Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-11-06 / 32. szám
1054 Ki festené a szívnek vad csatáit A bánat tengerét ez életen, — Ki festené, hogy mégis ön szivében Nyugalmas és bánattalan legyen ? Érezni kell elébb a sors hatalmát Aztán dalolni bájos-édesen: S akár mit mondjon az avartalan, A költő boldog, ha — boldogtalan. Boldogtalan valál! Köszönd az égnek ! Ki vagy választva milliók közül! A képzeletnek tünde bojvidéki Neked jutottak osztályrészedül, Hogy andalogván berkek szent homályán, Hol a költészet műhelye terül S az érzelem forrásai fakadnak, — Nekünk virágot szedj, babért magadnak. Bár átkokat szór a középszerűség Mindenre, a mi kebledből fakad, Bár gúny s irigység kisér is nyomodban És ellened rozsdás fegyvert ragad; Nevesd ki, vesd meg a törpék csoportját, A felfuvalkodt apróságokat, S a sors kimérte ösvényen haladva, Ne keveredj a lármázó csapatba. Mi haszna megmérkőznöd illyenekkel ? Miért hizlaljad gyáva gögyöket? Mig ők halálba dőlnek elfeledve, A halhatatlanság virul neked. — Azért ragadd az alkalmat hajánál, Ne vesztegesd a röpke perczeket, — Mig a magyar „Béranger“ dalai Mindenki ajkán fognak hangzani. GREGUSS A. A GLEICHENBERGI FORRÁS. Stájerország keleti részén, magas, sziklás hegyen, fenyő- és bükkerdők közepette emelkedik egy lovagvár. Ennek neve : Gleichenberg. A 15-ik század műve, s ekkorig vitézül feltárta magát. A következő szá