Reggeli Délvilág, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-01 / 27. szám
Verecke híres útján Lóháton Ópusztaszerre Az Ural hegység táján lévő Ufától Ópusztaszerig mintegy négyezer kilométert megtett lovakra is lehet majd licitálni augusztus 20-án, a Nemzeti Emlékparkban — tájékoztatott, mint kuriózumról, dr. Varga István, a megyei közgyűlési hivatal titkárságának helyettes vezetője. A különféle, millecentenáriumi lovasrendezvények kapcsán folytattak egyeztető megbeszélést ugyanis tegnap, a szegedi megyeházán. Mint elmondta, Ufába a Magyar Forrás Alapítvány tagjai utaznak áprilisban, s lóháton igyekeznek Ópusztaszerre, augusztus 18-án. A Honfoglalás és Örökségünk Alapítvány lovasai pedig Vereckétől lovagolnak az emlékparkba, augusztus 20-ra. Tizennyolcadikán a két alapítvány lovasai részt vesznek az ópusztaszeri település rendezvényén, tizenkilencedikén pedig az emlékparkban mutatják be tudásukat. Huszadikán, a Szent István napi istentiszteletek után mintegy százötven lovas fölvonulása nyitja meg az ünnepi nagygyűlést. E napon lesz, a már említett, korhű lóárverésen kívül, az ugyancsak korhű öltözetekbe bújt lovasok íjas bemutatója - s a honfoglalási túrák megtevői a vásárhelyi Bercsényi Lovasszakosztállyal is együtt szerepelnek. De mindezek előtt, június 28-án, a honfoglalás napján is lesz lovas parádé. (efcsé) Vásárhelyen Lebuktak az enyveskezűek Tavaly Vásárhelyen sokat lehetett hallani arról, hogy tolvajbanda járja a várost, melynek tagjai több lakásba, üzletbe, gyógyszertárba is betörtek. Ám az elkövetőket sokáig nem sikerült kézre keríteni. A rendőrség nyomozóinak kitartó munkája végül is eredménnyel járt, mert leleplezték a háromtagú bűnszövetkezetet. Mint kiderült, a főkolompos Kocych Ferenc vásárhelyi lakos volt, bűntársai pedig a szintén vásárhelyi Horváth István és Katona Levente, akik olykor ötleteket is adtak, hogy hova törjenek be. Ügyüket a minap tárgyalta a vásárhelyi városi bíróságon a dr. Mucsy István vezette büntetőtanács. A vádirat szerint az elsőrendű gyanúsított, Kocych Ferenc tavaly április 27-én, délután kezdte el a lopássorozatot, s július végéig le sem törölte az enyvet a kezéről. Ebben az időszakban, mint már jeleztük, több helyre is betörtek. Felsorolni is sok, mi mindent loptak össze a több mint három hónap leforgása alatt. Bűntársai Horváth István és Katona Levente igaz, nem voltak jelen valamennyi betörésnél, de ötleteket adtak a főbűnösnek, hogy az „akció” sikerrel járjon. Olykor jelentősebb értékű tárgyakat is magukkal vittek, de megtörtént, hogy szerényebb zsákmánnyal is beérték. A lopást, rablást főként Vásárhelyen követték el, de megfordultak a mártélyi élelmiszerboltban is, zárás után, amely a mindszenti áfész tulajdonát képezi. Onnan sok mindent magukkal vittek, ami a kezük ügyébe került. Miután a bizonyítási eljárás egyértelművé tette, hogy mindhárman bűnösnek mondhatók, ezért a vásárhelyi bíróság Kocych Ferencet egyévi börtönre ítélte és két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A vádiratban is társtettesként szereplő Horváth Istvánt egy évre, Leventét pedig két évre próbára bocsátotta. (pusztakeresztúri) (Folytatás az I. oldalról) No, és a tejpiac? Ennek a helye valamikor szent volt és sérthetetlen. Ma néhanapján a tejpiac pultjain ruhakupacokat látok. Megáll az ész! Pedig a házi túróval és tejföllel nem vetekedhet a bolti áru. Egy-egy heti piacos napon téli időszakban szerencsére még 10-15 árus várja vevőit saját készítésű termékeivel. Egykoron a búbos kenyér, talicska és a hagyma mellett Makó jelképe volt a túrós lepény is. Ügyes háziasszonyok kínálták az utcasarkon frissen sült, házi készítésű lepényeiket. Ma az élelmiszerboltokban tiroli, osztrák, olasz süteményeket árusítanak. Senkinek nem jut az eszébe, hogy ezt a régi hagyományt felelevenítse, és a kereskedelem mai keretei között elindítsa a siker útján. Gondot jelent, hogy az árusok néha kénytelenek a megszokott helyüket változtatni, pedig a vásárlók kötődnek egyegy azonos helyen megtalálható archoz. A személyes kapcsolatok erősítik a bizalmat, és garanciát jelentenek a minőség tekintetében is. A piac jelenlegi helyén - bár műszakilag jól kialakított területről van szó ezek a kötődések nehezebben alakulnak ki. Az elénk táruló látvány összességében azt tükrözi, hogy a boltok ma a piacra költöztek. A kínálat igen széles körű. Kapható itt hidegtűrő alaszkai kutya, egzotikus szíriai függöny, féldrágakövek, fonalak, könyvek, mosószerek, ruházati cikkek sokasága. Sőt olyan férfizokni is, amelyről Marilyn Monroe pamutba szőtt arcának rajzolata mosolyog a vásárlókra. Szegény hollywoodi filmsztár, ha tudta volna, hogy halála után több, mint három évtizeddel micsoda „karriert” fut be a makói piacon. No, és vannak itt még - bár elenyésző mennyiségben - régiségek is, természetesen a kínálat-kereslet gazdasági elve alapján ezek ára egyre borsosabb. Rossz nyelvek szerint megfordult itt már a kemény drog is. Ma minden eladó. Érthető módon sokakat az vezérel ide, hogy lényegesen olcsóbban tudnak vásárolni, mint az üzletekben. Pénzszűke világunkban ez nagyon fontos tényező. Persze az olcsó árfekvés nem párosul mindig megfelelő minőséggel, bár sokak véleménye szerint az üzletekben vásárolt termékek minőségére sincs manapság garancia. Az egyik lángossütővel beszélgettem. Meglátása, hogy a forgalom csökkent a két, ill. három évvel ezelőttihez képest. Véleménye szerint: nincs az embereknek ma pénzük. Városkörnyéki őstermelők arról beszéltek, hogy az éves bérleti díj meghaladja a 3000 Ft-ot, de az ő falujukhoz képest Makó - nagyságrendjét tekintve - felvevőpiac a javából, így kénytelenek alkalmazkodni a városi feltételekhez. Egy nyugdíjas olcsó áruféleségeket kínált. Megkérdeztem tőle, megéri ebben a hidegben kereskedni? „Csurran, csöppen. Jut is marad is” - válaszolja. „Csak az fáj, hogy 32 évi munkaviszony után, alig 11 ezer forint a nyugdíjam. Az építőiparban dolgoztam, sok társadalmi munkát kellett végeznünk. Ingyen felépítettük az országot, most meg kiárusítják.” Sokrétű kínálat, változó árak és hangulat. A piac is tükrözi a társadalmat. Sokan arra várnak, hogy majd helyére kerülnek a dolgok, kialakul valami. Az amerikaiak szerint a magyarok ne várjanak a változásra, hanem csinálják meg. Micsoda szemléletbeli különbség! GYÖRGYJAKAB EDIT 1996. február 1., csütörtök A szennyezés megelőzését, a szennyezés lehetőségének kizárását igyekszik elérni a decemberben hatályba lépett környezetvédelmi törvény - mondta dr. Szili Katalin tegnap, Szegeden. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium politikai államtitkára azért látogatott ebbe a városba, hogy megismerkedjen az Alsó-Tiszavidéki Környezetvédelmi Felügyelőség munkájával, a környezetvédelemmel összefüggő gondjaival és eredményeivel. A szakmai programot követően dr. Major Tiborral, az ATIKÖFE igazgatójával, és Botka László országgyűlési képviselővel együtt sajtótájékoztatót is tartottak. A környezetvédelmi törvény preventív, megelőző jellegét erősíti más oldalról a Btk. módosítása, amely kimondja: nemcsak a megvalósult környezetkárosítás okozója büntethető ma már, hanem az is, aki pusztán csak veszélyezteti a A veszélyeztetőt is büntetik Egyeztetett környezetvédelmet környezetet, lehetőséget adva a szennyező anyagoknak a környezetbe való kerülésére. A környezetvédelmi bírságok hetven százaléka a környezetvédelmi alapba folyik -- biztosítva ezzel, hogy az alap ne központi pénzekből, hanem bevételekből táplálkozhasson. A maradék harminc százalékot pedig azok az önkormányzatok kapják, amelyeket érint a szennyezés. Egyébként, ha az önkormányzatok nem hozzák létre a saját környezetvédelmi alapjukat, akkor nem részesülhetnek a központi alap pénzeiből. Ez a biztosíték arra, hogy az önkormányzatok valóban környezetvédelmi célokra fordítsák az erre szánt összegeket - mondta dr. Szili Katalin. Aki fölhívta a figyelmet: az egy-egy települést sújtó környezetvédelmi problémákat az adott település önmagában nemigen tudja megoldani. Fontos a kistérségi egyeztetés, az, hogy az önkormányzatok mintegy egymás kezét fogva, közösen oldják meg a gondokat. Dr. Szili Katalin egyébként konkrét, térségünkben tapasztalható környezetvédelmi gondokról is beszélt. Elmondta, hogy elkészült a környezetvédelmi prioritási lista a tárcánál. Ebben előkelő helyezést ért el az algyői méregtelep, melynek ártalmatlanítására további pénzek állnak rendelkezésre A Holt-Maros rehabilitációját sem lehet túl sokáig halogatni. Botka László országgyűlési képviselő annak a véleményének adott hangot, miszerint Szegedről és általában a megyéből kevés környezetvédelmi pályázat érkezik az illetékesekhez — legalábbis más területekhez képest. Dr. Major Tibor ehhez kapcsolódva elmondta: a pályázatokat az ATIKÖFE-hez kell benyújtani, tehát még csak postázni sem szükséges. A környezetvédelmi felügyelet igazgatója fölhívta a figyelmet arra, nem lehet sokáig halasztani a szegedi szennyvíztisztító megépítését, amennyiben mi is olyan igénnyel lépünk föl, hogy tiszta víz érkezzen hozzánk a környező országokból. - Tegyen le a város olyan ütemtervet, amely, párhuzamosan a csatornahálózat fejlesztésével, a szennyvíztisztító létesítésére is lépéseket tesz - mondta F. CS. Törvényre várva Egylet lett a Mérnök Kamarából (Folytatás az I. oldalról) Ennek a változásnak kezdetben nem örültem, amikor szavazásra került sor, nem is voksoltam igennel, hiszen mint mindenkinek, nekem is rögtön a gittegylet jut eszembe erről az elnevezésről. Azóta azonban bebizonyosodott, hogy bár fontos a név, nem ezen múlik a szervezet hatékony működése. Magyarországon körülbelül 120 ezer mérnök tevékenykedik, megyénkben pedig nagyjából 6 ezer feladatunk az ő képviseletük, s hogy milyen hatékonysággal tesszük, arról az elmúlt hétvégén is számot adtunk megyei taggyűlésünkön. — Ha jól tudom, a mérnöktörvényt Önök már hosszú évek óta várják. Valóban. Az a helyzet, hogy ebben a kérdésben már nemcsak a nyugat-európai országoktól vagyunk elmaradva, hanem jó néhány volt szocialista szomszédunktól is. Tisztában vagyok azzal, hogy a gazdaság problémái miatt számtalan törvényt kell megalkotniuk a honatyáknak, s ezek gyakran fontosabbnak tűnnek, mint például a mérnöktörvény, ám nem szabad elfelejtenünk, hogy a kormány által célként kitűzött modernizáció a műszaki értelmiség, s különösképpen a mérnöktársadalom közreműködése nélkül nem valósulhat meg. Ebben az évtizedben dől el, hogy a magyar mérnökök milyen szerepet kapnak a jövő Európájában, s ez bizony hatással lesz hazánk helyére is a nemzetközi munkamegosztásban. Legutóbbi közgyűlésünkön egyébként részt vett Gazdag János országgyűlési képviselő, aki agrármérnökként tevékenyen kapcsolódott a munkába, és a mérnöktörvény ügyében is támogatásáról biztosított bennünket. Mérnök Kamara híján viszont a mérnököknek valamilyen más kamarába kell belépniük, hiszen a tagság mindenkire nézve kötelező. Ön szerint melyik a mérnököknek leginkább megfelelő kamara! - Eddig a Kereskedelmi és Iparkamara hívta legfőképpen tagjainak sorába a mérnököket, ám az utóbbi időben a Kézműves Kamara, sőt furcsa módon az Agrárkamara is nagy léptékű tagszervezésbe fogott köreinkben. Az ok nyilvánvaló: szeretnének minél több bevételre szert tenni a tagdíjakból. Véleményem szerint, ha már mindenképpen be kell lépniük a mérnököknek valamely gazdasági kamarába, a legcélszerűbb a kereskedelmibe, amellyel egyébként meglehetősen jók a kapcsolataink. Az ideális helyzet persze az lenne, ha végre felállhatna a hivatásrendi Mérnök Kamara. - Ön szerint mikor kerülhet erre sor? - Nem tudom, ám azt hiszem, jelen pillanatban senki sem tud válaszolni erre a kérdésre. Tavaly az elnökség tagjaival együtt abban bíztam, hogy a mostani, januári taggyűlésen már beadhatjuk lemondásunkat, és a tagság az új, hivatásrendi kamara elnökségét választhatja meg. Most azzal búcsúztam a taggyűlés végeztével, hogy néhány hónap múlva remélhetőleg valóban sor kerül erre. Reményt ad erre az a tény, hogy a Mérnök Kamara a Környezetvédelmi Minisztérium első félévi munkatervében már szerepel — az viszont kevésbé biztató, hogy a költségvetésben sehol nem szerepel a Mérnök Kamara felállítására szolgáló összeg. A törvénytervezet szerint erre 50 millió forint kellene (ez nevetséges összeg mondjuk egy minisztérium költségvetéséhez képest), ám félő, hogy ezt sem fogják biztosítani. A jelenlegi helyzetben azonban a mérnöktársadalom már úgy látja, még egy kevésbé megfelelő törvény is jobb lenne, mint hogy egyáltalán nincs törvény. Addig nem tehetünk egyebet, mint hogy a mérnökök tekintélyét, együttműködését a Mérnök Egylet keretei között igyekszünk fenntartani, erősíteni. SZABÓ IMRE Mától Tömörkényen Új jegyző Valamelyest fellélegezheti//-. Thirring Ákos tömörkényi polgármester. A napokban bírálták el ugyanis a jegyzői pályázatokat. Mint ismeretes, az előző jegyző, dr. Csölle Kálmán megbetegedett, munkaköre hónapokon át betöltetlen volt a községben. Kiírták ugyan a pályázatot, ám az akkori nyertes az utolsó pillanatban (az elmúlt év decemberében) visszalépett. Második nekifutásra végül is eredményesen zárult a pályázat. Három jelentkező közül dr. Sipos András személyére esett a helybéliek választása. Aki makói illetőségű, és 15 évig ügyvédként dolgozott. Dr. Thirring Ákos kihangsúlyozta: bízik abban, hogy szakmai ismereteit kamatoztatni fogja az önkormányzat körül kialakult jogi vitákban. Az új tömörkényi jegyző hivatalosan február 1-jén áll munkába. Várják a segélyt Proletár vállalkozók (Folytatás az 1. oldalról) A KISOSZ megyei titkára, aki egyben az országos szervezet társelnöke, arra is felhívta a figyelmet, hogy a társas vállalkozásoknál a kettős könyvelés évi díja eléri a 90 ezer forintot, és ezt nagyon sok kereskedő, iparos képtelen előteremteni. Az országos szervezet kidolgozott egy olyan adózási táblázatot, amit a pénzügyi tárca vezetői nem fogadtak el, pedig, mint ahogy Martonosi István hangsúlyozta, szerényebb, ám biztos bevételhez jutna annak alapján az állami költségvetés. A KISOSZ-nál úgy látják, a pénzügyi apparátus „célja”, hogy minél bonyolultabbak legyenek az adójogszabályok, mert abban könnyebb eltévedni és ezáltal felértékelődik a szakértők speciális felkészültsége. A vállalkozói jogosítványt visszaadók zöme munkanélkülisegélyre nem jogosult, előrelátható, hogy egy részük azok táborát gyarapítja, akik Csongrád megye önkormányzataitól várják a segélyt. A másik csoport pedig a feketegazdaságot erősíti, hiszen a déli megye élelmiszer- és feldolgozó, valamint a textilipara továbbra is válsággal küszködik. (Halász) 3