Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)
1845-03-30 / 25. szám
Ideje, hogy végezzek. Elégedetlenül teszem le tollamat; nálamnál fiatalabb ifjak álltak lelkem előtt, midőn azt kezembe vevem. Ha sikerült egynél rokon húrt pendítenem, ha van kiben kedvet gerjesztettem előadásom való vagy valótlanságáról személyesen meggyőződni, vagy kit hasonló feltételében megerősítek , iratom nem volt hiábavaló, tőle pedig, ha visszatérend , jobbat várok, remélek. Fel nem tehetem , hogy e lap kegyes olvasónői czikkeimet mind olvasták légyen ; minthogy azonban ritka érdektelen irat olly szerencsétlen is, hogy első és utolsó sorai is kikerüljék a figyelmet, számukra álljanak itt koszorús költőnk ezerszer ismétlendő sorai: Emeld fel bájaidnak zászlaját , Utánad kelnek a hon jobbjai : Gyönyör lesz tűrni hosszú éven át , Ha díst szelíd kezed fog nyújtani. Kezedben a gyermekkor álmai , Tündérvilága lelkes ifjúnak.' A férfi boldogsága : játszani Oly drága kincsek nem adattanak. Egy eskü kell, egy néma fogadás . Szeretni e mindent adó hazát! Mért hát szemedben büszke tagadás ? — Nem, ti nem tagadtátok meg e néma fogadást: szeretni e mindent adó hazát! — Távol legyen tőlem, hogy igénytelen soraimnak nem érdemlett érdeket szerezzek megnevezése által két névnek , mellyek varázs erővel hatnak minden ifjú szívre; — de lehetett-e e sorokat írnom s rájok nem gondolnom? Vannak még többen is, nevök nem száll a hír szárnyain , szende kis köröknek adatvák angyalul, vannak , kiknek szívük feldobog a haza szent nevére, kik miként Cornelia, ha ékszereiket kérditek, gyermekeikre mutatnak s az anyai büszkeségnek leírhatatlanul magasztos érzetével szemlélik bennök az imádott hon lelkesült polgárait — — isten megáldja őket! ZICHY ANTAL: A CSAVARGÓ. Önkénytelen az ember, Mindenre születik, Mint a magasb hatalmak Ott fenn elvégezik. Fölöttem is határzott Az égi végzemény : Csavargónak születtem, Csavargó vagyok én. Benézek Debreczenbe Bolond Istók gyanánt, S tovább megyek, ha ittam Bort, és öleltem lyányt. Ma itten, holnap ottan. Csak ez az élemény ! Csavargónak születtem, Csavargó vagyok én. Igaz, most a czudar sors Rútul bánik velem . Lekötve hivatalhoz Tengődöm egy helyen. De nem tart ez sokáig, így biztat a remény. Mint voltam eddig, újra Csavargó leszek én. — — —**©^*— PETŐFI.