Reggeli Délvilág, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-02 / 231. szám

4 Paplan alatt is fáznak Az emberek koruk előrehaladtá­val egyre rázósabbak lesznek - mondta egy nyugdíjas nő, akivel a mi­nap beszélgetésbe elegyedtem. A fá­radt őszi falevelek hullása saját éle­tébe belefáradását juttatta eszébe. Negyven év tisztes munka után ment nyugdíjba, férje, ki harminc­öt évet dolgozott nehéz fizikai mun­kában, rokkantnyugdíjas lett Hiá­ba jött volna a békés öregkor, me­lyet megfáradt öregként pihenés­ben, nyugalomban kellene eltölte­­niük, a Tatát kiszipolyozott teste, szervezete csúfosan megtréfálta. Sú­lyos szívinfarktuson esett át, mellé magas vérnyomás, érszűkület és cu­korbetegség teszi komplikáltabbá életét. Kész csoda, hogy sikerült talpra állnia, s most naponta szedi harminchat szem gyógyszerét Négy emeletet járnak meg, egy nap többször is, ha kell, zárószinti tanácsi bérlakásukig, melyet meg­venni nem tudtak miből. Sok lép­cső ez az öregeknek, de legalább van telefonjuk, mellyel riaszthat­nak valakit, ha baj van. Más eset­ben csak őket hívják, ők nem tele­fonálnak. A Mama élete kész rettegés, óv­ja, félti párját, kivel harminc éve már, hogy összekötötték életüket. Felneveltek négy gyereket, kikért még most is aggódnak a bizonyta­lan jövő reménytelensége miatt Alacsony nyugdíjukból csak gyógyszerekre négyezer forintot költenek havonta, kabátjuk, ruhá­juk még az aktív életükből valók. A diétás étkezés nagyon sokba ke­rül, s hol van még a rezsi, a meg­élhetés. De most a Mama nem ezen kesereg, megszokott dolgok ezek már, melyen nem töprenge­nek, csak a vacsorájuk lett keve­sebb, néha el is marad. Nagyobb baj, hogy itt a hideg. Fűteni kellene, de mennyit és mi­ből? A Tatának kell a meleg, mert hidegben lelassul a vérkeringés, s komoly vége lehet Ám a gázszám­lák már eddig is magasak voltak, most az újabb emelkedés után ki tudja mennyi lesz. Pedig húsz fok fölé sosem melegítettek, csak ha az unokák meglátogatták őket Nem fűtötték eddig sem mind a két szobát, most meg már egynek fűtése is pénzízű nagyon. Ezért ar­ra gondolt a Mama, összespórol - ha tud - két takaróra valót, s azt terítik majd a paplanokra éjszaká­ra, lefekvés után. Mert fáznak az öregek. A beszélgetés végére a Didergő király meséje jutott eszembe - mi­lyen kár, hogy amit hallottam, nem mese volt de nálunk nincsenek királyok, s ha vannak is, nem ők fáznak, csak az alattvalók. (kincses) A Malom utca, ahol immár több mint öt évtizede lakom, nevét még a múlt században kapta. Az utca elején és végén is őrlőma­lom épült. A Királyszék, az Imre és Malom utcák sarkán a szuszima­­lont létesült régebben. Kiss Lajos (1881—1965), a neves etnográfus leírásából tudjuk, hogy a taposó­malmot Hódmezővásárhelyen szuszimalomként emlegették, “amit azért kapott, mert a tapo­sok őrlés után sokáig szuszogtak, míg kipihenték magukat. ” Búzák árpát, kukoricát őröltek itt a híres Lázár-féle szárazmalomban, melyet a múlt század végén bontot­tak le. A századordulón már a tarjániak az őrölnivalót Niederlan­­derék sutumalmába vitték A Malom utcában 1861-ben épült fel a tarjáni leányelemi iskola. Csongrád vármegye 1868. márci­usi közgyűlésének jegyzőkönyvében találhatjuk a ma is aktuális megálla­pítást: “A népnevelés az egyedüli eszköz az értelmesedés, szelíd s ne­mes erkölcsök terjesztésére, a nép­nevelésre, az oskolákra fordított gond és költség, ha nem rögtön is, de gazdag kamatot hajt. ’ Lontay Margit (1918-1993) szí­nésznő, Lencse Jenő református ta­nító leánya emlékezetében így élt to­vább ez az öreg alma mater. *A Ma­lom utcai iskola híres volt Vásár­helyen eredményes vizsgáiról és szép évzáróiról. Növendékei való­ságos kis művészeknek bizonyultak éneklésben, versmondásban. Apám ott tanított kiválóan, de szí­nésznek is mehetett volna. Ha visszagondolok, emberségből is mindig jól vizsgázott. Jó tanuló szegénysorsú diákjait naponta ha­zahozta ebédelni. Futotta arra is, hogy heten-nyolcan együnk az asz­talnál, pedig nagyon szerény volt a fizetése: százötven pengő. ’ Heten évvel ezelőtt látott napvilágot Móra Ferenc legismertebb novelláinak egyike, a Szeptemberi emlék. Fericske ott ólálkodik az osztályterem előtt, Eystrich tanár úr a latin nyelv szépsé­geit ragyogtatta, míg alkalma nem adó­dott, hogy az Unus és Deus - Egyedül Te vagy az Isten - rejtélyének megfejté­sével örökre megváltsa a belépőjegyét a tudás csarnokába. Könnyek jelentek meg Sennyei Jó­zsefné nyugdíjas tanítónő személyében. Oskolák kamatai amikor így emlékezett vissza szeretett iskolájára: “Már az 1920-as évek elején tipeg­tem át a szemközti házból, az akkor itt dolgozó Biczó Jolán tanító nénihez, aki később I—II. osztályban nekem is sze­retett tanító nénim lett. Itt tanított még Gál Elek és Pista Zsigmond igazgató. Neki kedves kollégája lett Lencse Jenő és Nagy Endre." Sennyeiné Ilonka néni több mint húsz évet töltött a Malom utcai iskolá­ban, innen ment nyugdíjba 1975-ben. A korabeli közoktatásügyi állapotokat villantja fel leírásában: “No és beszélni kell a padokról. Két sorban álltak a te­remben. Négyen, öten ültünk egymás mellett Elég durván gyalultak, izdultak és iugosak, kényelmetlenek voltak. Lá­bunk nem­ ért le a padlóig, lábtartók vol­tak, arra helyezkedtünk. Nagy veszede­lem volt számunkra, hogy sok közü­lünk, ha mozogtunk, erősen recsegett, nyikorgott. 50-60-an ültünk egy terem­ben. A tanító bácsi egy-kétszer szólt, hogy ne recsegjenek azok a padok, de harmadszor már suhogott a nádpálca rajtunk. Hátratett kézzel kellett ülni, nagy volt a fegyelem, szigorúság. A fo­lyosón nem álltak tartókon a szebb­nél szebb táskák. Egyszerű vasfoga­sok álltak, azon helyeztük el az úgy­nevezett tarisznyákat, jobb esetben gyékényszatyrok lógtak. Nekem is édesanyám varrta az első táskát zsák­vászonból.” Nagyot fordult azóta a világ. Egy nagyszerű báró Eötvös József ész­revétel és szabály így szól: “Haszon­talan dolog az élet, ha azt ma­gunk hasznossá tenni nem ipar­kodunk. ” Hozzáfűzöm még ehhez természetesen tanárnak és diáknak egyaránt. Hiába várjuk, hogy a “sültgalamb a szájunkba repüljön.” Menjünk a dolgok elébe a közok­tatás ügyében, cselekedjünk saját belátásunk szerint is. A főhatóság vagy a fenntartó kisebb-nagyobb mértékben közönyös a minket érintő személyi kérdésekben is. A szocialista korszakban a pedagógus félretájékoztatását a tömegkommu­nikáció gyors ütemű fejlődésére fogták. Ma előrevetítik az informá­ciós rendszerek összekapcsolásá­nak fontosságát az oktatásban. Va­jon, önnönmagunkat valósítsuk meg, vagy magunk is modell- vagy gépemberkék legyünk, és belezu­hanjunk az információs galaktika örvényébe. A ma pedagógusai erre keresik a választ. A NAT-nak nem improvizációnak kell lennie, me­lyet mindig a legutóbbi főhivatalnok vagy éppen frissen kinevezett poli­tikai államtitkár igazított vagy vasalt ki, hanem alkotmányos testületek és a közoktatásért mély felelőssé­get érző szakemberek közösségé­nek az egész nemzetet kiválóan szolgáló opuszának, alkotásának kell lennie, melyet a nevelőtestüle­tek is alaposan megtárgyaltak. Csak így állíthatunk fel mércét az isko­lák oktatási-nevelési eredményei­hez. SZIGETI JÁNOS vásárhelyi hírnök • •Öregek napja A Szociális Otthonban Reggeli térzenével, utána a mazsorett csoport látványos bemutatójával kezdő­dött az idősek - öregek - napja alkal­mából rendezett műsor a Hódmezővá­sárhelyi Szociális Otthonban. Az ünnep jelentőségét növelte, hogy először kö­szönthettek százéves otthoniakét. Kotormán Istvánnál, Lídia nénit. Az ünnepségen dr. Rapcsák András polgármester, országyűlési képviselő, majd a közvetlen hozzátartozók, bará­tok, ismerősök és a társadalmi szerve­zetek kedveskedtek Lídia néninek. Cen­tenáriumi köszöntőt szintén a polgár­­mester, dr. Rapcsák­­András mondott. Itt van közöttünk egy olyan polgártár­sunk, aki végigélte e századot, minden szegénységével, tragédiájával, bajaival és kevés örömével - nap mint nap meg kellett küzdenie azért, hogy megélhe­tését biztosítsa. Soha nem felejtjük el, hogy mi itt lehetünk, hiszen ezt szüle­inknek, nagyszüleinknek köszönhet­jük Hogy életünk eredményeit átad­hatjuk a következő generációnak azt ki­zárólag annak köszönhetjük hogy előt­tünk generációk sokasága élte a maga életét és dolgozott becsülettel. Sajnos e vonatkozásban a társadalom nem mu­tatja ki azt a tiszteletet, és megbecsü­lést, amelyet nem mondani kellene, h­a­nem­ érzékeltetni. Nem csak ezen az egy napon kell megemlékezni az idősek­ről, hanem az év 365 napján folyama­tosan, ez nem kötelesség, ez része az életünknek, és enélkül nem teljes az élet Az előttünk lévő generáció megbe­csülése és tisztelete a mi életünk része - mondta a polgármester, majd tolmá­csolta Göncz Árpád köztársasági elnök Lídia nénihez intézett köszöntőjét. Ezu­tán elsőként gratulált Lídia néninek a 100 szál virágól álló csokorral. A pol­gármesteri köszöntő után a család gra­tulált, majd Pópiánné Héjjá Marika ad­ta át szintén száz szál virágból álló kom­pozícióját, meleg szavakkal köszöntve Lídia nénit Ezt követően az intézet la­kói, a Népjóléti Iroda részéről Kádár Já­­nosné és Dezső Józsefné mondott rö­vid köszöntőt, majd a társadalmi szer­vezetek következtek kedves szavakkal­­ és mondhatni virágerdővel. Nem ma­radt el az emeletes tortaköltemény sem, melyen 100 szál gyertya égett. A déli ebéd után az ünnepség folyta­tódott. Az öregek napja alkalmából Gila Andrásné Erzsike mondott rövid ünne­pi beszédet. Az otthonlakók öregek, idő­sek, korosak - bácsik, nénik Ez így igaz, de egy a fontos: érezzék szavaink­ból, szeretetünkből, hogy ebben benne van az irántuk való tiszteletünk, a ko­rukat megillető megbecsülés. A mérleg egyik tányérjában ott van az, ami már megvan az öregeknek, a másikban pe­dig az, ami volt, de lassan már nincs. Az elmúlt régi idők fiatalos szépsége, ereje helyett itt az idős kor komolysá­ga, nyugalma. A gyors mozgást felvál­totta a lelassult tempó, a vidám jóked­vet az időskor megfontolt higgadtsága, elcsitulnak a valamikori szenvedélyek,­­ s békésen fel-felújulnak a régi emlé­­k... hallottuk az otthon igazgatójának meleg szavai, aki szintén beszélt Lídia néni életének száz évéről, s még továb­bi nyugodt életet kívánt neki minden munkatársa és az otthonlakók nevében. Az elhangzott köszöntő után vidám kultúrműsor következett. Felléptek: Ha­raszti Zsuzsa, Vásárhelyi Szilárd és Né­meth József nótaénekesek, a zenét Tóth Bálint és társai szolgáltatták. A remek hangulatban mindenki táncra perdült, még Pópiánné Marika is - tudjuk toló­székhez kötötten. Az egész napos ese­ménynek talán csak annyi a szépséghi­bája, hogy egyetlenegy önkormányzati képviselő volt jelen, pedig mindenki ka­pott meghívót. Viszont a Népjóléti Iro­da munkatársai végig jelen voltak. HÉJJAI­ GYULA A Hódiköt­­klubban A címben leírtak jegyében tartotta meg a vásárhelyi H­ódiköt nyugdíjas­klub megemlékezését az idősek világ­napjáról. Az ünnepségen részt vett a klub 60 tagja, Elek Sándor és Szentandrási Imre által főzött bográcsos paprikás, terí­tett asztal és meleg szeretet várta őket. A nyugdíjasklub 26 éves múltra te­kint vissza és öt éve működik a kert­városi olvasókör épületében, Kiss Já­­nosné vezetésével. A vállalat szakszer­vezete támogatja őket anyagiakkal, de más szervezetektől is kapnak segít­séget. Tagságuk zömét alacsony nyug­díjasok alkotják, akik eszmei értékű tagdíj befizetése ellenértékeként meg­becsülést, kedvességet kapnak cseré­be. Rendezvényeik, kirándulásaik a megérdemelt pihenést szolgálják. Nagyné Markó Zsuzsanna, a Hadi­köz Sz. B. titkára elismeréssel szólt nyugdíjasaikról, kik 30-40 éves mun­kájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy még most is 600 ember dolgozhat a vállalatnál. Dr. Rapcsák András polgármester köszöntötte őket, és méltatta a felnö­vekvő generáció érdekében tett pél­daértékű munkálkodásukat, segítsé­güket. A társadalomnak össze kell fogni érdekükben, nem szembeállí­tani a generációkat. Életünk részévé kell hogy váljanak, mert szerves ré­szei annak - mondta. Az MSZOSZ támogatja a nyugdíja­sokat azzal, hogy Jogsegély Szolgála­tuk igénybe vehető bárki számára, pe­res ügyekben jogi képviselettel is el­látják őket. A klubok számára előadá­sokat, egészségügyi szűréseket szer­veznek. Sokan nem tudják, hogy hoz­zájuk fordulhatnak azok, akik nyug­díja nem éri el a tizenötezer forintot, s ők javaslatot tehetnek a Társada­lombiztosítás felé rendkívüli nyugdíj­­emelés érdekében. Októberben Csongrád megyében létrehozzák a koordinációs bizottsá­got, a novemberben pedig létrejövő megyei TB. önkormányzatba két nyugdíjast delegálnak, mert nem sza­bad kihagyni őket a nyugdíjasokat érintő döntések előkészítéséből — tudtuk meg Tóth Józseftől, az MSZOSZ egyik megyei vezetőjétől. Garay Sándor, a cég vezetője ismer­tette a Hadiköz jelenlegi helyzetét és a következő időszak várható felada­tait. Melyből a legfontosabb, hogy a vállalat vezetése azon munkálkodik, hogy a jelenlegi létszámnak munkát biztosítsanak, ne csak múltjuk és jelenük, jövőjük is legyen. Keleti Tibor a textilipari dolgozók Szakszervezetének főtitkára ismertet­te azt az erőfeszítést, melyet a szak­­szervezet zászlajára tűzött. Ebből két dolgot emelt ki, a nyugdíjak reálérté­kének megőrzését, a nyugdíjasokkal való törődést, valamint azt, hogy a jö­vőben is támogatni kívánják anyagi­lag őket, s továbbra is írnak ki pályá­zatokat, melyek lehetővé teszik a nyugdíjasklubok működését, s előse­gítik terveik megvalósítását. A jó hangulatú, zenés, szeretettel­jes ünnepség az esti órákig tartott, fe­ledtetve az élet nehézségeit, a problé­mákat. - kincses - Mi újság a PMNK-ban? Csárdák, kocsmák, szállodák története (6) 1875-ben nyitott kávéházat és éttermet Andrássy utca 25. szám alatt a Bereczk-féle házban Kai­ráth Antal, melyre az alábbi hirdetéssel hívta fel a figyelmet: Tisztelettel értesítem a N. É. közönséget, miszerint Bereczk Pál házában. A mai nap kívánalmainak képes felszerelt kávéházamat és éttermemet megnyitom. Legfőbb törekvésem leend a T. C. közönség ke­gyét ízletes ételekkel és jó italokkal, pontos kiszolgálással megnyerni. Megnyitási naptól fogva villásreggeli, mindennemű hideg és meleg étel kapható. Egyáltalán nem valószínű, hogy 25 éven át bérelte és üze­meltette volna Kai­ráth Antal. A legközelebbi feljegyzés az új “gazdát” illetően csak 1900-ban található, mely szerint 1900—1902-ig Sósperec Szálloda néven Vogel Sámuelné üzemeltette. 1902. május elsején a népszerű Böröczk bácsi Arany Potykához cím­zett vendéglőjét Szentesi utca 40. szám alól a Bereczk házba helyezte át Itt fényesen berendezett, villanyvilágítással ellátott sörcsarnokot nyi­tott, ahol naponta friss csapolású sör mellé mandig volt ízletes meleg és hideg étel egyaránt. A borivókra is gondolt. Borpincét is üzemeltetett. Igaz, a jó bornak nem kell cégér, de a jó forgalomnak igen. Igyekeztek felhívni a borked­velők figyelmét arra, hogy Egy Választási malac árán majdnem egy hek­toliter bort lehet vásárolni az Andrássy utca 25. szám alatt nyílott bor­pincében. Hirdetésük arról szólt, hogy az általuk árult portói bor betegségre orvosság, egészséges ember számára pedig nélkülözhetetlen. Böröczk Jánost nem követte a házban újabb vendéglős. A vendéglő helyét boltok foglalták el. FÖLDVÁRI LÁSZLÓ Majolikagyárban 1995. október 2., hétfő

Next