Pesti Divatlap, 1845. április-június (1-13. szám)

1845-06-05 / 10. szám

293 s több e féle, jótékonyan vagy pusztítólag hatható elemei a mindenható sze­relemnek. Annyi igaz, hogy a gyönge nőnem iránt e tekintetben a mennyire csak lehet, lovagias nagylelkűséget s gyöngédséget kell gyakorolnunk. (Folytattatik). VAHOT IMRE, PINTY ÚRFI. Én nem panaszlok sorsom ellen, Mi ördögért panaszlanék? Lehet-e kegyesebb irántam, Mint a millyen kegyes az ég? Nekem jutott a nagy szerencse : Pinty úrfit énekelni meg ! Pinty úrfi a maga nemében Hat puszta falu környékében A legpáratlanabb gyerek. Pinty úrfinak fillére sincsen, Tán a nagyapjának se volt, A mit telt erszénynek neveznek, Távol van tőle, mint a hold. Azért magát föl nem akasztja, De még csak nem is kesereg. Pinty úrfi a maga nemében Hat puszta falu környékében A legpáratlanabb gyerek. Asztalt számára nem terítnek, S ki hinné ? éhen még se vesz ; Ha enni kell, a vendéglőkbe Bekullog ismerősihez.­­S egy egy falatka innen, onnan — Bendőjét ekkép tölti meg. Pinty úrfi a maga nemében Hat puszta falu környékében A legpáratlanabb gyerek. Mikép teszen szert öltözetre? Ez is igen eredeti! Bál- és egyébre a ruhákat Úgy kölcsön elkéregeti, Csak hogy többé ezen ruhákat Nem látják a jó emberek. Pinty urfi a maga nem­éban Hat puszta falu környékében A legpáratlanabb gyerek. Hol a szállása ? azt nem tudjuk. De ő fennen dicsekszi el: Miilyen pompás szobái vannak ! És a­mit ő mond, hinni kell. Bár kávéházakban gyakorta Ollyan Pintyféle szendereg : Pinty úrfi a maga nemében Hat puszta falu környékében A legpáratlanabb gyerek. És illyen ő tetőtül talpig, Tökéletes képmása ez; Magának és kedves honának Roppant becsületet szerez. Kiáltson föl hát minden ember : Tartsák meg őt az istenek ! Pinty úrfi a maga nemében Hat puszta falu környékében A legpáratlanabb gyerek! PETŐFI.*----------­ ZSIDÓ MENYEGZŐ. (Eredeti beszély a valódi életből). A jövő tisztujitásról, és mezei gazdaságról beszélgetőnk nagybátyámmal, midőn az ajtón hirtelen kopogtatás történt. — Szabad! kiáltá bátyám s pipáját kivevő szájából. Egy zsidónő jött be, körülnézve vizsga szemekkel, köszönt, —­s fenhan­­gon kérdé: — Nem parancsolnak szép gyűrűket, karpereczeket, fein borot-

Next