Pesti Divatlap, 1845. április-június (1-13. szám)

1845-04-24 / 4. szám

Szerelem , szerelem , Keserű szerelem! Miért bántál ollyan Kegyetlenül velem? Te voltál szívemben Első és utolsó, n­em­sokára készül Számomra koporsó Elmegyek az ácshoz , Fejfát csináltatok, Egyszerű fejfámra Csak egy sort íratok, Fekete betűkkel Ez lesz írva rája : Itt hervad a hűség Eltépett rózsája. PETŐFI A VÁNDORGYŰRÜ. — Eredeti beszély. — I. — Ma névnapod ünnepied, Isabella. Legyen életed pályája csendes és bo­nillán miként e nap ; teljesüljenek legh­öbb vágyaid, az kívánom. A tizen­­nyolczadik tavasz köszön majd be, s örülni fog a világon, rajtad, kit olly delivé fejleszte. Igen Isabella te szép vagy mint tündér, jó, miként a kegy szelleme. Jól tudom, kellemeidnek hódolni mindenki kénytelen; egyetlen te­kinteted, egy látásod boldogítja őt. S én, ki veled ugyanazon terem levegőjét szívhatom, én mégis boldogtalan vagyok. A kétség iszonyatos férge dúlja keblemet;egy szavad megszabadít, vagy örök kárhozatra sújt. Szólj, Isabella? de szólj őszintén, szeretsz-e úgy mint én tégedet, hogy kívüled nincsen életem ? — — Ez valóban meglepő hangulat, édes Bélám,s főleg most, midőn névnapi örömöket juttatsz eszembe. Avagy adtam-e neked valaha legkisebb okot is a kétkedésre? Hiszen mindig örültem jöttödön , körödben éltem legszebb óráit töltöttem. Ez nem kerülheté ki figyelmedet, te mind­ezt jól tudod, s kíván­­hatsz-e többet ? — — Igen is, te örültél jöttömön, s ha mondod, körömben édesen folytak perczeid ; de fájdalom , a multat bármilly kedves az, nincs isten ki visszaidézze, s itt az idő, mellyben az életnek biztos nyugpontot kell nyernie. Én határo­zottan kimondott szóért esengek Isabella , melly , miként virágnak gyökere , életalapomul szolgáljon, mellyre jövőmet építhessem, s melly engem örökre boldogítson. E szavak után égő vágygyal tekinte Kedélyi Béla a lánykára, kinek a mon­dottak lelke mélyéig látszottak hatni. Érzé, hogy az ifjat meg kell nyugtatnia , s mert szereté, örömesí tette volna azt; de női szemérme megzavará­s egy­

Next