Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)

1845-10-30 / 31. szám

999 igaz magyarral abban, mit előadása végin mond, hogy t. i. a magyar táncz felvirágzása tekintetéből egy ügyes s a magyar táncz jellemét felfogni képes tánczművész járná el a székelyek, nyírségiek, szóval az egész magyarlakta vidéknek minden tájékait, s a magyar köznép tánczmulatsá­­gain, s lakodalmaiból szerzett tapasztalatai szerint alakítaná a magyar tánczot s a t. — Igen szépen értekezik Vakot Imre a P. D. első évnegyed 4. sz-ban a magyartánczról. Be örültem mikor olvastam ; s hiszem, hogy bármelly spanyol, vagy angol, vagy épen német is örülne, ha olvasná, — hogy te­hessen­ hát azt fel, hogy a melly magyar azt olvasta, nem örült volna, vagy ha nem olvasta, ne kívánná azt elolvasni. — Utoljára — habár, nem is tartozik olly szorosan a dologhoz — azt is kijelentem, hogy a szegény magyar ember csak véleményez, csak véle­ményez ; de mivel az ő véleménye, csak az ő véleménye, tehát csak vé­leményben marad. — B. SZABÓ LAJOS: KÉPZETEM. Még mit nem mondanak ! Hogy az én képzetem Alant jár, magasra Föl nem röpíthetem. Lenn jár a föld színén, Ha úgy tartja kedve, Sőt a föld alá is Van gyakran sülyedve, Mint búvár, sülyed a Mélységek mélyére, A legmélyebb tenger, A szív fenekére. De ha mondom neki: „Szállj a magasra fel !“ Felszáll, s a légben mint Pacsirta énekel. S ha ekkor biztatom: „Még följebb , képzetem­­ie Vele a sasokat Rendre megkergetem. A sas mind elfárad, De nem fárad­­ el; Egy utat kezd a leg­ Magasabb felhővel. És a felhőknek sem Társa ,ő sokáig : Egyenest fölfelé Tör az­ ég­boltjáig. És ha ekkor épen Napfogyatkozás van : Az elsötétedett Nap mellett elsuhan, Elsuhan mellette, Egyet pillant rája, S megkerül a napnak Elveszett pompája. És az én képzetem Még ekkor sem pihen, Hanem a legfelső Csillagzaton terem, S ott, hol már megszűnik Az isten világa, Uj világot alkot Mindenhatósága-------. ... PETŐFI.

Next