Pesti Divatlap, 1845. április-június (1-13. szám)

1845-06-19 / 12. szám

358 A NAPHOZ. (1844.) Panaszom van kelm­ed ellen, Hallja kelm­ed, nap uram! Mi dolog az: sugarával Bánni ollyan fukaran? Elballag kelmed fölöttem Minden istenadta nap, Kis szobám kelmédtől még­is Egy sziporka fényt se kap; Olly sötét van benne, mint a . ... Majd megmondtam, hogy mibe’! Legyen egy kis embersége, S nézzen kelmed néha be. Hiszen azt, hogy versírás a Mesterségem, tudja tán? S azt is tudja : illy esetben Nem lehet pompás szobám, Hogy ne tudná!­sz’ hajdanában Kelmed szinte lantot vert, Még mikor le nem rudalták Az Olympról Jupitert. Szánjon meg tehát kegyelmed , Kedves collega uram! S mátul fogva sugarával Ne bánjék olly fukaran. RÉSZEGSÉG A HAZÁÉRT. Fiuk az isten áldjon meg, Én is iszom , igyatok ! Én nem nézhetek vidámon Végig elhagy­ott hazámon, Csak mikor részeg vagyok. Ekkor úgy látom hazámat, A mint kéne lennie; Mindenik pohár, a mellynek Habjai belém ömölnek, Egy sebét hegeszti be. S ha m­ig részeg vagyok, boldog Volna a hon csakugyan : Bár örökké kéne élnem , Fiuk, nem láthatna engem Soha senki józanan ! PETŐFI. PETŐFI.

Next