Pesti Divatlap, 1845. április-június (1-13. szám)

1845-04-17 / 3. szám

— »›§Sg§‚*- 71 ARRIA. Ezen nagylelkű római nő férje öszveesküvésébe bonyolódván a császár ellen, meggyilkold önmagát, és Arria látva haldokló férjét, szinte tört ragadó s keblébe döfé, s férjének nyújtva azt, e szavakkal múlt ki: ,Paetus, nem fáj!‘ — Milly gyönyörű példája a szerelmi hűségnek ! ARSZLÁN. Az arszlánok, vagy a divatmajmok szerelme többnyire ollyan mint a valódi majomé, melly szerelme tárgyát agyonszorítja, megsemmisíti, a helyett hogy életet adna neki. ÁRTALOM. A szerelmi és házasélet leginkább azoknak árt meg, kik e vi­szonyok közepett a kellő mértéket, egyensúlyt nem tudják megtartani, kü­lönben eszélyes, és jó szívű embernek egyik sem lehet ártalmára. ÁRTATLANSÁG. Mióta Ádám és Éva ismeretfájáról leszakítván a tiltott gyü­mölcsöt, elvesztő paradicsomi ártatlanságát , még csak az apró esztelen gyer­mekek bírnak kizárólag ezen tulajdonnal. De már az eszes gyermekek — kivált az úri osztályban, s a nagy világban — nagyobbára következőleg ártatlan­kodnak. A kis urfi és kisasszony, mihelyt kissé feje lágya benő, már szerelem­ről , sőt mi több , szerelmi kalandjai, hódításairól beszél, színházba jár, ka­­czérosan szemüvegez mindenfelé, s horn mindig az első szerelmes- vagy szerelmesnőröl, vagy a nézők közt kiszemelt csinos arszlánok­ és arszlánnők­­kel képzelősködik, hol szabadon, hol lopva a legingerlőbb , legsikamlósabb regényeket olvassa, szerelmes leveleket próbálgat írni, s addig-addig ké­­szítgeti e mesterséget, míg egyszer egész komolysággal kezébe játsza azt valamelly — koránsem gyereknek , hanem már érettebb korú imádottnak, mire aztán nem sokára társainak titkon bizonyos találkozásokról tesz említést. — No de hiszen maga a szerelem istene is gyermek — miért nem lehetne hát szerelmes a gyermekember is ! Sokkal felvilágosodottabb korban élünk, hogysem szerelem dolgában még a gyereket is vakon akarnék tartani. — Azonban tisztelet becsület, de igazság is! — Az ártatlanság még­sem veszett ki egészen az emberi kebelből, sőt vannak emberek , kivált nőnemből, kik meglett korukban is gyermeki ártatlansággal bírnak. VAHOT IMRE. ---------*›§#!›* AZ ÖREG ÚR. A/. öreg urnák élete Szánandó gyötrelem, Veséig gyötri a szegényt Féltékeny szerelem. Unokaöcscse olly gonosz , S szép, ifjú a neje ; Unokaöcscse ver szöget Megőszült fejibe. Míg nőtlen volt , terhére nem Esett a hivatal , M Nyugottan, híven végezé; De most majd belehal. Míg nőtlen volt, barátinál El-elkártyázgatott; De mostan éjszakázni fél.... Keserves állapot! Míg nőtlen volt: álom között Pólyának éjei. De most az öreg úr szemét Behúnyni sem meri. Pedig, pedig, szegény öreg , Féltés hiába bánt, Öcséd nődet nem szereti.... Hanem a szobalyányt. PETŐFI.

Next