Reggeli Délvilág, 1994. augusztus (5. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-01 / 178. szám
Kopasz barackok Szatymazon (Folytatás az I. oldalról) kapcsolatfelvétel azt eredményezte, hogy gazdáink jelentős kedvezményekkel tudták megvásárolni a szükséges gépeket, vetőmagokat és növényvédő szereket. Akik eljöttek megnézni a kiállítást, 90 százalékban potenciális vásárlók voltak. A cégek is jó véleményt mondtak, ezért szerveztük meg ismét ezt a kiállítást és vásárt. — Mitől nemzetközi? — Attól, hogy a kiállítók egy része külföldi termékeket kínál. Van itt német, francia, olasz és japán cég is. Összességében is több a kiállítónk, mint tavaly, most negyvenen jöttek el Szatymazra. Az első napon dr. Kozma Huba, a MAGOSZ elnöke, dr. Farkas Gabriella, dr. Medgyasszay László és dr. Géczi József országgyűlési képviselők tartottak előadást, délután pedig szakmai fórumot tartottunk a zöldség- és őszibarack-termesztésről, valamint az izraeli mezőgazdaság sajátosságairól. Vasárnap a gazdáknál tettünk látogatást. Az én vesszőparipám, hogy a parasztember vizuális típus. Mondhatunk neki akármit, vagy elhiszi vagy sem, az a biztos, ha megmutatjuk neki. Ezért aztán lehetőséget adtunk, hogy az érdeklődők vasárnap megnézhessék Csiszár István fóliás és szabadföldi paprikatermesztését és burgonyatermesztését, Budai Sándorral közösen őszibarackfajta- és -termesztési bemutatót tartottunk, Futó Tamás pedig a dinnyetermesztésről tájékoztatta a látogatókat. Ifjabb Kothencz István gyümölcs- és sárgarépa-termesztésével ismertette meg az érdeklődőket, Vass Ferenc a paradicsom- és káposztafajták szabadföldi termesztéséről beszélt, Somogyi Sándorné pedig a mikroszórófejes gyümölcsfaöntözés előnyeit ecsetelte, valamint paradicsom- és uborka-fajtabemutatót tartott. MEGYERI VALÉRIA Autós magasiskola (Folytatás az 1. oldalról) 5. De még mielőtt ez bekövetkezett volna, természetesen aláírta az rt.-nek 3 milliós veszteséget okozó lízingszerződést — lásd Autóház Kft. —, és mindezek ellenére a sikkasztásról is értesülvén — prémiumot, valamint 20 százalékos béremelést követelt a vezér. (Az igazgatóság egyébként ezt leszavazta.) Az eredeti tervek szerint a megbízatását 1994. május 31-ig meg kívánták hosszabbítani, de Balogh úr inkább a rokkantnyugdíjazását kérte. 6. A munkaviszonya 1993. december 31-én lejárt, felmarkolta a bruttó 1 milliós járandóságát, és vette a kalapját. Illetve mégsem. Még januárban is bejárt dolgozni, nyilván érdekelték a privatizációs fejlemények. Egyébként a rokkantságát 67 százalékban állapította meg a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság, a határozat kelte: 1994. márc. 30. 7. Az ÁVÜ természetesen továbbra is pályáztatta az Autofer Rt.-t, és az eredménytelenség dacára mégiscsak befutott egy állítólag érvénytelen pályázat. Orbók Csaba és Ferjancz Attila 86 százalékos tulajdont szerzett, a többit pedig, néhány egykori autoferes főnökkel együtt, az immár rokkantnyugdíjas Balogh Artúr. 8.. Szabálytalan pályázat, svindli az ÁVÜ-nél, hát mit mondjunk, lesz dolga az új kormánynak. (Bár tévednénk!) Információink szerint: az új tulajdonosok a céget 8 évi lízingre kapták. A részvénycsomagban ott a Vásárhelyi Pál utcai és Sárosi telep is. 9. Persze hepiend is van: a rokkantnyugdíjas ex-vezérigazgató, Balogh Artúr 1994. június 30-tól újra vezér. A régi rt.-től az 1 millió a zsebben, az egykori cég tönkrement (?), az új pedig átfestve hamarosan virulni fog. 10. Kérem, mi így privatizálunk. És ebbe a bizonyos autós magasiskolába nem csupán Balogh Artúr járt. P. BODZSÁR ERZSÉBET (Folytatás az 1. oldalról) — Nem lehet általánosítani. A milliomoscsemetéktől kezdve, az állami gondozotton át, az elvált szülők gyermekei, a rendezett családi háttérrel rendelkező gyerekek megtalálhatók. — Sokat panaszkodnak a fiatalok, mert kevés a szórakozóhely a városban. Másoktól meg azt hallom, hogy állandó probléma van velük a diszkóban. — Nemcsak velük van probléma. Azokkal, akik üzleti érdekből kiszolgálják a 12 éves gyerekeket is szeszes itallal, az egyes szülőkkel, mert nem hiányolják a gyermeküket — 12, 13, 14 éveseket —, mert még éjjel egykor sincsenek otthon, és ezt megteszik minden hétvégén. — Narkotikumokkal, kábítószerekkel találkoznak a fiatalkorúak? Mennyire terjedt el a városban? — Nem jellemző a városra, de előfordul. Ami megy, az a vadkenderes, marihuánás cigaretta, gyógyszerek szedése, a környékünkön szép számmal található mák megcsapolása, saját használatra. Tévhit, hogy iskoláknál matricákban vagy bármilyen más formában árulnák a kábítószereket. Ha ez működne, mi tudnánk róla. Sajnos kipróbálják, esetleg egyre inkább függővé válnak tőle, vagy rászoknak keményebb drogra. Azt tudom javasolni: ne várják meg, amikor az orvos is csak nagyon nehezen tud segíteni. Figyeljen a fiatalokra jobban a környezet, a család. Ha valaki— nemcsak fiatalkorú — kábítószer-függőség alatt követ el bűncselekményt, és vállalja, hogy féléves gyógykezelésnek veti alá magát, ezt orvos igazolja, akkor nem lehet büntetni. Az, hogy néhány szülő abszolút nem is foglalkozik vele, hol van a gyerek, ezt tartom nagyon szomorúnak. Ide már csak akkor kerülnek, ha elkövettek valamit. Jellemző, hogy egyedül nem követnek el semmi törvénybe ütközőt. Csoportosan fordulnak elő, ahol van közöttük egy vezéregyéniség. Nem kísérik a szülők figyelemmel, kivel barátkozik a gyerekük, nem kérik számon tőle, merre járt, mit csinált. Szerencsére elmondhatom, hogy Vásárhelyen a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma viszonylag kevés, ezek sem a súlyosabb kategóriába tartoznak. TÓTH ANDREA Mákolnak az ifik Látni sem akarják a vendéget — bizony vendéglátósok! Nem így a szegedi Hóbiárt bisztró tulajdonosai, amely bisztró tipikus továbbvivője a „nagy forgalom, kis haszon” mások által idejétmúltnak minősített elvének. Ha az ember bemegy a Hóbiártba, kiderül rögvest: korántsem összeegyeztethetetlen fogalmak a következők: kitűnő ízek, nem levelibékára, hanem emberre méretezett adagok és a — nagyon olcsó árak! A tulajdonosok akárha nem is a vadkapitalizmus korában élnének! Vagy tán — nagyon is ott élnek? Tudván tudják: ma, amikor minden harmadik sarkon egy pizzéria, egy hamburgeres, meg egy vendéglő osztozik, egyszóval, ma csak így lehetséges megtartani a forgalmat? Olyan kiszolgálással, amely egyesíti magában a megszüntetett tejivókból kiszorult kisnyugdíjasok igényeit az ebédlét kulturált körülmények közt, de lehetőleg minél gyorsabban elfogyasztani kívánó, elfoglalt üzletemberével? A válaszért látogassunk el a Hóbjártba (.Hóba ’ járt” — mondják az ivóvizet is angolosan „álvóvíz”-nek emlegető, itt ugyancsak gyakran megforduló egyetemisták). * A tulajdonosok egyike, az üzlet vezetője, Brcán Mládenné. Nem is oly rég a férje üzemeltette a bisztrót. Amióta, sajnos meghalt, a feleség a legfőbb főnök itt. — Saját tulajdonunk ma már a Hóbiárt — meséli Brcánné —, a férjem a Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalattól bérelte annak idején, majd kilencvenhárom áprilisában, egzisztenciahitel igénybevételével vásároltuk meg. Családi vállalkozásunk neve: Hébiárt Bisztró Bt. — Szakértő vendéglátósok, ez hatalmas forgalmukból látszik. — Kétségtelen, nem ma kezdtük ezt a szakmát. Féltem negyven esztendeig, haláláig a vendéglátásban dolgozott, magam harminc éve vagyok a szakmában. Hogy hol kezdtük? Miáden a Hágiban, szakácsként, majd üzletvezető lett a Hajón. Innen a Babosba ment tovább, ezt követve az Utasellátóhoz. Utóbbitól pedig ide, a Hóbiártba, amely, a már vázolt állomásokon keresztül, lett a családé. Magamról... Üzletvezető-helyettes voltam az Ibolya presszóban, a vendéglátó vállalatnál is dolgoztam sokáig, majd a vízügy, illetve a Vedres kollégium konyháján. Ezután követtem ide a férjemet. Lányom, Zorica, és fiam, Zorán is itt dolgozik az üzletben. — Az elit helyek gyakorlatát éppúgy elsajátította hát a család, mint a népkonyha-jellegűekét. És mindkettőből a legjobb elemeket hasznosították, ahogy látom. — Én is azt hiszem. Eddig benn voltunk az üzletvezetői helyiségben — gyerünk most már a nyílt színre, az étterembe, illetve a színes napernyők alatti, vidám teraszra! „Magyar ember evés közben nem beszél” — tartja a mondás. Általában pedig, praktikussági és illendőségi okokból, teli szájjal, senki sem beszél. F. I. bácsit — nyugdíjas, tetovált, lakhelye Szeged — is csak azután szólították meg, miután elfogyasztotta, hatalmas étvággyal pacalját. — Az év eleje óta járok ide — mondta. — Egyedülálló vagyok, azelőtt odahaza főzögettem magamnak, de rájöttem, ha itt étkezem, olcsóbban kijövök a kis pénzemből. Átlagban száznegyven forintot költök itt naponta, de látják, most is a legdrágábbat eszem, a pacalt. Egyébiránt bármit kérek, az mind finom. A lány, aki B. B.-nek mondja magát, s a fiú, aki Zs.-nek, itt laknak a közelben, házbeli szomszédok. B. B. különben a „nagy SZTK”-ban dolgozik, s emellett műtősnőnek tanul — ami meg is látszott azon, milyen finoman vágta a rántott húst. Mert azt fogyasztott, krumplival, savanyúsággal. A fiú pedig dinnyelevest. Elmondták, hogy... De mit részletezzük? Tíz teljes percen át dicsérték a Hébiártot, végül mi nem bírtuk már tovább, fölálltunk, más asztalhoz, más vendégekhez ültünk. Rossz szót sehol nem hallottunk. — Ki találta ki ezt a dinnyelevest? — kérdeztük az üzletvezető asszonyt, miután fotós kollégámmal mi is magunkba fogadtunk belőle egy-egy adagot, s aztán a másodikat — részemről: borsos tokány, utána „nagy málna”, rengeteg jéggel... — A fiam, Zorán — így a válasz. — Az ő ötlete volt, hogy minden gyümölcsből, aminek épp szezonja van, levest készítünk. — Ez a dinnyeleves valami frenetikus... — És az volt például az eperleves is, amikor annak az ideje volt. A fiamnak tehát nagy érzéke van a szakácskodáshoz, de lányom, Zoria is elvégezte az üzletvezetői tanfolyamot. — És emellett olyan szép, hogy szerintem jelentős forgalomfokozó tényező... Nyitva mikor tart egyébként a Hébiárt? — Az év minden áldott napján, karácsonykor, szilveszterkor éppúgy, mint akármely hétfőn, reggel öttől este tízig. Étkezni tizenegytől hét óráig lehet. — Hány emberrel végzik ezt a feszített ütemű, állandó munkát? — Mintegy húsz főt foglalkoztatunk, ezen túlmenően pedig a Krúdy Gyula és a Hansági Ferenc szakközépiskolák tanulói is járnak ide nyári gyakorlatra, tanév közbeni gyakorlati időszakra egyaránt. Akik tehetségesek, azokat igyekszünk itt tartani. Legfőbb törekvésünk, hogy az üzlet, profilján belül — ami a hetvenes évektől kezdve gyakorlatilag változatlan — a lehető legjobbat nyújtsa. — A ,,legjobb" szóról jut eszembe: mi itt a legfinomabb étek? — Olyan itt nincs, amit ne szeretnének a vendégek. Egyszerű, magyaros ízekre törekszünk, ugyanakkor a vegetáriánusokról sem feledkezünk meg. Nálunk kérem, mindig van rántott karfiol, rántott cukkini, rántott tök. De ha már a választéknál tartunk, megemlíthető a bezárt tejivók választékát idéző túrógombóc, a számtalan tészta, a főzelékfélék, a bableves, füstölt csülökkel... Egy-egy leves harminc forintba kerül nálunk, a kétszeletes frissensültek ára száztíz-százhúszba. Legdrágább étkünk is csak százötven-százötvenhat forintot kóstál: ez a sajttal töltött szelet, s a pacal — mondta tehát Brcán Mládenné, miközben nem és nem akart csökkenni a forgalom a Hóbiártban. Diákoktól kezdve jól szituált úriembereken át nyugdíjasokig evett az egész világ. * Apropó, a név! A Hóbiárt. Szegeden tán egy ember sincs, aki ne tudná, honnét a név. A megye más településein élőknek mondjuk: Hóbiárt török basa volt, még a hódoltság korában, aki alkalmasint csak kevéssé nyúzhatta az itteni népet, így aztán utcát is neveztek el róla, meg a Hóbiárt bisztrót magát, mely bisztrónak vendégei közül aligha akad, aki azt mondaná: nem jól járt, amikor fölfedezte, milyen is a Hóbiárt. FARKAS CSABA Hóbiártban eszik a világ Zorán dinnyelevese (Fotó: Pintér) Szombat reggeltől vasárnap délutánig nem kevesebb, mint tizennyolcszor riasztották a tűzoltókat az elharapózott lángokhoz — kaptuk a tájékoztatást a megyei tűzoltóság ügyeletvezetőjétől. A tűzesetek közül csak a nagyobbakat soroljuk föl. Csongrádon a Körös-toroknál egy Nissan gyulladt ki ismeretlen okból a szombati napon, s égett egészen addig, amíg a kár el nem érte a százezer forintot. Mórahalom IV. kerületében, szintén szombaton, egy SZK 5. típusú kombájn műszaki meghibásodása okozott tüzet. A lángok az arató-cséplő gépről átterjedtek a szalmára, onnan pedig egy — szerencsére lakatlan — tanya tetőszerkezetére. A tűz által okozott kár ötszázhatvanezer forintra becsülhető. Még mindig szombat... A Bajai úton, a 17. kilométerkőnél egy FIAT Unó égett ki, miután műszakilag meghibásodott. A kárérték háromszázötvenezer forint, személyi sérülés, hál’ Istennek, itt sem volt. Vasárnap is folytatódtak a tüzek a megyében. Ásotthalom II. kerületében egy nádtetős épület tetőszerkezete, illetve a közeli fenyveserdő aljnövényzete égett le fél hektárnyi területen. A kárérték ötvenezer forint. A fölsorolt tűzeseteknél aránylag hamar végeztek az erre hivatottak a lángokkal, ám a tompaháti Ördöngöserdő tegnap még lapzártakor is égett. Több helyen gyulladt ki az erdő megközelítőleg egy időben, s nemcsak Csongrád, de a szomszédos Békés és Bács-Kiskun megyékből is érkeztek tűzoltók a lángok megfékezésére. A tűz okáról az ügyeletén még nem tudtak mit mondani. Fefelé — lángok. DÉLVILÁG 1994. aug. L, hétfőn ÄÄMÄlil'i si