Reggeli Ujság, 1943. március (13. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-21 / 65. szám

REGGELI ÚJSÁG A föld ébredése A föld álma szokatlanul rövid ideig tartott az idén. Feketés­­barna, pihent mellkasát jóleső ujjongással feszíti a tavaszi nap­sugárnak s mély lélegzetet vesz a hótakaró alatt sokat nélkülözött frissítő előnyből. Érzi, hogy perc­­ről-percre több erő költözik sejt­jeibe s az embereknél többet megélt tapasztalataiból tudja, hogy a langyos, üdítő eső sem késlekedik soká. Különös boldogsággal tölti el az újjáéledés naponkénti nagy­szerű élménye. A maga módján hálát ad a Mindenhatónak a szokatlan ajándékért, amelyet sokmilliós élete után is különös kegynek tart. Jól tudj­a, valami csodálatos felsőbb akarat érvé­nyesülése az, hogy ősi önkényura, a bilicsberakó ködös, sivár tél az idén idő előtt távozni volt kény­telen. A messzi tájakról érkező légáramoktól azt is megtudja, hogy sokezer kilométerre keleten ottani testvére rendkívüli esemé­nyek tanúja és hordozója. Testét feltépték s pihenéséből gyakran orkánnál félelmetesebb bömbö­­lések riasztották fel A magyar föld örül, hogy a Gondviselés mindezektől meg­őrizte. Most még fokozottabban hatja át a tudat, hogy szerető is­teni oltalom védőszárnyai veszik körül- Hogy is történhetett volna másként meg, hogy jobb sorsban élhet mint annyi más közeli és távoli szomszédja ? Amikor még a megközelíthetetlen és elmentés­sel védekező vizeket is felveri az emberek támasztotta vihar hul­lámverése? S mikor még az év­millióig elzárt, elutasító égbol­tozat is tűrni kénytelen a lené­zett földi hangyanép felmerész­­kedését! Igen, nincs semmi két­ség, a kivételes sorsnak jelentő­sége van-Ez a tudat ujult izgalommal hatja át testét s most már minden gondolatát a titok felderítése tölti el. Türelmetlenül­ várakozik s min­den porcikájával felkinálkozik a mindenek fölött uralkodónak, mert a föld hálás és nem felejti el, ki­nek köszönheti létét. És a terem­tő akarat megnyilatkozása nem is várat magára. Egyik hajnalhasadáskor kelle­mes, simogató borzongásra ébred- Abban a pillanatban észreveszi a szinte vele egyidős és legközeleb­bi testvért az emberek világából, amint erős kezében az eke szarvaival, tekintetében szerető simogatással nekikészül a meg­termékenyítő barázdavágásnak. Nekifeszülés előtt az ember még egyszer feltekint az égboltozatra, mintha ott valakitől az indítást várná. A föld követi a tekintetet s valahol összetalálkozik az em­berével. Ebben a találkozásban fel is oldódik a rejtély. Egyetlen villanás alatt minden megvilágo­sodik. Tudja már, minek köszön­heti a korai ragyogást, a nap pa­zar sugárözönét és azt, hogy hogy jobbsorsot kapott. Már tudja mit kell tennie s a belemerülő ekevas előtt dúsan tárja fel pihent­, testét, hogy kövér buzaszemekkel hálálja meg azok­nak fohászát,­­akiknek jósorsát köszönheti s annak is, aki a ma­gyar imádságot mindenkor sze­retettel hallgatja meg. (gye ) 3 Marosvásárhely. 1894 március 21-én érkezett meg az olaszországi Torinoból, a lesújtó hír, hogy Kossuth Lajos a nagy szabadság­hős, az 1848—49-iki idők hallha­­tatlanja, az önvédelmi harcot vivő magyarság kormányzója önkéntes számkivetésében elhunyt. Abban az időben még számosan éltek öregemberek, akik a legen­dás időkben tizenhatévesek voltak és részt vettek a nemzet szabad­ságharcában, amelynek lánglelkű szónoka és megszervezője Kossuth Lajos volt. Ezek állandóan ébren tartották a Kossuth-kultuszt, amely olyan erős volt, hogy a magyar nemzet legjobbjai csak onnan vár­ták a függetlenség teljes kivívását, ahonnan a lesújtó hír megérkezett, hogy Kossuth Lajos nincsen többé Utolsó percek 1894 március 20-án délelőtt 8 óra 40 perckor kelt távirat már azt jelentette, hogy az éjszakát a nagy beteg halálsejtelmek között töltötte. Kilenc óra 50 perckor je­lentették, hogy Kossuth már nem ismer meg senkit. Egy óra 30 perc óta Kossuth Lajos agóniában fek­szik. Már csak mesterséges léleg­zéssel vihetnek, tüdejébe levegőt. Fél háromkor a család bement a betegszobába, ahová kivál ők senkit nem bocsájtottak be. Később a Torinóban levő magyar hírlapíró­kat behívták. Az ágy körül állot­tak Kossuth Ferenc, Kossuth La­jos Tódor, Ruttkainé Kossuth Lujza, a szoba sarkában Helfss Ignác, Eötvös Károly és gróf Károlyi Gábor. Az ágyon nyitott szemmel, megtört tekintettel fekszik Kossuth Lajos és­­szenved annak a rettene­tes viaskodásnak terhe alatt, ame­lyet a halandóság és halhatatlan­ság küzdenek érette. Turin lélegzetvissza­fojtva vírraszt A haldoklás híre felizgatta egész Turint. A Vila dei Millét óriási nép­tömeg lepi el. Néma megdöbbenés minden arcon. Szomorúság minden szívben. A halál közelségét érzi valamennyi, azét a rettenetes halá­lét, amely most egy egész nemzet büszkeségét porba akarja dön­teni. Egyszerre kinyílik a betegszoba egyik ablaka. Az izgatottság moraja fut végig a tömegen. Azt hiszik, hogy a halál munkáját befejezte. Még nem fejezte be, még tart az utolsó küzdelem. A portás asztalán is van kitéve, amelyre egymásután jegyzik nevü­ket Turin előkelőségei, a turini és az egész olasz sajtó képviselői. Mindmegannyi résztvevője annak a nagy fájdalomnak, amelyet az em­beriség géniusza érez, amikor leg­jobbja halálos ágyán fekszik. És mindmegannyi ostromolja Bas­­sot hírért, egy vigasztaló szóért. De az orvos levert, néma. Maga is csak a csodában bízik. Annyit mer még hinni, hogy Kossuth Lajos talán estig él. Talán... Eötvös Károly, aki csak az elébb jött ki a házból, újra a beteghez siet. • Volt polgármester utána megy. Minden negyedórában tudakozódik, hogy van a nagy generális. Most maga jött hírt hallani. Basso feldúlt arccal rohan le, oxigénes tömlőért siet, hogy né­hány perccel meghosszabbítsa a bomlásnak induló szervezet életét. Harmadik tömlővel hozat oxigént. A beteg arca lassan-lassan sze­derjes kékké lesz. Néha a láz tüze festi pirossá a szenvedő arcot. Az uszonyokat a betegszobából kiküldték. Odakint szél kerekedett, amely­nek éles sivitása behallatszik a házba s még szomorúbbá teszi a hangulatot. Zokog a közrészvét Az erős férfiak, akik a beteg nehéz szenvedéseit végignézték, zokogva látják, hogy enyészik sem­mivé a romokba dőlt nagyság. Figyelmessy ezredes fuldokló zokogással jön ki a szobából. — Nem tudom tovább nézni, így szól és egy székre borul. Turin város hatósága már hiva­talosan foglalkozott azzal az eshe­tőséggel, hogy városának nagy pol­gára meghal. Elhatározták, hogyha Kossuth meghal, testületileg vesz­nek részt a temetésen és díszhe­lyet ajánlanak föl a temetőben a nagy halott nyugvóhelyéül. Erről a határozatról értesítették a Kossuth-családot, amelynek ne­vében Kossuth Ferenc mélyen meg­hatva jelentette ki, hogy az aján­lat dolgában még nem határozhat­nak, mert meg kell várni a ma­gyar parlament döntését a temetés dolgában. Crispi miniszter minden órában jelentést kap Kossuth állapotáról a prefektustól. Nehéz percek, nagy pillanatok Az északamerikai Egyesült Álla­mok római nagykövete táviratban tudakozódott az Unió turini konzu­lnál Kossuth Lajos hogylétéről és jelentette, hogy abban az esetben, ha a gondviselés Magyarország nagy fiát elszólítaná az életből, az Egyesült Államok hivatalosan részt vesznek a temetésen. Néha-néha az agóniát az öntudat­nak egy-egy pillanata szakítja meg, hanem a beteg ilyenkor sem szól egy szót sem, csak fájdalmasan néz környezetére. Kilenc óra felé deliriumában fölemelkedett kissé helyéről, a karját kiterjesztette, mintha valamit mondani akarna, azután erőtlenül lehanyatlott pam­­lagára. Az ágy körül a két Kossuth-fiún és Rutkaynén kívül Ambrozovicsék, Figyelmessy ezredes és a két or­vos áll. A Kossuth-fiúk teljesen kimerül­tek a virrasztástól, maguk is be­tegek a fájdalomtól és aggodalom­tól. Bozzalo is elbúcsúzott a haldok­lótól, az ő tudományának határt szabott a nagy természet. Ezen a határon a halál áll és leront, meg­öl mindent. Az orvos úgy ment el, hogy megtett mindent, amit tehetett. Lesújtva hagyta el a házat, és nem jött többé vissza. Az utcán óriási tömeg áll. Tud­ják, hogy Bozzalo lemondott min­denről és elbúcsúzott a haldokló­tól és családjától. A délutáni szél elállott és langyos eső eredt meg. A tömeg egyre nagyobbodik és várja a híreket a haldokló nagy emberről. A szobában együtt van az egész család, Hellyék, Eötvös Károly, gróf Károlyi Gábor, Benyovszkyék, dr. Basso, Ambrozovicsék és Figyel­­messy ezredes. A nyálka, amelyet a nagy hal­dokló nem tud már elválasztani, fojtogatja és gyötrelmes szenvedé­sekkel kínozza. Dr. Carlo vattás pálcikákkal távolítja el a köpetet. Kilenc órakor kezdődött az igazi agónia, a lélek bucsuküzdelme. A halál Őfelsége be­érkezett Március 20-án pontban 11 órakor hunyta be hosszú, nehéz lélegzet­tel Kossuth Lajos csodás fényben ragyogó két szemét. Ágya körül ott volt egész családja s nézte né­mán, elfojtott zokogással a nagy szenvedőt. Kezét gróf Károlyi Gá- Félévszázada lesz annak, hogy Kossuth Lajos Torinóban önkéntes számkivetésben meghalt Az új 50-ik magyar kir. osztálysorsjáték játékterve páratlan esélyeket nyújt, mert egy sorsjeggyel szerencsés esetben­ nyerhető: 700.000 pengő Jutalom: 400.000 P. Főnyeremények: 300.000 P. 100.000 P. 70.000 P. 60.000 P. 2 x 50.000 P. 2 x 40.000 P. továbbá 30.000 P. 16 x 20.000 P. 27 x 10.000 P. stb. stb. Összesen: 10.810.000 pengő. Az első oszt. sorsjegyek hivatalos ára: Nyolcad* Negyed Fél Egész 3.50 R 7 P. 14 P. 28 P. Sorsjegy az összes főelárusítóknál kapható. Minden számnak egyenlő esélye van! A hozás kezdete április 10.

Next