Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)

1845-02-27 / 17. szám

975 színház nem szűnt, meg erkölcs iskolája lenni, ebből lehetne még csak furcsa dol­gokat kisütni, mert hiszen nemcsak a színpadi, de a színfalak mögötti erkölcsi­­ség kérdését is szabad a nyilvánosság ítélőszéke előtt meghányni, vetni, miután az igazgató az utóbbira is szigorúan felügyelni, s a részben is jó példával elől­menni tartozik. — Mindebből kiviláglik, hogy Bartaynak igen csekély érdeme volt az igazgatásban, s e részben sokkal inkább ártott, mint használt a nemz.­színház­nak. Minél fogva bukását megérdemlő. Ő többé igazgató nem lehet, mert ehhez valamint az előtt, úgy most sem bír sem szellemi, sem anyagi képességei, s ki­vált bukása által annyira elidegeníté magától a közvéleményt, a közönséget és a színészeket, hogy most már könnyelműen eljátszott hivatalába ismét visz­­szalépnie, teljes lehetetlen. Nem is óhajtja ezt talán senki. — B­­ur hitelezőin, s jelenkori védőjén kívül. —Tehát requiescnt in pace. ■— Ezen színházi szemle után még egy pár apró hirecske megsugásával tar­tozunk. — A helybeli nem egyesült görögök és oláhok f. h. 22 én tárták társastáncz­­vigalmukat a tigris-vendéglő teremében, s a haladók nagy dicsőséget vívtak ki az által, hogy nemcsak csin, rend és ízlés uralkodik itt, hanem nemzetiségünk szel­leme is átlengé a társalgást és tánczokat. —­ Már közhírű dolog azon örvendetes körülmény, miszerint fővárosunkban egyes vállalkozók rövid időn selyem-, szalag- és g­y­a­p­o­tk­e­­­m­e-gyárt fognak alapítani. — És igy a nőknek sem lesz többé ürügyök kifogásokat tenni az ipar­védés ellen. — Egy, az angol királynénál megszállt kő megyei szolgabiró négy lovát el­akarván adni, kevésbbé múlt, hogy holmi furfangos hajhászok által csúful meg nem csalatott. A lovakért ugyanis hamis ékszereket akartak neki adni cserében, s a megbecsülő is egyetérte a csalókkal. Később azonban a sz. biró huszárját is bele akarták vonni az ura ellen kivetett hálóba, s a rósz szándék ezáltal fedözte­­tett fel. — Mondják, hogy e rósz szándékú csalókat az első bíróság felmente a vád alól, de a sz. bíró fölebb vitte a dolgot. — Egyik bajtársunk gúnyosan jelenti ki, hogy ő mint lapszerkesztő nem ba­rátja a változatosságnak. Ugyan hogy mondhat illyent, kivált olly férfiú, ki már meg is házasodott! — Nagy Ignácz Magyar titkai­­nak 9-dik füzete is megjelent, s még három füzet van hátra ezen közönség-érdeklő, s jókeletü munkából. — Jövő héten kapható lesz már Petőfi „János vitéz“ czimű, rendkívül jeles népmeséje is, melly versekben van irva.E lap szerkesztőjétől pedig két víg­játék Restauráczió és Farsangi iskola, fog egy füzetben megjelenni. — Szombaton Fáncsy jutalmául ,Don Caesar de Bazan‘ adatik, mellyben ju­­talmazandónak egyik legsikerültebb szerepe foglaltatik. Ezért s annak méltány­lásául is, miszerint most Fáncsy mint rendező és igazgatói ügyvivő a nemzeti színház érdekében, dolgaiban igen sokat és hasznosan fáradozik, remélni lehet, hogy a közönség nagy számmal fog megjelenni jutalomjátékára. — — VIDÉKI SZEMLE. Pápa, télutó 16án. A­z izraelita pap magyar s­z­ó­n­o­k­l­a­t­a. Elzajlot­­tak a kedv hangjai, pillantásunk komoran néz vissza a leélt örömökre, s mi a

Next