Pesti Divatlap, 1845. április-június (1-13. szám)
1845-04-10 / 2. szám
17 át az élet viharait, csöndes kebellel száll le jókor az élet fájdalmaitól, a szerető édesanya nyugtató bölcsőjébe, s lelke, tiszta angyalként lebeg át örök szellem forrásához. — Oh! miért nem haltál meg akkor Karolina! — Mennyi fájdalmat s önvádat eltemettem volna veled a semmiségbe! — Az idegen lérfi — a poroszlókkal együtt—nem sokára szótlan távozott. — (Vége következik.) OBERNYIK KÁROLY. •»›g£g‹* SZÜLŐIMHEZ. Hejh, édes szüleimék , Lesz arany szegélyzelí! Gazdagodjam meg csak ! Imádságos könyve, Akkor, hiszem istenem, Krisztus urunk képe lesz !Nenn panaszosodnak. Szépen metszve benne. Minden teljesedni fog, Pistinak meg majd veszek A mit csak kívánnak , Drága paripákat. Megelőzöm vágyait Rajtok jó Istók öcsém Édes apám s anyámnak. Vásárokra járhat. Lesz csinos ház, a mibenségesvégül lesz nekem Megvonulnak szépen . Dúsgazdag könyvtárom; Pineze lesz a ház alatt, Akkor majd a verseket Jó bor a pinezében. Nem pénzért csinálom ; Meghíhatja édesapám Ingyen osztom azokat Minden jó barátját; Szét az újságokba; Borozás közt lelkeket Minden szerkesztő , tudom, A jó kedvbe mártják. Szívesen fogadja. Szép kocsit csináltatok S hogyha szép lyányt kaphatok Ed’s anyám számára. — De magyar lelkűt ám ! — Nem kell hogy a templomot Éd’s apám tánczolni fog Gyalogosan járja. Fia lakodalmán, így élünk majd boldogan A mulatságoknak , így lesz , édes szüleim , Gazdagodjam meg csak ! PETŐFI. KÖZÉPÚT A LEGJOBB. Szép dolog, keresni az idő középperezét, mellynek sem ideje sem vége, s fürkészni a tér középpontját, melly korlátlanul árad túl a mindenségen, nagyon okos dolog !... S ha betekintünk az életbe , a végtelen fokozatokat látjuk , mellyeken öröm és bűv ész és kábaság, erény és bűn örök harczot küzdenek egymással, s látjuk, milly megszámlálhatlanok a források,mellyekből az em-