Pesti Divatlap, 1844. július-szeptember (1-13. szám)
1844-08-11 / 6. szám
PESTI DIVATLAP. FŐLEG A TÁRSASÉLET, SZÉPIRODALOM ÉS MŰVÉSZET KÖRÉBEN. Divatképekkel, írók és művészek arczképeivel, színpadi képekkel, s nemzeti és népi dalok hangjegyeivel. 6. szám. szerkeszti: vackor Imre. Hívarató 2. hetében. 1844. TARTALOM. Társaséletünk IV. Rész magyarság. — A tekintetes, nemes, nemzetes és vitézi urakhoz. (Zachot Sándor). Menyus bácsi. (Turóczy). — Garay Jánoshoz. (Sujánszky). — Jenny. (Paul de Rock után). — Javulási szándék. (Petőfi). — Csalánfüzér. (Többektől). — TÁRCZA : Fővárosi nyílt és titkos , vidéki és külföldi hírek. — Vidéki társasélet. — Irodalmunk. — Művészetünk. — Tanulságos és mulattató egyveleg. — Tudósítások. — Társas életűnte. IV. Rész magyarság. Miután a „Nemzeti nyelv“ czimű irányczikkben kimondtuk azt, miszerint a legtermészetesebb okoknál fogva, magyar hazánkban egyedül magyar nyelven kell társalognunk , most már azt is ki kell jelentenünk , hogy az magában véve még koránsem elég, hanem illő, sőt szükséges — kivált műveltebbtársasköreinkben — tisztán, hibátlanul beszélni az anyanyelvet. Műveltebb köreink alig hinnék azt, hogy az alsóbb osztályú nép viskóiban sokkal tisztábban, sajátságosabban beszélik a magyar nyelvet, mint úri házaik czifra termeiben. Pedig úgy van, parasztjaink nagyobb része még most is olly eredetileg, olly épen beszéli az anyanyelvet, mint azt romlatlan beszédű dédüket, őseitől teljes tisztaságban öröklé , mig műveltebb köreink emberei gyakoribb érintkezésbe jővén az idegen ajkuakkal, sőt maguk is idegen szó tanulása közt nővén föl, idegen kaptára ütött kifejezésekkel, keleti nyelvünk szellemével ellenkező, nem-magyar szólásmódokkal ferdítik el nyelvünk eredetiségét; kivált a német szólásmódok közül sok egészen szorul szóra van lefordítva; s ezen elkorcsositást hölgyeink , uraink észre sem veszik, és szélűben használják a : jól néz ki (jó színben van—helyett), nekem úgy látszik (úgy tetszik), jól veszi ki magát (jól jön ki), az nem megy (nem járja), legyen olly szives (szíveskedjék), ez a művész csinálja magát (képződik vagy halad), s több e féle, nyelvünket kificamító , németes mondásokat.*) A szavak rendes elhelyzésére a szép, szabatos kifejezésre , társalgás közben semmi gond nem fordittatik, és uram fia! műveltebb köreink embereinek nagyobb része , mint pofozza nyelvével a grammatikát, a nyelvtani szabályokat! Nemcsak magányos, de nyilvános helyeinken, hányszor kell pirulva hallanunk, például, igéink illy borzasztó elcsavarását , mondódjon,mondassék helyett), cselekszek (em), én haragudnék (ám), ő haragudna (ék), könyörgöm (ök), örvend em (ek), adj á 1 (adj), hozzá 1 (hozz), lesz e 1 (leszesz) stb. Pedig újabb nyelvtanainkból, jobb íróink könyveiből illyesmit nem lehet tanulni, hanem legföljebb is a nyelvszabályokkal nem gondoló mamika, és tátika házi iskolájában ragad rájuk ezen iszonyú nyelvszokás, valamint azon korcsószerű divat is , miszerint beszédükbe sokan még most is tömérdek idegen , kölcsönözött szót kevernek , noha ugyanazt magyar szóval is jól lehetne, vagy netalán jól is tudnák kimondani. Férfiaink, kivált törvényes embereink , a régi more patria szerint, többnyire diákoskodnak, hölgyeink , s divaturacsaink legtöbbjei német s franczia szavakkal zavarják föl nyelvünk tiszta forrását , ésannyira , hogy legújabb időnkben is lehet hallani illyetén zöld, vagy inkább sárgafekete beszédeket: ,Ah, Herr von X... egészen überrascholt; — tetszett már supierozni, fr üstökölni? — hogy amusierozza magát; — an g a gi e r o z v a van már a kisasszony, vagy euer Gnaden? — tessék abból a szószból, z uspeiszból? — doctor ur greifolja csak meg pulsu som, ebből tán nervenfieber lesz ! — menjünk egy kis spatzier gangot csinálni a Thalba! (völgybe) — mire, közbevetőleg mondva, egy elménet azt jegyzé meg, hogy a tálban (tányérban) sétálni nem lehet, mert igen kicsiny, s ha rá lép valaki, eltörik; minap pedig illy felírás volt olvasható bizonyos, gőzhajóra tett málhán : A mademoiselle, mademoiselle N... á Pesth, in gráf— N Akóházban. Hát még ezen finnyáskodó szavakat: ápropos, richtig, superbe, charmant, magnifique, delicieuse ! — milly gyakran használják magyarjaink, noha sok közülök a gyakran hibásan kiejtett szavakon kívül, többet talán nem is tud francziául, s csak olly nagy franczia, mint a Szökött katonában Korpády Lajos urfi. —Ezen rút nyelvzagyválás — miben divatlapiróink nagyobb része is gyönyörű példával szokott előmenni —, részint megrögzött házi balszokásból, részint hiú szenvelgésből*), kérkedési viszketegből ered, melly szerint némelly bohó c) Szeretnők , ha íróink az illy idegen szólásmódok példányaiból egyegy füzérkét küldenének lapunkba , mintegy figyelmeztetésül, milly sok korcs kifejezés forog fen nálunk a közéletben. A szerk. *) Szenvelgés — affectálás, szenvelegni — affectálni. Ezen jól talált új szót legelőször Luczenbacher úr, egyik legszerencsésebb nyelvújítónktól hallami , kitől, kivált a Honderű nyelvrontó igazgatója , leczkéket vehetne.