Pesti Divatlap, 1844. július-szeptember (1-13. szám)
1844-08-25 / 8. szám
PESTI DIVATLAP. FŐLEG A TÁRSASÉLET, SZÉPIRODALOM ÉS MŰVÉSZET KÖRÉBEN. Divatképekkel, írók és művészek arczképeivel, színpadi képekkel, s nemzeti és népi dalok hangjegyeivel. 8. szám. szerkeszti: vachot Imre. Nyárutó 4 hetében. 1844. TARTALOM : Társaséletünk. V. Elmefuttatás a szinről. (Vachot Imre). — Balázs vitéz. (Vachot Sándor). — A bakó fia. (Eredeti beszély). — Poharamhoz. (Pönögei Kis Pál). — Irtóztató csalódás. (Petőfi). — Segédszerkesztő. (Nagy Ignácz). — Vörösmartyhoz. (Lisznyai). — Dal a dalról. (Szelestey). — TÁRCZA : Fővárosi nyílt és titkos , vidéki és külföldi hírek. — Tájismertetés. Szkleno. (Halászy). — Eredeti levelezés a külföldről. (Erdélyi János). — Művészetünk. Nemzeti szinház. Műkiállítás. — Tanulságos és mulattató egyveleg. Fülbevalók szépeink számára. (Szarka). Bors és paprika. (Pirkler és Fekete). — Ellenlabdák. (K.). — Régi újságok. — Tudósítások. — Társas élet sinre.. V. Elmefuttatás a szinről. (Vége.) III. Van egy két főszin, melly sajátos jelentőséggel bir. A rózsaszín szerelmet jelent, igen helyesen ! mert a szerelem is, mint a rózsa mulékony, hervatag, változékony; a jó illatu, mosolygó rózsa gyönyörködtet bennünket , de töviseivel meg is vérezhet; igy a szerelem is majd üdvet, majd fájdalmat ad. Majd minden rózsa soklevelü, a szerelem is majd mind sokoldalú; van vad és szelíd rózsa, van vad és szelíd szerelem! — Némelly rózsa csak egyszer virít egy évben, mig más minden hónapban újra meg újra virágzik; úgy szinte van sok ember, ki csak egyszer s egyet szeret egy évben, mig más minden hónapban mást szeret. De azért, hogy a rózsaszín szerelmet jelent, nem következés, hogy minden ember számára rózsák virítsanak a szerelem kertében, mert sok szerelmes ember szive repedezett, ronda házikó, melly körül a szerelem gazos, dudvás kertet képez. — Ha a rózsát gyakran és sokáig szagolgatjuk , megkékül, s már ekkor a hűség színét is viseli; de valaminthogy a természetben nincs kék rózsa , úgy az eleiben is csak nagy ritkaság a valódi hű szerelem. Valamint a rózsát igen sok zöld levél, zöld bokor környezi, úgy a szerelem körül is tömérdek szokott lenni a zöld remény és a zöld beszéd. A téli rózsa csak meleg üvegházban virít; hasonló ehhez némelly, a tánctermek gőzében kifejlődő, s ugyanott elenyésző farsangi szerelem. A rózsaszín egészséget, ifjúságot is jelent, csakhogy most már az ifjak közt sem divat többé piros rózsákat viselni az arezon , hja , mert a halvány szín — netalán kénytelenségből, vagy hibaszépítésből — érdekesnek tartatik, de hogy mégsem így gondolkozik az egész világ, elevenen tanúsítja azt a gyakran használt pirosíták titkos és nyílt krónikája! A rózsaszín jó kedvet, jó humort is jelent, kivált ha a legjobb humortól, azaz a jó bortól van valakinek rózsaszínű kedve, s mosolygó rózsaszínben látja maga előtt az egész világot. Különben a jó humor ollyan, mint az illatos, erős rózsaolaj, a vizenyős rész humor ollyan, mint a szagavesztett, erőtlen rózsavíz. A hölgyek — öltönyeikről ítélve — kiválólag szeretik a gyöngéd rózsaszínt, hja, mert a szerelmet, az ifjúságot, a vidám jó kedvet is szeretik. De azért, úgy hiszem, minden férfi jobban kedveli a hölgyek rózsaarczát, rózsaajkait, mint rózsaszínű ruháját, és mellyik ember az, ki a szerelem rózsalánczait szívesen ne viselné ! A kék szín hűséget, állhatatosságot, emlékezetet jelent. E szerint, szegény kék szin, de kevés ember viselhet téged méltólag, midőn annyi tömérdek halandó hűtelen elveihez, honához, barátihoz és kedveseihez, s úgyszólván mindenben állhatatlan , változékony, feledékeny. — No de hiszen maga az ég sem viseli mindig a hűség és állhatatosság kék színét — hogy lehetne hát tőlünk földiektől többet és jobbat kívánni! — Igazság! majd el is feledem — a kék szem igen nagy becsben áll azok előtt, kik a kék szemekben nem annyira hűséget, mint inkább földi menynyet, kökényt és nefelejtset keresnek. A zöld szín a remény, és a természet színe. Reményt talán azért jelent, mert a legtöbb éretlen növény zöld, már pedig a remény is éretlen, el nem ért dolog, vagy állapot. A tavasz zöld öltönyben tűnik fel, az ifjúság pedig leginkább a remény kora, de nemcsak az ifjúság, hanem minden korbeli ember számtalan reményt táplál agyában és szivében, melyeknek legnagyobb részét soha el nem éri, mellyek őt mosolyogva, kecsegtetve csábítják, újra meg újra ingerük, s elvégre rútul kijátszák, jégre viszik. — A remény ollyan, mint a magas hegyi erdő, melly a meszsze távolból a legbizonyosabb kéknek látszik , s ha megközelíted , ha eléred — észreveszed a csalódást, a kékszín eltűnik, s előtted áll a zöld erdő. — De azért, valamint a zöld szín jót tesz a szemnek, úgy a legtöbb remény is jót tesz a szívnek, gyakran — habár süker nélküli is — de vigasztalja, enyhíti, tettekre buzdítja azt. A zöld szin mintegy átalános ruhája lévén a földnek, a tengernek, sőt az egész élő természetnek, jelentősen bélyegzi a természetességet. És ezen őseredeti szép szin leginkább onnét van most kiszorítva, hol az emberiség leg-