Pesti Divatlap, 1844. október-december (14-25. szám)
1844-12-08 / 23. szám
szaporítani, s azt az érzést megérlelni, mellyet tán szenvedély gyújthatott , ne feledje, hogy a következményt semmi sem idézi elő inkább, mint a rokonszenv. — A házassági erény tán soha jobban nem festetett, mint egy múlt századbeli matrona következő dicséretében : ő olly egyenlő arányú viszonyban volt férjéhez, mintha valami természeti magnetismus által vonattak volna egymáshoz. A házi élet a nő tartománya, mellynek hazáriban a leghasznosabb s leghozzáillőbb foglalkozásokat találja. De érzi is befolyását a társaság, s tőle kapja meg nagy mértékben az egyensúlyt. Itt javíthat a nő azon, a mi nem jó, mérsékelheti, mi a nyugalmat zavarja, s száműzhet minden illetlenséget; jelenléte sáncz lehet a pajzánság vagy vétek ellen, s védpajzsa az erénynek. Gyöngédsége az, melly neki illy befolyást szerez, sőt képessé teszi, azt föntartani. — Az erkölcstelenség politikája abból áll, hogy áskálódik, hol nyíltan nem szállhat szembe, s ármánynyal gyengíti az ellenfelet, kihez különben nem férhet. De a gyöngéd érzésű nő mind a titkos, mind a nyilvános megtámadásoktól őrizkedik, s olly kevéssé szenvedi a czélzást, mint az egyenes botrányt. Megdöbben az erkölcstelenség előtt, melly kétértelmű mondat mögé búvik , vagy homályos czélzás fátyolába burkozik; megdöbben mindentől, mi, ha a fület nem sérti is, de czélja, szivet rontani. A nő erkölcsi tisztasága hatályosabb, mint minden más eszköz, minden kirúgást távol tartani. A gyöngédérzést különösen is fog szerettetni s nagyrabecsültetni, mert a szerelem alig állhat fönn, ha becsülésen nem alapul. E gyöngédérzés mindazáltal sem izetlen sem kegyes. A társalgás például a női befolyás főforrása, s a nők körébe tartozik , valamint különös természetűk, azt fűszerezni. A nő a társaság élete, s annak kell is lennie. Ha az illetlenséget távol tartja, alkosson egyszersmind jó kedvet; az sem áll, hogy, ha társalgása egyszerű, azért együgyü is. A nő érzékenysége nagy mértékben gerjeszti a társalgás érdekességét; érzése életet terjeszt, szendesége megsimitja azt. Azonban erőködés által szintolly kevés sikert aratand, valamint magát kedvessé nem teszi sokbeszédüség által. Sok nő elveszett időnek tartja, mellyben nem beszélhet; s ha csupa világi fecsegés vagy unalmas érzelgés is az, amibe ereszkedtek, azért nem kevésbbé türelmetlen hallgatók, s kiváncsiak, szóhoz jutni. De magánybeszéd nem társalgás , s az iparkodás , magát kitüntetni, hölgynél mindenkor kellemetlen, s ezzel a legfényesebb ész sem békíti ki az embert. A mulatság bája érzés, magát- elfelejtés s másokkali rokonszenv. A nő ne azon legyen, hogy tündököljék, hanem hogy tessék; ezt azonban csak kelleni s természetesség által eszközli, s ha oda czéloz, hogy ne bámultassék, hanem mások elégültségét szaporítsa. Ennélfogva kell, hogy a társaságba szivet és szellemet vigyen. Az egyik mértéket adand neki környezet érzéseire nézve; a másik megtanitandja őt, ahhoz szabnia magát , s igy mindkettő szeretetreméltóságát növesztendő . Ha valamelly nő untató, az inkább érdekhiánynak tulajdonítható, mint tehetséghiánynak. Sokszor nem iparkodnak, hogy szeretetreméltók legyenek; azt hiszik, jól vitték szerepüket , ha csinosak és senkit meg nem bántanak ; átcsúsznak az életen, mint a szelíd állatok, s csaknem olly lusták és önzők, mint ezek. Boldognak érezhetjük magunkat, ha nem kezdenek csapásokká lenni, miután megszűntek ékességek lenni. A nő mindent tehet, hogy tessék, s ehhez gyakran elég az érdek kifejezése. Hogy kellemes hallgató legyen, eszesen, könnyen feleljen, ez első kelléke a kellemes társalgónőnek , de lepecsételt ajkak, gondatlan bámulás , szórakozott, tördelt, odavetett mondatok, ezek szintolly illetlenek, mint ki nem elégítők. Illy egykedvűséget menteni nem lehet, miután az ész a társalgásra olly könnyen kiművelhető Az angol nők példabeszéd szerint hallgatagok, de nincs rá ok, merthogy azok legyenek , arra sem , hogy társaságban untatóknak lássanak, miután otthoni példásak. Ők jobb neveltetéssel dicsekszenek , de nem vonatkozik-e ez kétségbe, ha ez épen ott nem mutatkozik, hol a következmények kétség kívül fontosak?—Ha a férfiak jobb szeretnek egymás közt lenni, vadászatról és politikáról beszélni, mialatt a pamlagon pipere és csecsebecse kerül szőnyegre : ez elkülönzésnek nem a barátságtalanság vettethetik-e okai, a melylyel fogadtatnak? Nem lehetne-e az egyik kör szárazságát s a másik tartózkodását gyakran kissé több rokonszenv által eloszlatni ? A nőnek továbbá, hogy kedvessé tegye magát, kerülnie kell az önzést. Bármennyi elsősége legyen a többiek fölött, sohasem fog szerettetni, ha mindig csak magáról beszél. Saját becsének fontossága másoknak sohasem szolgál gyönyörül; ellenkezőleg, minthogy a kitüntetés vágya kölcsönös, az érdemkisebbség érzése csak nyomasztó. Ha kellemesen akarunk társalkodni, iparkodnunk kell, hogy másokat kényelembe helyezzünk, nem hízelgés, hanem udvarias , szíves megszólítás által, mi, gyöngédérzelműleg, minden hiábavaló fölindulást elhárít, s csak arra törekszik, hogy a jó kedvet terjeszsze, mi maga e törekvés következménye. Nőkben ez keresztyéni kötelesség. Mennyire kéne ahhoz szokniok, inkább saját követeléseiket elnyomni, mint mások jogait illetni! milly komolyan kéne tehetségeiket arra használniok, hogy környezőikéit kifejtsék, s ne a magokéit fitogtassák mint kéne folyvást igényeiket feledniük, s a hiúságnak még árnyékát is kerülni, csak azon iparkodva, hogy ama kellemes vallás szelleme szerint cselekedjenek, mellynek jellemvonása rokonszenv s legkitűnőbb éke alázatosság. Ez után a képezés igen növeli a nők szeretetreméltóságát. A művészetek gyakorlata valóban hozzájuk illik, s sehol sem téved az el inkább , mint itt, mert ebben, valamint minden más tekintetben, az affectatio mindent elront. Sok nő a színpadi föllépést, mint — a lehető legkíméletetesebben szólva felőle — mint jó ízlés ellenit megveti. Színpadi testhordozás magánykörben soha sincs helyén, s szerény nőhöz soha sem illik. Csak az ügyességet, de semmi mást, szabad utánozni, mi a színművészet kézművességére mutatna. De a czifrálkodás nem egyedüli balfogása a nőknek, mit kellemes kiképzésre nézve elkövetnek. Némellyek, úgy látszik, azt képzelik, hogy a szépművészetekbeni jártasság