Pesti Divatlap, 1845. április-június (1-13. szám)
1845-05-29 / 9. szám
adva , lassan kint egy olly tápláló kedves növény tenyészett a hon számára, mellyel hölgyerény kezet fogva a honszeretettel ápolt. Nevezzem-e e növényt?... nem... ezt ösmerni kötelesség, ezt csak forró részvéttel, szűz kezekkel kell öntözni, mert így virágzik. Öntözzük tehát szívvel lélekkel, ezért a pályabér a jövő nemzedék áldása leend ! PIRKLER ADOLF: EST. A nap lement, Eljött a csend. Szellőüzött Felhők között Merengve jár A holdsugár, Mint rám felelt A képzelet. A városi Nem élvezi; Falun keresd , Mi szép az est. Utczára men Leány, legény, S dalolni kezd; Hallván a neszt, Dalol vele A fülmile Lágy éneket A lomb megett. A kert alól Furulya szól; A pásztor ott Tüzet rakott, NŐM DALA. Ma három éve, hogy Oltár hideg kövén Szerető férjemnek Hűséget esküvőm: S azóta napom olly szépen ragyog! Isten, e földtekén Mi boldog lettem én : Magyar hazában magyar nő vagyok! S mig elterül A tűz körűl, S megszólal a Bús furulya : Ökre, lova Jár tétova, És harmatos Füvet tapos. Akközben a Kert ajtaja Halkan kinyíl; Miként a nyíl Oda suhan Vígboldogan A pásztor, és Van ölelés, Van csókolás — Ki volna más, Ki eljőve, Mint szép hive ? Mulassatok, Ti boldogok !.... Mért köztelek !em lehetek ? PETŐFI: S ime féléve már, Hogy anyakeblemen, Kedves szülöttemet Hazámnak nevelem : S azóta bennem egy szent tűz lobog! Isten, e földtekén Mi boldog lettem én : Magyar hazában anyasnő vagyok !