Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)
1845-01-30 / 9. szám
VI. De szomorú az élet énnekem , Mióta eltemették kedvesem, Csak úgy lézengek , mint az ősz virága , Melly minden szellő érkezésivel Egy egy megszáradt szirmot hullat el, Melly csüggedt fővel kimúlását várja. A fájdalom gyakorta megrohan, Mint éhező vad , mérgesszilajan , S éles körmét szivembe vágja mélyen ; Kiáltok a sors ellen átkokat, A melly az embernek mennyet mutat, Hanem megtiltja , hogy beléje lépjen. Legtöbbször csendes , néma bánatom ; Élek? nem élek? szinte nem tudom. Jön és megszólít egy két jó barátom ; Beszédeikre ritkán felelek. Örültem egykor , hogyha jöttének , Most, hogyha mennek, szívesebben látom. Sokszor bolyongok föl s le czéltalan , Bolyongok , míg — azt sem tudom, hogyan? — A drága kis lyány sírhalmához érek. Édes remény tart ottan engemet, Remélem, hogy majd szívem megreped.. . Mért csalnak mindig , mindig a remények ? PETŐFI. FÜLBEVALÓK SZÉPEINK SZÁMÁRA. — Igen szép egy nőben, ha a közönségesség fölé emelkedik, és sokat tud, de megbocsáthatlan hiba, ha könyvei mellett elfelejti gyermekeit nevelni. — Vannak nők, akik csupán azért szerencsétlenek, mivel szépek. — A becsület mindene egy leánynak, s ha elvesztette, nincs a mit többé elveszthetne. — Férfiaké a tudomány, nőké a szívesség, és legboldogabb a nő, aki mellőzvén minden férfiasságot, hisz, remél — és szeret. — A kicsapongó ifjakat meg szokták házasítani, mivel egy jó nő mellett meglehet tanulni a becsületességet. — A hölgyek mindig különös tisztelettel vannak olly férfiak iránt, a kik hüségökről ismeretesek, és ez hihetőleg azért van igy, mivel ön érdekükben fekszik a tisztább lelküeket kitüntetni. szarka. — — KEDVSZOTTYANTÓ LABDACSOK. Bizonyos peres, ügye folyama alatt, a királyi táblán megjelenvén , dicsekedve szólt ismerősének: ,,nézze ön, milly lelkesen védi peremet az ügyész, ellenfelét egészen semmivé teszi. “ Az ülés végével ügyvédjét az ellenfél ügyvédjével karöltve látván sétálni, fejcsóválva mondás ,,hasonlítnak az ügyvédek az ollóhoz, olly tüzesen törnek egymás ellen, mikép az ember vélné, hogy egymást semmivé teszik, pedig a köztök lévő tárgyat vágják el.“ ...... Szerencsés és szerencsétlen pörlekedő arczképe. Valamelly társaságban kérdezteték egy festő, ki saját tapasztalásából tudta, mint van a dolog, ha az ember port veszt s a költségeket fizeti, hogyan festene két pörlekedőt, kik közül egyik a port megnyerő, a másik elvesztő 9. ,,Az egyiket egy ingben levőnek , a másikat meztelennek festeném,“ felelt a kérdezett. Egy iskolamester syllogismusa. Egy új földes úr, ki alattvalói által ünnepélyesen fogadtaték el, azt kérdé egy embertől, ki őt versben köszöntél kicsoda ő? ,,A falu iskolamestere és ura,“ felelt ez.’— „Hogyhogy? iskolamestere és ura?“ — „Igen, szólt az iskolamester. ,,E faluban az asszonyok a férfiak urai, a gyermekek az anyák urai, s én a gyermekek ura vagyok, következőleg az egész falu ura.“ A földes ur elnevezé magát, s megajándékozá az iskolamestert- bíbict.