Pesti Divatlap, 1845. április-június (1-13. szám)
1845-06-26 / 13. szám
408 a gőzösön; hihető nem gyaníthatták , hogy a hús Pest megyében 2 egészval drágább leend!------Le vagy inkább föllépvén a gőzösről, vágyva nézdeltem a kül alakjára nézve mindenkép csinos császárfördői két helyet: zene, fagylalda, étterem, feketér, kert, sok szolga kínálkozik itt a mulatónak, kénköves viz a hasfájásnak. De mindezeket élvezni kedvem nem lévén,förödni óhajtottam,s megszólíték egy fördőkészítő szolgát , ez megkért illően, hogy üres fördő nem lévén, kissé várakoznám ; föl s alá járkáltam tehát, míg néhány percz múlva , jó fogalmam a császárfördői kéthelyrűl egészen megváltozók. Megürülvén s megkészülvén számomra a fördő, beleléptem, s ime iszonnyal látám , hogy az tele van undorító rondasággal, szennyel, mit kivált egy előttem fürdött emancipandus okozott; visszaléptem tehát s felöltözvén mind a tisztes császárfürdői tulajdonosoknak sok jövedelmet, mind az érdemes mulatóknak legkérelmesebb kényelmet kívánva, odahagytam a császárfördői kéjhelyet—!! ! — s minekutána több barátimtól megtudtam, hogy itt a kőfördők egész napon által ki nem ürittetnek, sőt mindig azon egy vízben kell, az egymást felváltó vendégeknek kényelmeskedni: azt súgom a becses tulajdonosok fülébe , hogy a „kéjhely“ czimfördősökre nem igen és nem mindig alkalmazható. — FALISI PÁL. — Némelly jó barátink igen rosz néven vették azt, hogy Petőfi, e lap szerkesztőjéhez irt nyílt levelében, ismert őszinteségével azt nyilvánítá, miként őt igen sokan szeretik, s arczképét mindenfelé igen várják. — Mi ezen igazság naiv kimondásában semmi szerénytelenséget nem láttunk, kivált miután Petőfi annak ellentétéül hozza azt fel, hogy némelly irigy kritikusok annyira üldözik. — Avagy nem becsületesebb-e az,hogy illy őszintén nyilatkozik,mintha valamelly képmutató— miilyen pedig íróink közt igen sok van — álszeméremből ezt mondaná: én ugyan megengedtem, hogy csekélységem arczképe közrebocsátassék, hanem nem igen hiszem, miként a közönséget érdekelni, s a lapot emelni fogná az stb.“ — Épen most jelent meg a Schedel által szerkesztett „Nemzeti Könyvtár“ kilenczedik füzete, Csokonay minden munkáinak folytatásával; valamint az „Új külföldi regénytár“3-ik füzete is, és a „Tudománytár“ novemberi kötete.Ezen érdekes folyómunkákat ajánljuk olvasóink figyelmébe. — A jelenleg Bécsben létező olasz opera két igen jeles tagja, Albonika. és Rovere úr, jövő hónapban négyszer fogják magukat hallatni nemzeti színpadunkon, mi nem kis élvezetet fog nyújtani a dalkedvelő fővárosi közönségnek. A helyek árát följebb kellett emelni, a művészek nagy díjai miatt, de a négy előadásra hirdetett bérletet igen jutányosnak találjuk. A Nemzeti színházról lévén szó, Szigligetinek felvilágosítása következtében meg kell említenünk, miszerint e vásár előhetében a Rab után nem háromszor, hanem állítólag csak kétszer húzott részt. Igaz ugyan, hogy vásárkor már más eredeti mű írója is kapott jövedelmi részt, de nem mindenki, és kétszer vásárkor Szigligetin kívül egyik sem. Erre nézve minden vád meg fog szűnni a nemz.színház irányában, ha az igazgatóság a vásárkor adandó új eredeti műveket illetőleg , egy átalános és hivatalosan kijelentendő szabályt fog hozni, melly minden eredeti műre, az osztó igazság elve szerint, egyaránt terjeszkedjék ki. Mert hogy ez eddig nem volt így, azt tényekkel bizonyítottuk be , s ha e visszaélés — mint reméljük— meg fog szüntettetni, buzgó méltánylattal emelendjük ki ezen jórafordult állapotot. — Curent és Lejars műlovagtársaság a vásár alkalmával hirdetményeit Magyarország fővárosában magyar nyelven is kegyes volt közrebocsátani. De mióta a vásárelmúlt, egyedül német nyelven hirdetik előadásaikat, mintha most már egyetlen egy magyar sem laknék többé fővárosunkban. A műlovag urak ezen, nemzetiségünk