Pesti Divatlap, 1844. július-szeptember (1-13. szám)
1844-07-07 / 1. szám
5 Te egy alvó hazának Hányául születél , Felébredő nemzetnek Anyjává lététől, — Mit érne tündökölnöd Egy büszködt tó fölött ? Mit , szép virágnak lenned Gyász sirkantok között? Tonökod korcs apákat Jutott ébreszteni, Hazádnak tűzhelyéhez Férjed téríteni ; S szived lángjába mártván Vezérszövétneked , Hazád szeretetére Nevelni gyermeked. Hogy légyen , a mi nincsen , Egység e nagy hazán , Minden magyar , mi nem volt , Csak honfi , honleány , Hogy egy gyűrűvé forrjon Árpádnak nemzete S e szép arany gyűrűben A gyémánt gyöngye te ! Magyar hölgynek születtél , Tedd hivatásodat, Egy hon nemtője lenni, Mi szép egy gondolat! Oh hölgy, ki ezt betöltöd , Mi szép vagy és mi nagy ! Rendeltetés az égből, A földön áldva vagy. Garay János. Nlulutscig a hídon. — Fővárosi életkép. — Íme, tisztelt olvasó, a czimből láthatja ön, hogy már ismét és ismét Pesten vagyunk. Hiában, nem tehetünk róla, de mi annyiszor élveztük már az élet legszebb gyönyöreit Pesten, és illetőleg Budapesten, hogy e két testvérvárostól teljességgel nem bírunk megválni. Ugyan mért ne sietnénk tehát ismét új mulatságot élvezni, mégpedig a hídon, hol még eddig nem volt szerencsénk önnel találkoznunk? És ezt annyival is inkább tehetjük, mivel egész életünk, némelly bölcsek állítása szerint, tulajdonkép csak azon híd , mellyen át a valódi életbe jutunk. Bizony, bizony, csak most veszszük észre, hogy e hasonlítás voltaképen csak akkor illenék ide, ha Budáról Pestre akarnánk a hídon átjőni, mert szó a mi szó, s tisztelet becsület, de igazság is : a valódi életet csakugyan csupán. Pesten lelhetni föl, Pesten, hol a kellemetlenségnek nyoma sincs, hol lelkesülten gyürkőzött neki minden a haladásnak , hol meg a kövek is simábbak, mint Budán, némelly emberek pedig olly simák, hogy százszor is kisiklanak a rendőrség kezei közül. Tehát nyújtsa ön karját nyájas olvasó , ha úgy tetszik, és sétáljunk Pestről Budára, az egész út csak kevés pillanatig tart, s mégis annyi mulatságot lelünk a hídon, hogy bizonyosan legalább is három hétre beérjük vele. Milly eleven mozgás uralkodik itt a pompás váczi utczában ! Csinos szakácsnők , pompás asszonykák, szurtos szolgálók , zsírtól csepegő vendéglői szolgák, vihartól ostorozott folyam habjai gyanánt űzik egymást előre, s ezek közt fütyörésző inasgyerkőczök targonczáikkal, miken halmozva fekszik a sok zöldség és ercsényi kenyér, melyeket gondos számitgatással szemlél mesterim asszonyom , ki ugyancsak derekasan bevásárlóit. Hja, igy van ez hetivásár napjain, ekkorra minden mesterember összegyűjti pénzét , mert a legényekről gondoskodnia kell, miután csak a muzák szeretik az üres gyomrot, míg más becsületes emberek mindenek fölött leginkább csak ettől szoktak irtózni. De forduljunk a nagyhidutezába, hogy mielőbb a hajóhídra juthassunk. A jobboldalon mindenekelőtt nagy kiterjedésű dohánybolt vonja magára figyelmünket, melly mindig két millió szivart hirdet, miből némellyek azt következtetik, hogy áruinak kerete nem igen nagy, mert különben e nagy számnak végre apadnia kellene. Dohányról most már szó is alig van, mert mindenki csak szivart óhajt, mit onnan hiszünk megmagyarázhatni, hogy most már a gyermekek is szélben használják e fejkábító füstöt, és így igen természetes, hogy ezek gyönge fogai nem bírják a kupakos pipát tartani, s azért a sokkal könnyebb szivarhoz folyamodnak. Ám füstöljenek tehát békével, hiszen egyebet úgy sem tesznek, különben úgy is megölné őket az unalom. Ah ime, a hídfőnél vagyunk! De mi ez? fejünk lánczba ütközik, a híd el van zárva, előtte számos kocsi áll, rajta tömérdek nép ásít, s a pénzszedők henyén nyújtóznak. Talán valami baj érte a gyönge lábon álló hidat? Talán valamelly tapasztalatlan hajó ütközött bele, s elsülyedt, büntetésül, mivel erejét nem tudá illőn kiszámítani? Vagy vihar szaggatá el egymástól a hajókat ? Oh nem, szó sincs most e bajokról, hanem a híd meg van nyitva, hogy néhány hajó kényelmesen átsétálhasson. Lépjünk a hídra. Mennyi ember akar Budára menni, s mennyivel több óhajt Budáról Pestre sietni! nem mondunk sokat, ha azt állítjuk, hogy négyezer ember vesztegel a hídon. Szegény hajóhíd, milly keservesen recseg a nagy teher alatt, pedig hej, mennyi ember van ezek közt, ki semmi fontossággal nem bir! Tartsunk szemlét a sokaság fölött. Mennyi csinos hölgy, ugyan mért mennek ezek Budára ? furcsa kérdés, mellyre igen egyszerű a válasz. Azért mennek Budára, mivel ott laknak. S mit kerestek illy jókor reggel Pesten? Az egyik két garas ára zöldséget vitet maga után cseléde által, a másik ugyanannyit, néhányan még kevesebbet, mások kenyeret, ismét mások pedig egy pár tojást, vagy csirkét. Hát Budán nem lehet mindezt megkapni? Dehogynem, olly bőségben találhatni ott e tárgyakat, hogy három tót kaszás ezredet is bőven el lehetne velük látni, s a mellett még jutna is maradna is. Tehát talán olcsóbban vásárolhatni Pesten ? Épen nem, hanem az egész titok csak annyiból áll, hogy a hölgyek rendkívül szeretik a szép Pestet minél gyakrabban meglátogatni, s ennélfogva a hetivásári napokat világért sem mulasztanák el, mert ekkor legalább hivatalos ürügyök van Pestre vándorlani, mit a budai férjek különben nem igen örömest látnak, mert az egyetlen váczi utcza boltjai előtt is annyi csábitó piperét láthatni, hogy aczél pánczélú hölgyszívek is ellenállhatlan vágyat kénytelenek érezni, mellynek mindenkori kielégítése a legtürelmesb erszényt is kifárasztja. Hát a sok bátyus zsidó ugyan mért törekszik Budára ? Hiszen rendesen azt tapasztaljuk, hogy különben még az óbudaiak is rendesen seregestől csődülnek Pestre. Ezek is mind óbudaiak, s már jókor reggel sietnek olly nagyon vissza, mert Pesten éjjel is nagyban űzetik a kereskedésnek bizonyos nem szabaditékos neme, s igy jókor reggel igen sok afféle tárgyakat vásárolhatni olcsón Pesten, miket nagyon tanácsos mielőbb Ó-Biulára takarítani, s ott elolvasztani és átváltoztatni, hogy utóbb, bizonyos kellemetlen következmények kikerülése végett, egészen más alakban lehessen azokat ismét kereskedésbe hozni. A kereskedés * 6