Pesti Divatlap, 1844. július-szeptember (1-13. szám)

1844-07-07 / 1. szám

3 tett embert rabbá teszi s kinpai­ szenvedéssel bünteti, —­ah ezen etiquette , mit is sérthetlen illedelmi szabályok gya­nánt tiszteltek, legtöbbször nem egyéb, mint undok kép­mutatás, mosolygó sirás, rózsaszínű mázzal befont unalom, kelletlen szőnyegtaposás, belső undorral kisért b­eaször­­pölés, s mint Byron lord monda, szív- és észnélküli fecse­gés ; — és a finom udvariasság? — puszta, kertnélküli udvar, mellyben az örökzöld , örökifjú természetesség, vidámság, belső boldogság tavasza legkevésbbé sem virágzik. Ezen dicső etiquette, ezen gyönyörűséges idegen növény is leg­inkább Parisból, a finom udvariasság fátyoléval leplezett romlottság főtanyájáról ültettetett át a többi európai nem­zet társaséletébe. A franczia galantéria szép dolog volt a regényes középkori századokban, midőn az a harczedzette leventék vad nyerseségét szelíd gyöngédséggel finomítá, de azért a férfit férfiasságából, a nőt nőiségéből ki nem vetkőzteté. Azonban a mostani, XIV-ik Lajos elpuhult, elaljasodott korától fogva ellenkezőleg nyilatkozó franczia udvariasság, a Parisban koholt társalgási bon­ton nem egyéb, mint a valódi szív-s értelemműveltség édeskés öl­döklőszere, egy üres társalgási irányzó, mellynek czifra kinpadán a természetes emberi jellem , a keresetlen, őszin­te, egyszerű magaviselet, a komoly férfiasság és szende nőiség , a szemérem , hűség , vallásosság és háziasság , vagy végkép elveszni, vagy legalább elnyomorodni, gyön­gülni kénytelen. A franczia nevelés udvarias , bontonos is­kolájából kerültek ki a legfelületesebb, leghaszontalanabb divatbabok , a legszemtelenebbül kaczérkodó, s a társal­gási hideg elmésségen kívül mitsem becsülő, ainon de l’enclosi kejhölgyek , a családi élet’ szent kötelékeit szét­tépő, s az egyszerű erkölcsöket kigúnyoló drámai hő­sök és hősnők, a vajként olvadozó, asszonyilag hiú, kaczér, s csak a férfiasság gyalázatára élő k­onok, arsz­­lán-majmok, ezen förtelmes tökfilkók erkölcsileg, ér­telmileg és testileg romlott naplopó-serege! — A fran­czia nevelés ezen udvarias, bontonos iskolájából vette eredetét azon úgynevezett n­e­m­e­s tón, s v­á­l­a­s­z­t­é­­kos hang is, melly a romlatlan magyar hölgyek és férfiak keblében viszhangra, s társaséletünk jobb kö­reiben követésre nem találhat, míg állami azon igaz­ság , hogy a­m­i n­e­m a nemzet s­e­l­k­ü­l­e­t­é­b­ő­l, sajátos belső életéből fejlődik ki, az köz­te jótékonyan és tartósan so­h­a m­­e­g n­e­m h­o­­n­o­sul­hat! — A valódi magyar lelkületűnek erkölcsi alapját, a franczia divat és bontón bohóságaival, álarcza­­tával ellenkező kom­oly méltóság, és őszinte egy­szerűség teszi, különösen a magyar hölgynek legere­detibb jellemvonása : a szemérem, vallásosság, s nem­ a zajos nagyvilág hiú elvcsábjainak, de a csen­des, boldog háziasságn­a­k s z e r e t e t e. Azért hát lelne a rongált franczia társaséleti viszonyok, a párisi honion, etiquette, s több e fele társaséleti kinövések meg­­honositási vágyával­ kivált nálunk, hol a franczia neve­lés bálványzása kiszakaszthatná nemzetünk köréből a főbbrangu hölgyeket, s több magas születésű fiúkat is elkorcsosithatna! — Sok ideig külföldieskedtünk: ide­je már, hogy v­a­n a h­á­z a szívben, l­é­lekbe­n, ajakkal, és tetőtől talpig magyarok legyünk! A franczia etiquette, társalgási illem — convenien­ce — feszes szabályainak majmolása, a hazánkba is át­szivárgott franczia nyelv , társas szokások , erkölcsök és divatok’veres-kék fonala, a mi szegény nemfashionable nemzeti színeinket sok ideig nagy veszéllyel, felakasztás­sal fenyegeté , és némileg még most is fenyegeti! Azonban egy időtől fogva, — mióta t. i. nemzetileg haladunk — örömmel tapasztalhatni, hogy köztünk magyarok közt e tekintetben javulási, józanulási jelenségek mutatkoznak. S minthogy e szerint még reményünk lehet a tökéletes ki­gyógyuláshoz, úgy hiszszü­k nemcsak czélszerű­, de ki­vált ezen átalakulási korszakunkban, mulaszthatlan haza­­fiúi kötelessége a magyar divatlap­­írónak minden lehetőt elkövetni a rosz ferde divatok kiirtása , s a jónak megho­nosítása ügyében. Mi tehát, bármi sükere leene nehéz fel­adatú működésünknek, elszánt, bátor kebellel, — de ro­­kongondolkozású barátaink munkás­segélyét kikérve, — lépendünk a divatlapi irodalmunkban eddigelé még tüze­sen nem tárgyalt társaséleti javítások göröngyös mezejé­re. És ebbeli főirányunk alapkövét véljük letenni, midőn mindenek előtt egész átalánosságban kimondjuk , hogy a magyar társasélet legtöbb hibája a külföldi ferde divatok majm­olásából származik , és ezen hibákat csak úgy fogjuk kiirthatni társaséletünk köréből, ha elismerendjük azon szent igazságot , miszerint magyar hazánkban nem idegen , nem külföldi, de m­i­n­d­e­n­b­e­n m­a­g­yar d­i­v­a­t­­n­a­k kell divatoznia; ha emberileg és hazafiailag elismerjük , hogy ezen czél eléréséhez még koránsem elég a magyar nyelv tudása, beszélése , hanem az is szükséges, hogy valahára már külsőleg, belsőleg, azaz egészen és m­i­n­d­e­n­b­e­n m­agyarok l­e­g­y­ü­­n­k ; hogy t­á­r­s­a­s­­életünket tiszta m­a­g­y­a­r szell­e­m lengj­e át, s társaséletünk tiszta kifolyása legyen az eredeti m­a­g­y­a­r­­ e­s­k­ü­l­e­t­n­e­k , jell­e­m­n­e­k , és csak így fejlődhetik az minden más idegentől függetlenné, önállásúvá, valódilag nemzetivé, a­mi nélkül ép, erős és nagy nemzet soha nem leszünk. Szóval, mi nem akarjuk, hogy Pesti Divatlapunk pestist áraszszon el a magyar társaséletre, hanem tehet­ségünk szerint eszközölni akarjuk általa annak tiszta nem­zeti és erkölcsi irányban leendő üdvös kifejlődését , boldog fel­vi­llását! —­ ­Magyar hölgy. Magyar hölgynek születtél , Áldd érte sorsodat ; Magyar hölgynek születni — Nagy és szép gondolat! Ó hölgy , ki azt megérted , Mi szép vagy és mi nagy! Rendeltetés az égből, A földön áldva vagy. Szépnek teremte isten, — Egy bájvirág a nfl , Az élet puszta kertét Illatként átmenő . Gyöngy , kincsül elsülyesztve A szívnek tengerén , Szelíd csillag sugara A szerelem egén. De te , midőn születtél , Két hivatást nyerél . A hölgyét s honleányét , Mert hölgy s magyar levél , — Te néked szebb , dicsőbb tért Szabott a végezés ; Születni és szeretni — Magyar hölgynek kevés ! V 4

Next