Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)
1845-01-05 / 2. szám
31 .. . A vidéki élet egyformaságában megunjuk magunkat, a fővárosba kell mennünk ; a főváros feneketlen kútforrása a kényelemnek, örömnek, az után útfélen felvirágzó szerencsének; a fővárosban magas törekvésű férfiak vannak, kiknek egyedüli szívóhajtása a hon közboldogsága, itt az emberek kivetkőzvék önzésből, hiúságból, s az emberi szív megannyi apróságos szenvedélyeiből; a fővárosban igaz és tiszta nemzetiség, hazaszeretet uralkodik, s ha valahol kerek Magyarországon igaz magyart találhatni, itt bizonyosan minden ember az lesz kötelességileg... És ha e csajképektől elámittatva, néhány napra a fővárosba rándulunk, hogy érezzük mind e tekintetben magunkat?... Mint agár a kútban ! ... Ha ifjú korunk rózsás éveiből áttérünk a férfikor gyümölcsöt kereső éveibe, azon korból t., mellyben Horácz szerint, a lovakat és kutyákat szeretjük, azon korba, mellyben — ugyan ő szerinte — a pénzbe s vagyonba leszünk szerelmesek, s a gyakorlati életet egykori merész nemes ábrándainknak vetjük mérlegére; vagy ha az életben férjétől hűség példányakint tisztelt nővel találkozunk, ki olly igen hajlandó elárasztani bennünket szívkegyeivel, mik elnyeréséért imádott kedvesünk körében hasztalan sopánkodunk; vagy ha valamelly nagy hatalmú pártfogónkkal találkozunk, kit megvetni tanit nemes önérzetünk, mig az élet gonosz iskolája fülünkbe rivalja, hogy meg kell hajolnunk elötte, ha bukni s eltiportatni nem akarunk; ha hitelezőnk érkezik látogatásunkra halaszthatlan váltóval tárczájában; ha ügyvéddel találkozunk, ki már egy perünket ellenfelünknek elárulta, s kit mégis barátságos kézszoritással vagyunk kénytelenek köszönet nyilatkozatival elárasztani, csak hogy a másikat, melly hatalmában van, megnyerjük általa ; ha orvosunkkal beszélünk, kinek nagy ügyessége gyermekünket már örök nyugalomra szenderité, s kinek mégis magasztalni vagyunk kénytelenek bölcs tudományát, csakhogy nőnket megnyerjük általa; ha hivatalos foglalkozásunk elszólit hazulról, míg kedves életjelünk mellett veszélyes házi barátot látunk forgolódni, ha igaz lelkünkkel, hazafias buzgó törekvéseinkkel méltányos elismerést érdemeltük, s mégis örülnünk kell csak annak is, ha jutalmul sárba nem tiportatunk; ha rendet hallunk emlegettetni rendetlen városban; ha nemzeti lobogókat látunk idegen bódék vagy épen majomsátor felett; szóval: ha szép álmot aluvánk, s rút és szomorú valóra ébredtünk .. .hogyan érezzük mindekkor magunkat? Mint agára kútban! KELMENFY. *) MÉRT NEM SZÜLETTEM EZER ÉV ELŐTT. Mért nem születtem ezer év előtt ? Midőn születtek Árpád daliái, S ragadva kardot, a vérkedvelőt, A nagy világgal mentek szembeszállni. Be mondtam volna csataéneket, Versenyt rivalgót kürtjével Lehelnek , Mellynek zugási mennydörgéseket Vadul kavargó örvényükbe nyeltek. Be fölvetettem volna magamat Hadvész után nyerítő paripára , Keresni a sirt vagy babéromat Hazát teremtő harczok viharába. Be énekeltem volna diadalt Vitézeimnek párduczbörre dőlve , Midőn az ütközetmoraj kihalt , S az áldomás csengése jött helyébe. — Vagyok henyélő század gyermeke, Hol megdalolni méltó tárgyam nincsen. S ha volna is, mi lenne sikere? Sintődik a nyelv terhes rabbilincsen. PETŐFI.) Ugyanazon iró, ki már lapunkban az Elmefuttatás és Szószármaztatás czimü elmés humoristikai czikkelyeket irá. A szerk.