Reggeli Ujság, 1943. március (13. évfolyam, 49-72. szám)
1943-03-21 / 65. szám
REGGELI ÚJSÁG A föld ébredése A föld álma szokatlanul rövid ideig tartott az idén. Feketésbarna, pihent mellkasát jóleső ujjongással feszíti a tavaszi napsugárnak s mély lélegzetet vesz a hótakaró alatt sokat nélkülözött frissítő előnyből. Érzi, hogy percről-percre több erő költözik sejtjeibe s az embereknél többet megélt tapasztalataiból tudja, hogy a langyos, üdítő eső sem késlekedik soká. Különös boldogsággal tölti el az újjáéledés naponkénti nagyszerű élménye. A maga módján hálát ad a Mindenhatónak a szokatlan ajándékért, amelyet sokmilliós élete után is különös kegynek tart. Jól tudja, valami csodálatos felsőbb akarat érvényesülése az, hogy ősi önkényura, a bilicsberakó ködös, sivár tél az idén idő előtt távozni volt kénytelen. A messzi tájakról érkező légáramoktól azt is megtudja, hogy sokezer kilométerre keleten ottani testvére rendkívüli események tanúja és hordozója. Testét feltépték s pihenéséből gyakran orkánnál félelmetesebb bömbölések riasztották fel A magyar föld örül, hogy a Gondviselés mindezektől megőrizte. Most még fokozottabban hatja át a tudat, hogy szerető isteni oltalom védőszárnyai veszik körül- Hogy is történhetett volna másként meg, hogy jobb sorsban élhet mint annyi más közeli és távoli szomszédja ? Amikor még a megközelíthetetlen és elmentéssel védekező vizeket is felveri az emberek támasztotta vihar hullámverése? S mikor még az évmillióig elzárt, elutasító égboltozat is tűrni kénytelen a lenézett földi hangyanép felmerészkedését! Igen, nincs semmi kétség, a kivételes sorsnak jelentősége van-Ez a tudat ujult izgalommal hatja át testét s most már minden gondolatát a titok felderítése tölti el. Türelmetlenül várakozik s minden porcikájával felkinálkozik a mindenek fölött uralkodónak, mert a föld hálás és nem felejti el, kinek köszönheti létét. És a teremtő akarat megnyilatkozása nem is várat magára. Egyik hajnalhasadáskor kellemes, simogató borzongásra ébred- Abban a pillanatban észreveszi a szinte vele egyidős és legközelebbi testvért az emberek világából, amint erős kezében az eke szarvaival, tekintetében szerető simogatással nekikészül a megtermékenyítő barázdavágásnak. Nekifeszülés előtt az ember még egyszer feltekint az égboltozatra, mintha ott valakitől az indítást várná. A föld követi a tekintetet s valahol összetalálkozik az emberével. Ebben a találkozásban fel is oldódik a rejtély. Egyetlen villanás alatt minden megvilágosodik. Tudja már, minek köszönheti a korai ragyogást, a nap pazar sugárözönét és azt, hogy hogy jobbsorsot kapott. Már tudja mit kell tennie s a belemerülő ekevas előtt dúsan tárja fel pihent, testét, hogy kövér buzaszemekkel hálálja meg azoknak fohászát,akiknek jósorsát köszönheti s annak is, aki a magyar imádságot mindenkor szeretettel hallgatja meg. (gye ) 3 Marosvásárhely. 1894 március 21-én érkezett meg az olaszországi Torinoból, a lesújtó hír, hogy Kossuth Lajos a nagy szabadsághős, az 1848—49-iki idők hallhatatlanja, az önvédelmi harcot vivő magyarság kormányzója önkéntes számkivetésében elhunyt. Abban az időben még számosan éltek öregemberek, akik a legendás időkben tizenhatévesek voltak és részt vettek a nemzet szabadságharcában, amelynek lánglelkű szónoka és megszervezője Kossuth Lajos volt. Ezek állandóan ébren tartották a Kossuth-kultuszt, amely olyan erős volt, hogy a magyar nemzet legjobbjai csak onnan várták a függetlenség teljes kivívását, ahonnan a lesújtó hír megérkezett, hogy Kossuth Lajos nincsen többé Utolsó percek 1894 március 20-án délelőtt 8 óra 40 perckor kelt távirat már azt jelentette, hogy az éjszakát a nagy beteg halálsejtelmek között töltötte. Kilenc óra 50 perckor jelentették, hogy Kossuth már nem ismer meg senkit. Egy óra 30 perc óta Kossuth Lajos agóniában fekszik. Már csak mesterséges lélegzéssel vihetnek, tüdejébe levegőt. Fél háromkor a család bement a betegszobába, ahová kivál ők senkit nem bocsájtottak be. Később a Torinóban levő magyar hírlapírókat behívták. Az ágy körül állottak Kossuth Ferenc, Kossuth Lajos Tódor, Ruttkainé Kossuth Lujza, a szoba sarkában Helfss Ignác, Eötvös Károly és gróf Károlyi Gábor. Az ágyon nyitott szemmel, megtört tekintettel fekszik Kossuth Lajos ésszenved annak a rettenetes viaskodásnak terhe alatt, amelyet a halandóság és halhatatlanság küzdenek érette. Turin lélegzetvisszafojtva vírraszt A haldoklás híre felizgatta egész Turint. A Vila dei Millét óriási néptömeg lepi el. Néma megdöbbenés minden arcon. Szomorúság minden szívben. A halál közelségét érzi valamennyi, azét a rettenetes halálét, amely most egy egész nemzet büszkeségét porba akarja dönteni. Egyszerre kinyílik a betegszoba egyik ablaka. Az izgatottság moraja fut végig a tömegen. Azt hiszik, hogy a halál munkáját befejezte. Még nem fejezte be, még tart az utolsó küzdelem. A portás asztalán is van kitéve, amelyre egymásután jegyzik nevüket Turin előkelőségei, a turini és az egész olasz sajtó képviselői. Mindmegannyi résztvevője annak a nagy fájdalomnak, amelyet az emberiség géniusza érez, amikor legjobbja halálos ágyán fekszik. És mindmegannyi ostromolja Bassot hírért, egy vigasztaló szóért. De az orvos levert, néma. Maga is csak a csodában bízik. Annyit mer még hinni, hogy Kossuth Lajos talán estig él. Talán... Eötvös Károly, aki csak az elébb jött ki a házból, újra a beteghez siet. • Volt polgármester utána megy. Minden negyedórában tudakozódik, hogy van a nagy generális. Most maga jött hírt hallani. Basso feldúlt arccal rohan le, oxigénes tömlőért siet, hogy néhány perccel meghosszabbítsa a bomlásnak induló szervezet életét. Harmadik tömlővel hozat oxigént. A beteg arca lassan-lassan szederjes kékké lesz. Néha a láz tüze festi pirossá a szenvedő arcot. Az uszonyokat a betegszobából kiküldték. Odakint szél kerekedett, amelynek éles sivitása behallatszik a házba s még szomorúbbá teszi a hangulatot. Zokog a közrészvét Az erős férfiak, akik a beteg nehéz szenvedéseit végignézték, zokogva látják, hogy enyészik semmivé a romokba dőlt nagyság. Figyelmessy ezredes fuldokló zokogással jön ki a szobából. — Nem tudom tovább nézni, így szól és egy székre borul. Turin város hatósága már hivatalosan foglalkozott azzal az eshetőséggel, hogy városának nagy polgára meghal. Elhatározták, hogyha Kossuth meghal, testületileg vesznek részt a temetésen és díszhelyet ajánlanak föl a temetőben a nagy halott nyugvóhelyéül. Erről a határozatról értesítették a Kossuth-családot, amelynek nevében Kossuth Ferenc mélyen meghatva jelentette ki, hogy az ajánlat dolgában még nem határozhatnak, mert meg kell várni a magyar parlament döntését a temetés dolgában. Crispi miniszter minden órában jelentést kap Kossuth állapotáról a prefektustól. Nehéz percek, nagy pillanatok Az északamerikai Egyesült Államok római nagykövete táviratban tudakozódott az Unió turini konzulnál Kossuth Lajos hogylétéről és jelentette, hogy abban az esetben, ha a gondviselés Magyarország nagy fiát elszólítaná az életből, az Egyesült Államok hivatalosan részt vesznek a temetésen. Néha-néha az agóniát az öntudatnak egy-egy pillanata szakítja meg, hanem a beteg ilyenkor sem szól egy szót sem, csak fájdalmasan néz környezetére. Kilenc óra felé deliriumában fölemelkedett kissé helyéről, a karját kiterjesztette, mintha valamit mondani akarna, azután erőtlenül lehanyatlott pamlagára. Az ágy körül a két Kossuth-fiún és Rutkaynén kívül Ambrozovicsék, Figyelmessy ezredes és a két orvos áll. A Kossuth-fiúk teljesen kimerültek a virrasztástól, maguk is betegek a fájdalomtól és aggodalomtól. Bozzalo is elbúcsúzott a haldoklótól, az ő tudományának határt szabott a nagy természet. Ezen a határon a halál áll és leront, megöl mindent. Az orvos úgy ment el, hogy megtett mindent, amit tehetett. Lesújtva hagyta el a házat, és nem jött többé vissza. Az utcán óriási tömeg áll. Tudják, hogy Bozzalo lemondott mindenről és elbúcsúzott a haldoklótól és családjától. A délutáni szél elállott és langyos eső eredt meg. A tömeg egyre nagyobbodik és várja a híreket a haldokló nagy emberről. A szobában együtt van az egész család, Hellyék, Eötvös Károly, gróf Károlyi Gábor, Benyovszkyék, dr. Basso, Ambrozovicsék és Figyelmessy ezredes. A nyálka, amelyet a nagy haldokló nem tud már elválasztani, fojtogatja és gyötrelmes szenvedésekkel kínozza. Dr. Carlo vattás pálcikákkal távolítja el a köpetet. Kilenc órakor kezdődött az igazi agónia, a lélek bucsuküzdelme. A halál Őfelsége beérkezett Március 20-án pontban 11 órakor hunyta be hosszú, nehéz lélegzettel Kossuth Lajos csodás fényben ragyogó két szemét. Ágya körül ott volt egész családja s nézte némán, elfojtott zokogással a nagy szenvedőt. Kezét gróf Károlyi Gá- Félévszázada lesz annak, hogy Kossuth Lajos Torinóban önkéntes számkivetésben meghalt Az új 50-ik magyar kir. osztálysorsjáték játékterve páratlan esélyeket nyújt, mert egy sorsjeggyel szerencsés esetben nyerhető: 700.000 pengő Jutalom: 400.000 P. Főnyeremények: 300.000 P. 100.000 P. 70.000 P. 60.000 P. 2 x 50.000 P. 2 x 40.000 P. továbbá 30.000 P. 16 x 20.000 P. 27 x 10.000 P. stb. stb. Összesen: 10.810.000 pengő. Az első oszt. sorsjegyek hivatalos ára: Nyolcad* Negyed Fél Egész 3.50 R 7 P. 14 P. 28 P. Sorsjegy az összes főelárusítóknál kapható. Minden számnak egyenlő esélye van! A hozás kezdete április 10.