Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-07-10 / 15. szám
DEES. A helybeli kisdedóvó-intézet alapköve, kitűnő ünnepélysel, a minden 13- dik évben itt tartatni szokott evangelico-reformátusok zsinatára, számosan összesereglett közönség jelenlétében, s alkalomszerű szónoklat mellett, nyárelőnkén tételert le. Az ünnepély előtti estén Herepey Gergely kolozsvári lelkész úr, hangversenyt rendezett, mellyben Ssalom Luiz Pittlinger „Csendesárny“ czimü dalát, elragadtatásig bájosan éneklé. A kolozsvári tanoda éneklőkara által zengett „Régyesdal“ Bethoventől, a „Fótidal“ és a „Magyar ember öszszeüti bokáját“ a Farsangi iskolából, szinte kellemesen mulattaták a közönséget. E kívül tetszést nyert Rácz 31. és Pataky E. szavalata, s Behr B. zongorán játszott „Változatai“. E hangverseny 172 ftot, az ünnepély napján tartott tánczvigalom pedig 125 ftot jövedelmezett a kisded óvó javára. MÁNYAY, NAGY SZEREY: Két érdekes újdonságra akarom az olvasók figyelmét vezetni. Egyik az, miszerint a mű- és vegytani ismereteiről híres Czinege Ferencz, részvények útján, egy nagy kiterjedésű börgyárt akar 80000forinttal alapítani; másik az , hogy Tompa Imre rövid időn érdekes eredeti művei, „Nagyravágyás“ czímű regényével, fogja a magyar olvasó közönséget meglepni. Ezen mindkét hon előtt ismeretes irodalombarát érdemeit, tetézi főleg azon lelkes buzgalom is, mellyel a magyar nyelvet, a szász nemzetiség irányában, minél jelentékenyebb állásra törekszik városunkban felküzdeni. Az isten soká éltesse buzgalmáért. *) SZILÁGYI. NAGY KÁROLY, nyárelő 19-kén 1845. Egy nagyszerű ünnepélyről írok, mellyel honunk lelkes fiát Károlyi György grófot, s lelkes leányát, a honszerelem által ihletett keblű grófnőt, e magas vendégpárt, tisztelői s jobbágyai fogadák. Több diadalívek, a lelkes párt hazafiai érzelmét dicsőítő versekkel, sajátos nemzeti öltönyökben szabályos rendbe állított ifjak és leányok, kik örömsugárzó arczczal éljenzék az ünnepeiteket, s végre az esti kivilágítás , mellyben mig a szemet 60,000 lámpa , s több festvények gyönyörködteték, a lélekre a lámpafénynél felfeltünö háladalok s versezetek jótékonyan halának — ez ünnepélyt ipen érdekesiték. A piacz középen 4 sátor volt felállítva mellyben különkülön magyarok , svábok, oroszok és oláhok lették sajátos tánczaikat. A grófi pár gyermekeivel mindegyik sátorban megjelent, s örömmel nézé a meleg zajt, mellynek főtárgya ö vala !! VIHARI. POZSONY. (Vemet Szökött katona). A napokban adá utósa mutatványát a kis Bannholzer Statild büvésznő , mellyben egyszer magyarul is beszélt, még pedig igen tisztán. Különösen meglepő ezen kis leány bátorsága. Ugyanekkor tánczolt Fitos Sándor is műutazásából visszatérve, ahogy igen jól tánczolt, említnem fölösleges, de kétségkül jobban sikerülendett az egész, ha a zenészek jobban értettek volna a magyar darabokhoz; e miatt kellett Fitosnak a frisset is kihagynia tánczából. Tegnap Szigligeti Szököl katonáját adták az itteni városi színkörben, német átdolgozat szerint, az eredeti dalok megtartásával , mellyeket akar úgy, mint az egyesek magyarul énekeltek. A darabra , mind a mellett, hogy alapeszméje meg jön kissé változtatva , rá lehetett ismerni. Leglényegesebb változás benne az, hogy Camillának viszonya, mellyben Völgyi — itt Latour — ezredessel állott, nem csupán szerelmi, hanem házassági viszony; de az, hogy Camilla szüleitől félve, gyermekét Sz. Csiklósra kénytelenítessék adni, titok. M más változtatást nem is várhattunk ennél, miután ez Camillát kissé tisztább színben állítja elő, azt hívén t. i. Camilla a tudósítások nyomán , hogy férje a háborúban meghalt, szüleinek kényszerítésére újra férjhez men, s innen ered a tudva nem levő házasságbontó akadály melletti büntelen kétférjesség, melly később a második férj halála által megszün. Az utósó fölvonás egészen Szigligetié szerint van , a többiek tetemesen változtatják. Van valami két, nagyon is francziás jelenet benne, mi az egésznek nagyon árt. A dalokból, az első fölvonás végén a dalok nagy részt ki vannak hagyva, hellyettük azonban máshol két új dal fordul elő , az egyik Petőfi ismert néprománcza: „Megy a juhász szamáron“, a másik „Szülőföldem szép határa“ kezdetű népdal, mit Julcsa énekel az utósó fölvonásban, s mi sokkal jobban illik oda a néha Pesten dalolttaknál. A darabot — noha az előadás alatt majdnem folytonosan esett — el kellett játszani, s a közönség igen nagy tetszéssel fogadá. Mlegjegyzendő még, hogy a német színészek sokkal nagyobb erélyességet mutattak ez előadáson , mint máskor. — Gondolkoztam a felől, nem volna-e jó conversationális magyar darabbal is megismertetni a német közönséget? ha önt, szerkesztő úr jónak látja, szíveskedjék velem tudatni, s én valamellyik vígjátékát — például az Országgyűlési szállást — leforditandom*’). * *) Szerk. A Szerk. ’) Ezt mi is szivünkből kívánjuk. **) Győrött már adák német nyelven, s a mű tetszéssel fogadtatott.