék mosónő, de nem nagy volt reá vigasztalásunk. Ha magunkra vesszük ruhánkat és kimegyünk, ismét ösztucskoljuk , ’s ott fogunk állani, hol előbb. Nagyokat sóhajtva mégis csak fölöltözködtünk, hogy legalább a’ szobából kiléphessünk. Egyszersmind a’ felünkön levő házak sorának egy közös folyosójuk lévén (hogy esős időben is a’ fürdőkbe eljárhassanak a’vendégek), mi ezen fürdőket minden zugaiban megtekintettük. Délután végre az eső teljesen megszűnt ’s vajaimra kimehettünk a’szabadba, Mehadia fölséges és valódi istenes szép völgyét minden kitűnöbb helyeken megszemlélendők. —Merészség volna tőlem , ha e’ bajló vidék’ méltó leírását adni akarnám. Kit ezen tárgy érdekel (’s kit nem érdekelhetne Magyarhon legelső fürdőhelye?) annak Mehádia ’s körül vidékéről bőven értekező jeles könyvek’ olvasását ajánlom. Mi Schwarzrottot vivők magunkkal ’s annak utalásai után néztük rendre e’ hely’ ritkaságait, t. i. a’ Csernán lefelé , néztük a’ Cserna szigetet, a’ szemfürdőt, a’ vashidat, mellyen a’ túlpartra lépve a' legdicsőbb látványban részesültünk a’ Domoglett hegyretekintve, midőn legalsó harmadik fél részén legszebben viruló gyepet látánk, a' középsőn anda erdőséget, a’ s legfelsőbben pedig puszta szikla ormokat, mellyeken 504