Pesti Divatlap, 1844. július-szeptember (1-13. szám)
1844-07-07 / 1. szám
3 tett embert rabbá teszi s kinpai szenvedéssel bünteti, —ah ezen etiquette , mit is sérthetlen illedelmi szabályok gyanánt tiszteltek, legtöbbször nem egyéb, mint undok képmutatás, mosolygó sirás, rózsaszínű mázzal befont unalom, kelletlen szőnyegtaposás, belső undorral kisért beaszörpölés, s mint Byron lord monda, szív- és észnélküli fecsegés ; — és a finom udvariasság? — puszta, kertnélküli udvar, mellyben az örökzöld , örökifjú természetesség, vidámság, belső boldogság tavasza legkevésbbé sem virágzik. Ezen dicső etiquette, ezen gyönyörűséges idegen növény is leginkább Parisból, a finom udvariasság fátyoléval leplezett romlottság főtanyájáról ültettetett át a többi európai nemzet társaséletébe. A franczia galantéria szép dolog volt a regényes középkori századokban, midőn az a harczedzette leventék vad nyerseségét szelíd gyöngédséggel finomítá, de azért a férfit férfiasságából, a nőt nőiségéből ki nem vetkőzteté. Azonban a mostani, XIV-ik Lajos elpuhult, elaljasodott korától fogva ellenkezőleg nyilatkozó franczia udvariasság, a Parisban koholt társalgási bonton nem egyéb, mint a valódi szív-s értelemműveltség édeskés öldöklőszere, egy üres társalgási irányzó, mellynek czifra kinpadán a természetes emberi jellem , a keresetlen, őszinte, egyszerű magaviselet, a komoly férfiasság és szende nőiség , a szemérem , hűség , vallásosság és háziasság , vagy végkép elveszni, vagy legalább elnyomorodni, gyöngülni kénytelen. A franczia nevelés udvarias , bontonos iskolájából kerültek ki a legfelületesebb, leghaszontalanabb divatbabok , a legszemtelenebbül kaczérkodó, s a társalgási hideg elmésségen kívül mitsem becsülő, ainon de l’enclosi kejhölgyek , a családi élet’ szent kötelékeit széttépő, s az egyszerű erkölcsöket kigúnyoló drámai hősök és hősnők, a vajként olvadozó, asszonyilag hiú, kaczér, s csak a férfiasság gyalázatára élő konok, arszlán-majmok, ezen förtelmes tökfilkók erkölcsileg, értelmileg és testileg romlott naplopó-serege! — A franczia nevelés ezen udvarias, bontonos iskolájából vette eredetét azon úgynevezett nemes tón, s választékos hang is, melly a romlatlan magyar hölgyek és férfiak keblében viszhangra, s társaséletünk jobb köreiben követésre nem találhat, míg állami azon igazság , hogy ami nem a nemzet selkületéből, sajátos belső életéből fejlődik ki, az közte jótékonyan és tartósan soha meg nem honosulhat! — A valódi magyar lelkületűnek erkölcsi alapját, a franczia divat és bontón bohóságaival, álarczatával ellenkező komoly méltóság, és őszinte egyszerűség teszi, különösen a magyar hölgynek legeredetibb jellemvonása : a szemérem, vallásosság, s nem a zajos nagyvilág hiú elvcsábjainak, de a csendes, boldog háziasságnak s z e r e t e t e. Azért hát lelne a rongált franczia társaséleti viszonyok, a párisi honion, etiquette, s több e fele társaséleti kinövések meghonositási vágyával kivált nálunk, hol a franczia nevelés bálványzása kiszakaszthatná nemzetünk köréből a főbbrangu hölgyeket, s több magas születésű fiúkat is elkorcsosithatna! — Sok ideig külföldieskedtünk: ideje már, hogy van a ház a szívben, lélekben, ajakkal, és tetőtől talpig magyarok legyünk! A franczia etiquette, társalgási illem — convenience — feszes szabályainak majmolása, a hazánkba is átszivárgott franczia nyelv , társas szokások , erkölcsök és divatok’veres-kék fonala, a mi szegény nemfashionable nemzeti színeinket sok ideig nagy veszéllyel, felakasztással fenyegeté , és némileg még most is fenyegeti! Azonban egy időtől fogva, — mióta t. i. nemzetileg haladunk — örömmel tapasztalhatni, hogy köztünk magyarok közt e tekintetben javulási, józanulási jelenségek mutatkoznak. S minthogy e szerint még reményünk lehet a tökéletes kigyógyuláshoz, úgy hiszszük nemcsak czélszerű, de kivált ezen átalakulási korszakunkban, mulaszthatlan hazafiúi kötelessége a magyar divatlapírónak minden lehetőt elkövetni a rosz ferde divatok kiirtása , s a jónak meghonosítása ügyében. Mi tehát, bármi sükere leene nehéz feladatú működésünknek, elszánt, bátor kebellel, — de rokongondolkozású barátaink munkássegélyét kikérve, — lépendünk a divatlapi irodalmunkban eddigelé még tüzesen nem tárgyalt társaséleti javítások göröngyös mezejére. És ebbeli főirányunk alapkövét véljük letenni, midőn mindenek előtt egész átalánosságban kimondjuk , hogy a magyar társasélet legtöbb hibája a külföldi ferde divatok majmolásából származik , és ezen hibákat csak úgy fogjuk kiirthatni társaséletünk köréből, ha elismerendjük azon szent igazságot , miszerint magyar hazánkban nem idegen , nem külföldi, de mindenben magyar divatnak kell divatoznia; ha emberileg és hazafiailag elismerjük , hogy ezen czél eléréséhez még koránsem elég a magyar nyelv tudása, beszélése , hanem az is szükséges, hogy valahára már külsőleg, belsőleg, azaz egészen és mindenben magyarok legyünk ; hogy társaséletünket tiszta magyar szellem lengje át, s társaséletünk tiszta kifolyása legyen az eredeti magyar eskületnek , jellemnek , és csak így fejlődhetik az minden más idegentől függetlenné, önállásúvá, valódilag nemzetivé, ami nélkül ép, erős és nagy nemzet soha nem leszünk. Szóval, mi nem akarjuk, hogy Pesti Divatlapunk pestist áraszszon el a magyar társaséletre, hanem tehetségünk szerint eszközölni akarjuk általa annak tiszta nemzeti és erkölcsi irányban leendő üdvös kifejlődését , boldog felvillását! — Magyar hölgy. Magyar hölgynek születtél , Áldd érte sorsodat ; Magyar hölgynek születni — Nagy és szép gondolat! Ó hölgy , ki azt megérted , Mi szép vagy és mi nagy! Rendeltetés az égből, A földön áldva vagy. Szépnek teremte isten, — Egy bájvirág a nfl , Az élet puszta kertét Illatként átmenő . Gyöngy , kincsül elsülyesztve A szívnek tengerén , Szelíd csillag sugara A szerelem egén. De te , midőn születtél , Két hivatást nyerél . A hölgyét s honleányét , Mert hölgy s magyar levél , — Te néked szebb , dicsőbb tért Szabott a végezés ; Születni és szeretni — Magyar hölgynek kevés ! V 4