Reggeli Délvilág, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-23 / 197. szám
Közéleti Kávéház Sikeresek Vannak sikeres, fejlődő cégek Szegeden is. A mondat banális, de tartalma örömteli. Mert ez munkát, megélhetést jelent családok számára, reményt hogy azért csak van még jövő. Az persze mélyebb kérdés, bár lehet, megválaszolni képtelenség, mi a titka egy-egy sikeres vállalkozásnak? A Közéleti Kávéházban most a Tápéi Háziipari Szövetkezet elnöke Katona Ferenc és a Fészer-Elektroprofil Kft. elnöke Lakatos Jenő urak beszélgettek Szűcs Ágival. A tápéiak sokunktól ismert munkából éltek, pénzeltek, fejlődtek éveken át: a környékbeli sásból, gyékényből fontak mindenfélét, de tekintve világunk kegyetlen szakosodását, jobbára egyféle terméket: székbetétet, üléslapot szaknyelven. Ezt egy tápai asszony tanulta meg a franciáknál még valamikor a 60-as években a sitten. Igen, mert akkoriban a franciáknál már csak ott szőttek sásból. Megtanulta, hazahozta a művészi technikát és azután a 80-as években a tápai szövetkezet évi 100 millió Ft fölötti exportot kasszírozott évente, az üléslapokból. Igen, de két gond is támadt idővel. Az egyik, hogy megjelent a kínai konkurencia, amely ugyan nem olyan szép, nem olyan igényes, mint amit a “világ közepén” szőttek, de olcsó és rengeteg. A másik gond, hogy a tápaiak meggazdagodtak a gyékényből, a gyerekek már nem a “gyékényen nőnek fel” hanem a játékok között. A gyékényes pedig lekerült a kamrába, ahol a gyerek nem látja, nem tanulja meg. Kénytelenek voltak profilt váltani és ma polcokat gyártanak műanyaggal bevont drótból, igen nagy sikerrel. Hazánk éghajlata melegszik, mind kevésbé érezzük úgy a növekvő nyári forróságban, hogy a légkondi luxus. Legfeljebb csak az ára miatt tennénk. És világítani is kell, de korszerűen, energiatakarékosan és mégis esztétikus világítótestekkel, meg persze hagyományos formákkal. Ehhez azonban vevők kellenek, akik fizetőképesek és értékelik a minőségi munkát, a megbízhatóságot. Egyik követelménynek sem könnyű eleget tenni a mai világban, amikor minden bizonytalan és hasonlóképpen pénztelen. Lakatos Jenő vezetésével egy fővárosi cég szegedi foliáléja örököseként indult a rendszerváltás idején a Fészer-Elektroprofil Kft. és ma léteznek, sőt prosperálnak, igen korszerű és modern nyugati óriásokat képviselve térségünkben. Titkuk? A kora 70-es években indultak útjukra, és az akkori csapat értékeit személyekben és tárgyakban egyaránt meg tudták őrizni. Sőt gyarapítani első osztálybeli, kiváló koponyákkal. Ezért ma van tapasztalt gárdájuk, van összetartásuk, önbizalmuk és önbecsülésük. Nem lefejezték a gárdát, hanem segítették az értékek kiválasztásában. Megbecsülték az emberi tényezőt. Csak az újságíró kötelező semlegessége tart vissza, hogy nem mondtak ellen például szegedi nagy intézményt, amely éppen az ellenkező úton jár, s amely ebből adódóan rettenetes károkat szenved. Azt a csapatot juttatták vezető pozíciókba Tápén és a Moszkvai körúton, adtak számukra döntési lehetőséget, amelyik megbecsülte ezeket a munkahelyeket és dolgozik a cégekért. Áldozatvállalás, lelkesedés, kitartás - sorolta Lakatos Jenő igazgató vezető munkatársaitól az elvárt, megkívánt tulajdonságokat. Milyen érdekes, ezek erkölcsiek! Egy üzletember követelményeiről sokáig azt hallottuk, csak anyagiak lehetnek. Tévedtünk. Bár az is igaz, Katona Ferenc és Lakatos Jenő urak sikeres üzletemberek. T. L. Hogy Verus nem szól, hazaindul, itatni kell a kisborjút, percenként bőg a jászol mellett. Az anyja kiponyvázva a sömlyéken, minden bőgésnél felkapja a fejét, ránt egyet a kenderkötélen. A nap még izzik a tarlók felett, szél lengedez, hetek óta a forró, esőtlen szél. Az utak felszáradtak, még a kerékpár is kifarol, tolni kell a kiégett, száraz homokban. A szárazság kiszippantotta a laposokból a vadvizeket, barnára, szürkére égett a határ, a tarlók felett sebesen csattogtatják szárnyukat a tetőkről felröppent galambok. Ilyenkor az ember, ha teheti, behúzódik a szobába, várja a hűvöst, az alkonyatot, mint Mihály, aki esztendőn jött ki újra a tanyára. Az udvarok csöndesek már, megetették a jószágokat, nem látni teremtett lelket. Csak Mihály kerékpárja után porzik a székelt út, amint Verusék előtt befordul a füves járóra. - Időben gyüttél! - Verus maga kelletve mosolyog, mindjárt lémén a nap! - Először még fe kell mennöm az Imréhen. Tudod, a Kispál Imréhen! Boristába! - Ösmerem! Mit akarsz vele? - Üzent a jogász a lányának! Főzötték hozzánk, a műhelybe. - Ládát szögezni? - Affenét! Nehogy mán higyjed! - Hát?... - Majd főzi a feketét! Meg kísérgeti a jogász urat! Határszemlére! - Meg az erdőbe! - Elkísérheti éppen, oda is! - Annak se véna elég a világ összes lánya vagy asszonya! - Ne irigykedjé! - Dehogy irigyködök! így tudja a tagság, én csak utánuk mondom. Mihály megkeresi a kerékpárt. -Jó van, elentem! Majd beszélgetek az Imrével, ameddig besütétedik. A kutyát addig tüntesd el, ne lármázzon! - Hová tüntessem? - Kössed a góré alá! Onnan nem lát a kapudon! Verus elköti a kutyát, aztán lemegy a nyári konyhába, amely mindig zárva van, ott nem szokott vendéget fogadni. Rozit, ha átjön, a felső konyhába kíséri, a nagy házba. De Rozit furdalja a kíváncsiság, a múltkor, mintha megtévedne, indult a lenti konyha felé. - Ne oda mengjünk! Rendetlenség van, le se tudunk ülni! Rozi gyanakszik, már arra is gondolt, Verus talán új szobabútort vett, betették a konyhába, s egyelőre nem akarja, hogy valaki megtudja. De hát ezt nem lehet sokáig titkolni, pláne a szomszéd előtt, meg aztán új bútorral inkább kérkedni szoktak az asszonyok. Nem tudja még, legfeljebb sejti, hogy Ács Miska szeretője a Verusnak, s talán a nyári konyha a titkos találkahelyük. Sötétedett, a házakat belepték a pávák, a műúton amelyik úgy szeli ketté Átokházát, mint élesre kifent kés a rozskenyeret, autók fényei pásztáztak. Felgyújtották az udvari villanyokat, megfejték a teheneket, megetették a süldőket, malacokat. A fatársok között föléledtek a tücskök: cip, cip, cirip, itt vagyunk a füvek alján, jól érezzük magunkat, ciripelünk a békáknak, hogy el ne aludjanak. Mihály beosont a tanyába, a kutyát elnyomta a meleg, szunyókált, fenn, a nagy házban villany égett az előszobában. Valaki eloltotta a villanyt, Verus jött ki az udvarra, félúton találkoztak. Mihály átkarolta, magához ölelte, érezte a teste melegét. - Itt vagyok! Igyekeztem, nem akarom, hogy az éjfél itt éljen! - Mindig sietsz! - Verus duzzog, kibontakozik az ölelésből. - A tata? - Fönn vót idáig, rosszul vót, nem tanáta a helyit. Forgolódott, adtam még neki gyógyszert, mer úgy nézem, az eddigi adag mán kevés. - Mit mondtál neki? - Hogy átmék Rozidon! De ha érkeztem, főnézek még hozzá! A hold áttört a párákon, enyhült a vaksötét, az eperfák ágai előtűntek az udvar szélében. Csörtető, neszező hangokkal telt meg az éjszaka, a kanális felől felugattak a kutyák, rókát hajhásztak a rozstartókon. A sövények alatt, a füves tankákban lelapultak a bíbicek, riadtan várták, hogy a rókát elűzzék a kutyák az erdő felé. A csaholás, ugatás haladt, hullámzott, a róka menekült, vitte az irháját a fák közé. Kisszállás felől vonat füttyentett, a hang szétterült a tarlókon, aztán elgyöngült, csak a vonat zakatolása hallatszott. A hold fénye erősödött, bevilágította az égboltot, ahonnan a csillagok lefelé szórták a fényt, vigyázták a csenevész, ritkás fenyőerdőt, a kidőlt nyárfákat az utak mentén, a házakat, melyek most lefekvéshez készültek az éjszakában. (Folytatjuk) Molnár György 1995. augusztus 23., szerda A tavalyinál hárommal kevesebbet, 11 bemutatót tervez új évadjában a Szegedi Nemzeti Színház. Tegnap délelőtt az évadnyitó társulati ülésen Kormos Tibor igazgató arról beszélt, hogy a teátrum “modern kulturális marketinggel” kíván működni. Ennek sarkkövei a direktor szerint a nemzeti színházi lét felvállalása, továbbá, hogy mindhárom tagozatban megfelelő művészek állnak rendelkezésre a színvonal biztosításához. A színház “színes, változatos, érdekes” műsortervet állított össze. Az évadnyitón köszöntötték a társulat új tagjait, többek között Borbáth Ottilia és Czifra Krisztina színművészeket, Michaela Brzezinkát, a Szegedi Kortárs Balett új tagját. Mind a két ház szeptember 22-én este nyit. Ekkor a Nemzetiben Csajkovszkij Anyeginje, a Kamarában a Svejk kerül színre. Az első prózai bemutató a Hyppolit, a lakáj lesz. Ezt Seregi Zoltán rendezi, Hyppolit Sinka Károly, Schneider Király Levente, Schneiderné Ilőgye Zsuzsa lesz. Az opera első premierje októberben Puccini Turandotta. Ezt debütánsként Kovalik Ba- Kevesebb bemutató, színes repertoár Évadnyitó a színházban Jázs rendezi, a főszerepekben Kó Tündét láthatja-hallhatja a Misura Zsuzsát, illetve Szilfai publikum. A másik bemutató Mártát, Bandi Jánost és Fran Verdi A végzet hatalma című operája. Ennek rendezője Galgóczy Judit, karmestere Pál Tamás. Folytatódik a Kamarában a gyerek-operaelőadások sorozata. Idén a Szerelmi bájital költözik ide. A rendező Toronykőy Attila. Lesz egy másik gyerekelőadás: Mark Twain klasszikusa, a Koldus és királyfi. A próza programjában szerepel Feydaeu Bolha a fülbe című bohózata, Shakespeare vígjátékát, a Windsori víg nőket Iglódi István állítja színre, és Szegeden fog rendezni egy darabot Gaál Erzsébet is. A balett erre az évadra egy premiert tervezett. A direktor a társulattól odaadó munkát kért. M. T. Pillangókisasszony Az elmúlt évad két sikere: Svejk Amúgy jól elvagyunk Nézem a Juszt műsorát és igyekszem a “másságot” tisztelő, mostanság nálunk elvárt érzésekre szorítani magam. De hová is jutnék nánk e megértő tisztelet híjával? Szóval két hajléktalanról szól a riport, akik története amúgy szívszorító, hiszen előéletük tarthatatlan szorításából az ital látszott egyedüli kiútnak, amit ímhol megleltek. Kórházba kerülésük közvetlen előzménye az a szurkálós, elborult elméjű verekedés volt, aminek oka mára már előttük is ködbe vész. Most fehér ágyban alszanak és végre nem kell sorban állniuk a levesért, napjában háromszor tálcán hozza a nővér az ennivalót. Hja, betegek mert megszúrták egymást, jár nekik a kórház. Hogy kikerülnek innét vagy sem, az most még nem megítélhető, hiszen egyikük a teásüveget is alig bírja remegő kezével a szájához emelni. Betegek tehát alkoholtól, késtől és az egész életüktől. Ha tényleg törődne velük a hatóság, hát valami otthonfélébe kerülnének innen, nem vissza az utcára és nem is itt próbálnának megkapaszkodni... A riport látványa felkavaró, s mint cseppben a tenger, előre vetíti a hasonló helyzetek kérdéseit. Mi lesz ezután, ha a megszüntetendő 9-10 ezer kórházi ágy díjával az ilyen elesettek csak a klinikákon kapnak helyet? Beveszik őket? Vagy mint Sz. főorvos úr visszakérdez: a rendelőintézeti kötözés után viheti haza magához? Mert a megszüntetendő ágyak pufferolták is a speciális, magas felkészültségű intézményeket, hiszen az egészségügy hierarchikus rendszerű. Most ez a puffer eltűnik, de a beteg megmarad, sőt sokasodik! Végül is ki veri itten a csalánt kinek a kukijával, hallom a klasszikus kérdést, majd indoklásul az esetet, mi megesett. Történt pedig, hogy hangulatos ökörködésre került sor a népszerű üdülőhelyen, zsákbafutás/ kakálás csakúgy szerepelt az elmebajnokságon, mint rodeó. Ennek műfajában egy műbikát kellett megülni percekig. Nem tovább, mert a győztes percei is tenyérnyi bőrtelenségeket, sajgó kukifájdalmakat és ülepzúzódásokat okoztak. Meg egy üveg whiskyt. Az italt a szervezők fizették, a bevételből, a sebek ápolási költségeit, majd ráadásul a kéthetes táppénztői valamennyien. Amúgy jól elvagyunk. (tráser) 5