Reggeli Délvilág, 1994. május (5. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-02 / 101. szám

6-os számú választókörzet (2.) Hódmezővásárhely és térsége Kiss László 1958. november 14-én szület­tem Gyulán, értelmiségi család­ban egyetlen gyermekként. Az általános iskola elvégzése után angol tagozatos gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. A pé­csi Janus Pannonius Tudomány­­egyetem Közgazdaságtudományi Karán szereztem diplomát. Első munkahelyem Hódmezővásárhe­lyen az Alumíniumszerkezetek Gyárában volt, ahol mint gyakor­nok, majd elemző közgazdász tevékenykedtem. Ezek után ke­rültem át jelenlegi munkahelyem­re, a Fémtechnika Kft.-hez, ahol jelenleg, mint gazdasági igazga­tó-helyettes dolgozom. Nős vagyok, feleségem gyógy­pedagógus, leánygyermekem 9 éves. Politikai pályára a rendszervál­tás idején kerültem. A helyi SZDSZ-szervezet gazdasági ta­nácsadójaként egyebek mellett az országgyűlési képviselőjelöltünk munkáját segítettem. Indultam az önkormányzati választásokon, ahol első és egyetlen személyként kerültem megválasztásra az első fordulóban, választókörzeti kép­viselőként. Jelenleg az önkor­mányzat gazdasági bizottságának elnöke vagyok. Működő gazdaságot és kiszá­­mítható, korrupciómentes politi­kát akarok. Célom adócsökkenté­sek és befektetési kedvezmények biztosítása, a túlszabályozás ki­küszöbölése, a gazdasági növeke­dés megindítása érdekében. Tu­dom, hogy csak jól működő gaz­daság biztosít értékálló nyugdíja­kat, új munkahelyeket, több pénzt a szociális ellátásra, az egészség­ügyre, oktatásra, kultúrára. Olcsó és tisztességes, bürokrácia- és korrupciómentes államot és ön­­kormányzatokat lehet csak a jö­vőben működtetni. Több pénzzel kell rendelkezniük a helyi önkor­mányzatoknak feladataik ellátá­sához. Vásárhely és környéke hát­rányos helyzetén kormányszintű területfejlesztéssel szükséges se­gíteni. A mezőgazdaságban meg kell szüntetni a tulajdoni bizonyta­lanságot, hitelezési és támogatási rendszert kell kiépíteni, amely biz­tosítja az ágazat fejlődését. Én már a jövőnket tervezem Önökkel, Önökért! Szabad Demokraták Ozgyin Mihály Magyar Igazság és Let Pártja Nevem Ozgyin Mihály, 1959. május 24-én születtem Békéscsabán. Alsó- és közép­fokú tanulmányaim befejezé­se után a hódmezővásárhelyi Állattenyésztési Főiskola nap­pali tagozatán állattenyésztő üzemmérnöki diplomát szerez­tem 1980-ban. Három évig a gyulai Munkácsy Tsz-ben dol­goztam. 1983-ban költöztem Hódmezővásárhelyre, a helybéli Rákóczi Tsz-ben dol­goztam 1992-ig telepvezetői beosztásban. 1992-ben egyé­nileg kiváltam a szövetkezet­ből. Jelenleg a Szeged-tej­út­­nél dolgozom üzemvezetőként Szentesen. Másodállásban mezőgazdasági vállalkozóként családunk kárpótlás útján visszaigényelt földjén gazdál­kodom. 1981 óta vagyok nős, 3 gyermek boldog édesapja. Feleségem az MHB Rt. hód­mezővásárhelyi fiókjánál dol­gozik. 1992-ben beléptem a hódmezővásárhelyi Gazdakör­be, ahol később beválasztottak a városi elnökségbe. Programom: földön járó me­zőgazdasági és élelmiszer-ipari politikát! Ennek első és legfontosabb feltétele a mezőgazdaság fo­kozott pénzügyi támogatása. A korszerű gazdálkodás feltéte­leihez (hitel, eszközök stb.) a kisgazdákat és a vállalkozni kívánó agrárértelmiséget kell hozzájuttatni. Ugyanakkor a szövetkezetben maradóknak biztonságot, védelmet és a ki­válás mindenkori jogát és le­hetőségét meg kell adni. A me­zőgazdasági termelők és fel­dolgozók által megtermelt ér­ték nagyobbik része maradjon a termelőnél és a feldolgozó­nál! Programom, de bármilyen más mezőgazdasági program is, csak a földtulajdon mielőb­bi rendezésével pályázhat a megvalósulásra. A másik fő gondolatkör, amelynek a kép­viseletére szükség van, az idős­korú nyugdíjasok, elesettek és nyugdíj nélküliek segítése, anyagi támogatása. Egy becsü­letesen végigdolgozott élet szá­momra érték! Kiállok a pálya­kezdő fiatalok egzisztenciate­remtő igényei mellett. Lakása, állása a törekvő fiatalnak mi­nél korábban legyen. Azzal a feltétellel vállaltam a jelöltséget, hogy megválasztá­som esetén a MIÉP programja és saját programom mindenkor számonkérhető legyen rajtam. Dr. Rapcsák András Kereszténydemokrata Néppárt Régi református családból szárma­zom, apai ágon közel száz éve élünk Vásárhelyen. 1943-ban születtem Deb­recenben, ahol alsó- és középfokú isko­­láimat végeztem,majd a Budapesti Mű­­szaki Egyetem Villamosmérnöki Ka­rán és a Kossuth Lajos Tudományegye­­tem fizikus szakán folytattam egyetemi tanulmányaimat. 1969-ben végeztem okleveles fizikusként. Egyetemi dok­tori értekezésemet szabályozástechni­kából, illetve mérlegtechnikából véd­tem meg 1977-ben. 1990-ben Hódme­zővásárhely város képviselő-testülete független pártonkívüliként polgármes­ternek választott meg, ezt a tisztséget mind a mai napig betöltöm. Politikai pártnak tagja nem voltam és nem va­gyok. Fejlesztőtevékenységemért 1991- ben Gábor Dénes-díjban részesültem, míg közéleti munkám elismeréseként a köztársaság elnöke 1993 ban a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt ki­tüntetésben részesített. 1994-ben az országgyűlési képvise­lőválasztáson független pártonkívüli­ként a Kereszténydemokrata Néppárt jelöltje vagyok. Programom alapját képezi a hit az emberi személyiségben, hit az önmagában és létében értékes emberben. Meggyőződésem, hogy a gazdaság meghatározza a politika játék­­terét a gazdaságot figyelmen kívül ha­gyó politika neve diktatúra. Rendkívüli módon ellenzem a magyar gazdaságirá­nyításban már közel tíz éve töretlenül megnyilvánuló koncepciót, mely a pénz­ügyi politika elsődlegességét és min­denható szerepét tekinti meghatározó­nak. A vadkapitalista állapotok kialakí­tása oda vezetett, hogy az átalakulás — egyébként szükséges — terheit szinte kizárólag azok a rétegek viselik, ame­lyek ily módon a szegénységi kü­szöb közelébe, vagy az alá kerültek. Meggyőződésem, hogy ezek a réte­gek tovább nem terhelhetők. Úgy gondolom, hogy a piacgazdaság­­hoz nem feltétlenül tolvajláson, rab­láson és korrupción keresztül vezet az út. Mind a tulajdonváltásban, mind a privatizációban kevesebb bürokráciával, a jogszolgáltatás ren­dezettségével és tisztességével a kí­sérő káros jelenségek lecsökkent­­hetők. Külön kell szólni a mezőgazdaság­ról, mely szervezeti és termelési válság­gal küzd. Ezért speciális bankrendszer megszervezésével létre kell hozni a me­zőgazdasági vállalkozások sokszínű, változatos formáit, amelyben meghatá­rozó szerepe lesz az életképes családi gazdaságoknak. Ki kell alakítani az alap­anyag-termeléssel összehangolt, fejlett élelmiszeripart. A feladathoz minden szinten felkészült, szakmailag kiváló egyéniségekre van szükség, profikra, mind a politika, mind az operatív irá­nyítás területén. Programom rendkívül fontos része a környezetvédelem, hogy magunknak és utódainknak megfelelő életteret bizto­sítsunk. Néhány szó a népjóléti, illetve szociális politikáról: a legjobb szociál­politika a jó gazdaságpolitika. Meggyő­ződésem, hogy az emberi méltóság biz­tosításához legfontosabb a tisztességes munkahely, hogy aki dolgozni akar, az dolgozhasson, így magának, családjá­nak lét- és életfeltételeit megfelelően biztosíthassa. A családok gazdasági alap­jának megteremtése létüknek és alapve­tő szerepüknek a felismerése, támoga­tása véleményem szerint társadalmunk alapvető érdeke, és fejlődése, erkölcsi­­sége helyreállításának egyetlen útja. Megválasztásom esetén ezeket a főbb alapelveket kívánom képvi­selni országgyűlési képviselőként és polgármesterként is. Dr. Szabó Lajos Mindenekelőtt megköszönöm a több ezer ajánlószelvényt, ami­nek többségét Önök személyesen hozták el hozzám. Az irányom­ban megmutatott bizalom ösztö­nöz arra, hogy a tisztes politikai versenyzés közpette, négyévi munkámra s tényekre támaszkod­va, ismét megpróbáljam elnyerni az Önök bizalmát. Hiszen szerte az országban mindenki tapasztal­hatta, hogy valamennyi cseleke­detem a családokért, a mezőgaz­daságért, az ország felemelkedé­séért, a fiatalok jövőjéért, az idő­sek nyugalmáért, a kisember bol­dogulásáért történt. Nyolcvanhat fölszólalásom, 6 önálló törvényjavaslatom, és 30 módosító indítványom vidékün­kön szinte mindenkinek jelent valami segítséget, a józan kis­gazda célok megvalósítását szol­gálják. Talán Önt is érinti a kár­pótlás, a szövetkezetek átalaku­lása, a­­ 20—30 AK földjuttatás, a földadó elengedése, a kisterme­lők adómentessége, a földműve­lés állami támogatása, az agrár­piaci rendtartás, a földalapok át­járhatósága, az ideiglenes föld­­használat, a tanya mellé kimért föld, az állami vagyon átadása az önkormányzatoknak, és a kihar­colt sok 100 millió forint. Talán Ön is fordult segítségért a kisgaz­dapárthoz, a Kárpótlási Önsegé­lyező Szakosztályhoz, a Gazda­sági Egyesülethez, a Földrende­ző Bizottsághoz. Bizonyára Ön is tudja, hogy Hódmezővásárhely költségveté­se és állami támogatása 4 év alatt a háromszorosára nőtt, s egy főre 30 százalékkal több jut, mint pél­dául Szegeden. Helyrehoztuk a város belvízlevezető rendszerét, bővült a kórház, a könyvtár, szennyvíztisztító, utak, járdák, tornatermek, iskolarészek épül­tek, elindult a csatornázás, a geotermál program, a zöldprog­ram, a városi világítás korszerű­sítése. Rövidesen megkezdődik a várost kikerülő út építése. Meg­épült a mártélyi Holt-Tisza víz­termelője. Az idén földgázt kap a falu, Mindszent várossá lett. S sorolhatnánk még tovább. Mind­ez együttes munka eredménye, amihez az alapot az Országgyű­lésben kellett megteremteni. A jövőre is azt tudom ígérni, mint 4 évvel ezelőtt: szorgalmas, becsületes munkát, hűséget, tisz­tességet. Továbbra sem kívánok egyol­dalú pártérdekeket érvényesíte­ni, hanem, mint eddig is, széles körű megértést keresve, az or­szág javáért dolgozom. Megta­nultam a politikát, van progra­mom. Tudom, hogy mit, s hogyan lehet megvalósítani, megvannak hozzá a hazai és nemzetközi kap­csolataim. Leraktam az alapokat, amelyekre a következőkben bát­ran lehet építeni. Ezért kérem, támogasson szavazatával, hogy újabb 4 évben tudjam kamatoz­tatni az eddig megszerzett tudást, tapasztalatot. Történelmi Kisgazdapárt Kiss Sándor Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt Tisztelt Sorstársaim! Az or­szág népe a huszonnegyedik órában van ahhoz, hogy saját életkörülményeit megváltoz­tathassa. Most, amikor a törté­nelem kezünkbe adta (talán utoljára) a döntés lehetőségét, össze kell fognunk saját és nemzetünk jövőjének jobbá tétele érdekében! Úgy gondo­lom, mindannyian ismerik, vagy hallották az FKGP or­szágépítő, -megmentő prog­ramját, ezért ennek részlete­zésétől eltekintek. Csupán né­hány gondolatot kívánok köz­readni, ezek a következők: 1. A magántulaj­don mielőb­bi igazságos rendezése, ide­értve a kárpótlás helyett az ere­deti vagyon visszajuttatását a jogos tulajdonosnak, vagy örö­köseinek. 2. A vagyonnevesítés felül­vizsgálata annak érdekében, hogy a kívülállók is megkap­hassák a részükre járó tulaj­dont, amely különben is már telekkönyvezve van nevükre. 3. Az új paraszti gazdaságok alacsony kamatozású hitelek­kel való támogatása, amely összekötendő vissza nem térí­tendő állami támogatással. 4. A mezőgazdaságot kö­nyörtelenül sújtó üzemanyag­­árak mérséklése állami dotá­cióval. 5. Az alapvető élelmiszer­­árak áfamentesítése: kenyér, hús, tej. Elérkezett a számvetés, meg­mérettetés ideje. Szembe kell nézniük országhivatalnokok­nak (képviselőknek) önmaguk­kal és a választókkal! Számot kell adni: hogyan sáfárkodtak a választók bizalmával? Mit valósítottak meg ígérvényeik­ből? És miért így? Népünk helyzete fanyar jelent, kilátás­talan szegény jövőt mutat! Ilyenkor egyértelműen felme­rül a felelősség kérdése is! Kik azok — melyik párt —, akik vállalják négyéves múltjukért a felelősséget? Csakis az a párt jöhet szóba, amelyik elejétől, már 1991-től jelezte a veszélyt, mutatta a vészkijáratot. Elválasztotta magát a nemzetrontó gazda­ságpolitikától azzal is, hogy kilépett a kormánykoalícióból: ez a Független Kisgazda Föld­munkás és Polgári Párt. AD­V-kampány Bemutatkoznak a jelöltek Dr. Martonosi István Vitatkozók Pártja 1940-ben születtem Sándor­­falván. Iskoláimat Szegeden vé­geztem, 1963-ban szereztem jogi diplomát a szegedi József Attila Tudományegyetemen. 1968 óta do­lgozom a Csongrád M­egyei Ke­reskedők Egyesületénél (KISOSZ), mint megyei titkár. Szakmai elkötelezettségem kife­jezetten gazdasági indíttatású, s talán ezen a területen rendelke­zem is néhány használható ötlet­tel. Magam is nagy figyelemmel kísérem a különböző pártok és képviselőjelöltek programját, és igen gyakran jut eszembe ked­venc cigányprímásom, aki, ha na­gyot mondott a vendég, rögtön rázendített a „Hazudik a muzsi­kaszó, boldogság az élet” című nótára. Mert ugye ismert az a mondás, hogy „aki sokat ígér, az semmit sem ad”. Ezért én semmit nem ígérek, de azt elmondom, hogy mit szeretnék. Mindenekelőtt talpraállítani a gazdaságot. Elfelejteni az elmúlt „40 év” gazdaságpolitikáját épp­úgy, mint az utolsó 4 év mélyre­pülését. Mivel a gazdaság talpra­­állítása nem kívánsághangver­seny, az általam vélt program né­hány fontos elemét szeretném megosztani a választópolgárral. Összhangot kell teremteni a jogalkotás és a jogkövetés terüle­tén. Elfogadhatatlan, hogy a jog­szabályokat semmibe vevő állam­polgár előnyösebb helyzetbe ke­rüljön, mint az, aki azokat betart­ja. Csökkenteni kell a központi el­vonásokat, mert a jelenlegi elvo­nási rendszer tönkreteszi a bérből és fizetésből élőket, és ellehetet­lenülnek a vállalkozók is. Fel kell számolni a feketegaz­daságot! Ma a lakosság egy jelen­tős része kivonja magát a közter­hek viselése alól, egy szűk réteg pedig­­— tisztességtelenül — mér­hetetlen vagyonhoz jut. Teljesen új alapokra kell he­lyezni az adópolitikát — be kell vezetni az átalányadó-rendszert —, annak minden elemével segí­teni kell a beruházás élénkítését. A jelenlegi bürokratikus túlad­minisztrált adórendszert alapjai­ban kell megváltoztatni. Új alapokra kell helyezni a mun­kanélküliség kezelését, sokkal na­gyobb figyelmet kell fordítani a „be­csületes” munkanélküliekre, de sok­kal szigorúbban kell eljárni azok­kal, akik kijátsszák a tövényt. Nél­külözhetetlen egy új foglalkoztatá­si törvény megalkotása. Végezetül átdolgozásra szorul a jelenlegi nyugdíj- és szociálpo­litikai rendszer, be kell vezetni az „életút” nyugdíjat, egységesíteni kell a segélyezési rendszert. é ^ * 1994. máj. 2.,­­mumm ^ DÉLVILÁG

Next