Regio - Kisebbség, Politika, Társadalom, 2008 (19. évfolyam, 1-4. szám, English issue)

2008 / 3. szám - SZEMLE - Takács Judit: Keresd a nőt! Bakó Boglárka, Tóth Eszter Zsófia (szerk.) Határtalan nők: kizártak és befogadottak a női társadalomban

182 Takács Judit Itt a leszbikus élettörténetek narratívái az identitásteremtés színterei, ahol egyén és társadalom kölcsönhat, s a lét meghatározza az­­ identitástaga­dástól a nyilvánosan vállalt leszbikusságig terjedő spektrumú -­­identi­tástudatot. Más szerzők ismerős részleteket elevenítenek föl a múltból, de másként. (Például élő interjúalanyok híján lévő társadalomtörténészek korábban feltáratlan vagy elnémított forrásokat szólaltathatnak meg úgy, hogy közben a források társadalmi, politikai, hatalmi kontextusát is kri­tikusan vizsgálják.) Más szögből láttatják azt, amiről talán azt gondoltuk már, hogy kerek - most pedig munkájuk nyomán mindenfelé új szögle­tek türemkednek elő korábbi ismereteink terén. Szilágyi Márton Egy múzsa hétköznapjai című írása például re­mate­­rializál egy irodalmi mítoszt: az irodalomtörténetben Lillaként jegyzett, s jelentőséggel csupán Csokonaival összefüggésben bíró Vajda Julianna itt ugyanis Csokonaitól független és igen aktív női személyiségként jele­nik meg. Csokonai Vitéz Mihály 1797-es sikertelen házasodási kísérleté­nek bemutatása az akkor 21 évesen már „öregedő lánynak” (74.) számító Vajda Juliannával felütésként szolgál a nő saját történetéhez. Julianna 22 évesen házasodik először és mondhatni, hogy a 19. század elejére ki­bontakozó Lilla-kultuszba kényelmesen befészkelődve éli háziasszonyi életét. Megözvegyülve 8 éven át tartó pert kezd első férje rokonságá­val a közös vagyon használatáért, miközben 68 évesen - Csokonait jóval túlélve - másodszor is férjhez megy, s ekkor a hivatalos református anya­könyvi bejegyzés is már Csokonai Lillájaként említi. Külön öröm a Lil­laként azonosított nőalak képének lelkes leírása 1901-ből: „a 18-ik tavasz küszöbét átlépett szép leányzó [...] erős növésű, sőt, már is hizasra haj­landó szép alak volt, mint hogy később asszony korában egészen el is hízott”. (87.) Valamikor a 18. század végén Vajda Julianna és Csokonai találkozásából tehát múzsa születik, majd e Lilla fedőnevű irodalmi rep­rezentációból retrospektív bontja ki a szerző a hús-vér s közel sem légies Julianna alakját. Minő élvezetes mutatvány! Mátay Mónika a (hon)derűsen építkező magyar reformkor sokakban élő képét kapargatja meg, s nehéz eldönteni, hogy az akkori nődlandyk­­ről, illetve arszlánnőkről írtak vajon a mai celebvilág vagy inkább a plázá­­zás filingjét idézik fel előbb... Mindenesetre ők lennének azok, akik - egyes aggodalmas, ámde önkritikátlan 19. századi közírók szerint­­ férfipiper­­kőc-társaikkal a nemzetrontás felelősségében osztozva „csak abban lelik örömüket, ha bámulhatnak, s magukat is egyúttal csodáltathatják”. (400.)

Next